Június 9-én online formában került sor kollégánk és bloggertársunk, Harkai István doktori értekezésének nyilvános vitájára, amelyet az érdeklődők Youtube-on keresztül élőben is nyomon követhettek. Íme egy „rövid” összefoglaló a rendhagyó nyilvános vitáról.

Miután a bizottság minden tagjának sikerült csatlakoznia beszélgetésbe, a bizottság elnöke, Hajdú József Professzor Úr köszöntötte a résztvevőket és ismertette a nyilvános vita menetét, majd Rúzs Molnár Krisztina Titkár Asszony mutatta be a doktorjelölt eddigi szakmai munkásságát.

Ezt követően Harkai Pisti egy 20-25 perces prezentációban mutatta be a disszertációját. Összefoglalójában elmondta, hogy 2015-ben kezdte meg doktori tanulmányait, kutatásai azonban ekkor még a internetes környezetben történő jogérvényesítés kérdésköre köré csoportosultak, amelyből 2016-ban egy publikáció is született. Ebben azt vizsgálta, hogy egyes internetes szolgáltatókat hogyan lehet felelősségre vonni olyan jogsértésekért, amelyeket nem ők, hanem a hálózatukat felhasználva harmadik személyek követtek el. Ekkor ismerte fel azt, hogy ez a kérdés a kutatás végére illik, hiszen a tanulmányban szinte minden vizsgált jogesetben a többszörözés és a nyilvánossághoz közvetítés vagyoni jogok voltak érintve, ezeket a jogokat és a közvetítők jogi helyzetét pedig egyben kell vizsgálni. Ezt követően doktori kutatásainak alapját a többszörözési és a nyilvánossághoz közvetítési jogok mélységekbe menő vizsgálata, valamint ezek egymáshoz való viszonyának feltárása adta. Hipotézise szerint a többszörözés joga átfedésbe kerül egyes online műfelhasználások esetében a nyilvánossághoz közvetítés jogával. Ennek bizonyítása során pedig azt is vizsgálta, hogy erre a jelenségre hogyan reagáltak a nemzetközi és uniós jogalkotók és milyen szerepük volt ebben az internet-hozzáférés szolgáltatóknak.

Pisti a védés közben. A képet készítette: Mezei Péter

Ezután arról beszélt Pisti, hogy milyen kutatási módszereket alkalmazott az értekezés megírása során, majd bemutatta a dolgozat főbb részeit és a (vég)következtetéseit. Elmondta, hogy azok a digitális másolatok, amelyek akár az online térben, akár valamilyen digitális technikát felhasználva valósulnak meg, kérdés nélkül a többszörözés vagyoni joga alá tartoznak. A nyilvánossághoz közvetítés kapcsán pedig a jogalkotónak új megoldást kellett találnia az interaktív (on-demand jellegű) online műfelhasználásokra (mint pl. a streaming, amikor nem készül tartós másolat a végfelhasználó számítógépének merevlemezén). Ezért a jogalkotó egy „esernyő” alá hozta az ide tartozó vagyoni felhasználásokat (műholdas sugárzás, vezetékes továbbközvetítés, stb.), és ide illesztette be azt az új felhasználási módot, amelyet nyilvánosság számára lehívásra hozzáférhetővé tételnek nevezünk. Mindezek pedig a széles körben vett nyilvánossághoz közvetítés alá tartoznak.

A nemzetközi és európai uniós jogalkotónak foglalkoznia kellett azokkal a felhasználásokkal is, amelyek nem a többszörözés és terjesztés vagyoni jogokra támaszkodnak és nem készül tartós másolat a műpéldányról a digitális felhasználás során, hanem a másolat csak időlegesen, a technika által indokolt mértékben, közbenső jelleggel jön létre a végfelhasználó számítógépének RAM-jában, amelyek a felhasználás után egyből törlődnek.

A dolgozat legfőbb mondanivalója véleménye szerint abban ragadható meg, hogy a többszörözés joga a nyilvánossághoz közvetítés jogával átfedésbe kerül azoknál a műfelhasználásoknál, amikor a műpéldányról nem kerül tartósan többszörözésre a végfelhasználó számítógépén.

Pisti szerint a közvetítők jogi helyzete sem feltétlenül egyértelmű, hiszen tisztázásra szorul, hogy kit tekintünk közvetítő szolgáltatónak, ill. ezek kötelezhetőek-e olyan cselekményekre harmadik személyek szerzői jogi jogsértései esetén, amelyekben nincs szerepük azon kívül, hogy ők szolgáltatják az infrastruktúrát az információ/ tartalom és a végfelhasználó között.

A disszertációból az is kitűnik, hogy a többszörözés joga a nemzetközi, az EU és USA szerzői jogában hasonló funkciót tölt be, ugyanakkor a normáik eltéréseket mutatnak (pl. rögzítés fontossága terén). Az online, immateriális műfelhasználások esetében jelentős különbség mutatkozik az USA és a nemzetközi szerzői jogi rezsimre nagyban támaszkodó EU szerzői joga között, hiszen előbbinél az online felhasználások nem a nyilvánosság számára lehívásra (on-demand, interaktív) hozzáférhetővé tétel jogát felhívva, hanem a terjesztés (distribution), nyilvános előadás (public performance) és nyilvános megjelenítés (public display) vagyoni jogokat gyakorolva történnek.

Az időleges többszörözési kivétel tekintetében szintén különbség, hogy az EU-ban azt az InfoSoc-irányelv 5. cikk (1) bekezdése a tagállamok számára egyetlen kötelező kivételként nevesíti, éppen azért, hogy e két vagyoni jog közötti átfedést feloldja, míg az USA-ban a bírói esetjog munkált ki hasonló megoldást.

Pisti szerint az internetes környezetben még nagyobb hangsúlyt kell kapjon az érintettek jogai közötti megfelelő egyensúly megteremtése, és alapjogi szinten is biztosítani kell a szellemi tulajdonjogok védelmét. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a végfelhasználókat is megilleti az információhoz való hozzájutás szabadsága és a véleménynyilvánítás szabadsága, a közvetítő szolgáltatókat pedig a vállalkozás szabadsága.

Összegzésként visszatekintett Pisti a dolgozat műhelyvitájára, ahol azt mondta, hogy a disszertációja egy pillanatkép, mivel ebben a témában nem lehet „örökérvényű igazságokat” megfogalmazni, csak tendenciákra rávilágítani. Elmondta, hogy ezt az állítását – az azóta tett kiegészítései ellenére is – továbbra is fenntartja, hiszen a CDSM-irányelv átültetése éppen folyamatban van, amely újabb kérdéseket vet fel a közvetítő szolgáltatók jogi helyzetével kapcsolatban.

A bizottság tagjai (balról jobbra): Rúzs Molnár Krisztina, Hajdú József, Faludi Gábor, Grad-Gyenge Anikó és Pogácsás Anett

Ezt követően elsőként Faludi Gábor (ELTE ÁJK), majd Grad-Gyenge Anikó (BME GTK) ismertette opponensi véleményét. Mindketten kiemelték, hogy a dolgozat egy igen színvonalas munka és a magyar szakirodalomban nincs olyan tanulmány, ami koncentráltan a többszörözési jog digitális környezetben való funkcióváltásával, adott esetben eljelentéktelenedésével kapcsolatos véleményeket összefoglalná a magyar, uniós és nemzetközi szerzői jog viszonylatában. Főleg nem teszi ezt egyetlen forrás sem a nyilvánossághoz közvetítéssel összevetve. Véleményeikben kifejtették, hogy a dolgozat a műhelyvita óta releváns kiegészítésekkel gazdagodott és még kiforrottabb lett. Észrevételeik és javaslataik többsége pedig már a monográfiaként történő kiadásra vonatkozott, ez irányú támogatásuknak többször hangot is adtak. Elnök Úr kérdésére pedig mindketten megerősítették, hogy a disszertáció megfelel a vele szemben támasztott formai és tartalmi szempontoknak, és támogatják a fokozat odaítélését a doktorjelölt részére.

Ezt követően Pisti röviden reagálhatott az opponensi véleményekre, amelyet az opponensek el is fogadtak. Végül a bizottság tagjai titkos szavazással hozták meg döntésüket, amelynek értelmében Pisti teljesítményét és disszertációját a maximálisan adható 25 ponttal (100%) jutalmazták.

A Copy21 Blog valamennyi tagja  szeretettel gratulál Pistinek ezúton is, és további sok szép szakmai sikert kívánunk Neki!

Aki esetleg nem tudta élőben követni az eseményt, itt visszanézheti a videót.