DMCA at 20 – 2. rész
A március 23-ai első nap második felében a DMCA globális jelentőségéről, a jogszabály rendszeres felülvizsgálati kötelezettségéről és számos globális paralel példáról, illetve a nemzetközi példák DMCA-re gyakorolható hatásáról hallhattunk előadásokat.
Az ebédszünetben Shira Perlmutter (US Patent and Trademark Office) osztotta meg (a megosztható és nem titkos) személyes jogalkotói tapasztalatait a DMCA 1998-as elfogadásáról, valamint az azóta bekövetkezett változásokról (technológiai változások, sávszélesség, piaci fejlődés, globális piacok fejlődése, magánszemély jogsértőkkel szembeni fellépések, bírói jogértelmezés változásai, az értesítési és eltávolítási eljárással való visszaélések növekedése, notice-and-stay-down logika erősödése); külső faktorokról (szabadkereskedelmi megállapodások megerősödése, nem szerzői jogot érintő platformokkal szembeni fellépés fontossága/primátusa, pl. terrorizmus, gyermekpornográfia); valamint a lehetséges válaszokról (szerzői jogi törvény modernizálása, önkéntes megállapodások, vagyis a jogérvényesítés privatizálása, a kereskedelmi megállapodásokon keresztüli változtatások erősítése – és vélhetően a helyes megoldás ezek ötvözete).
A harmadik panel Robert J. Kasunic (US Copyright Office) és Betsy Rosenblatt (Whittier Law School) a DMCA háromévente esedékes felülvizsgálatának technikai (adminisztratív) és jogpolitikai részleteiről értekeztek. Töredelmesen bevallom, erre annyira kevés rálátásom van, hogy kevés ragadt meg bennem és kevés jegyzetet sikerült készítenem. Lépnék is tovább.
A negyedik panel ugyanis áttekintett az Atlanti-óceán európai oldalára, és itt jutottam én is szóhoz. Elsőként az Elker-irányelv megszületésének körülményeiről, és a felelősségkorlátozási esetkörök DMCA-vel való összevetéséről beszéltem, továbbá kiemeltem az irányelv egyéb, fontos irányelvekkel kapcsolatos összefüggéseit (InfoSoc és Jogérvényesítési irányelv alapján ideiglenes intézkedések fontossága + adatvédelem). Ezek után kitértem az értesítési és eltávolítási eljárással kapcsolatos uniós és tagállami tapasztalatokra, valamint a várható fejleményekre (különösen a Bizottság március 1-ei ajánlására). Matthias Leistner (Ludwig Maximilians University, München) ezen a vonalon haladt tovább, és kiváló előadásában ismertette az Európai Unió Bíróságának napjainkban megfigyelhető jogfejlesztő tevékenységét (ami a nyilvánossághoz közvetítés jogának a széleskörű kiterjesztésével kapcsolatos), továbbá felvázolta a bolgár uniós elnökség “value gappel” kapcsolatos legfrissebb kompromisszumos javaslatát. Mindezek keretében számos európai, különösen német bírósági döntésre hívta fel az amerikai kollégák figyelmét. Végül Dean Marks, Esq. (jelenleg “szabadügynök” jogász, korábban az MPAA elnökhelyettese) érvelt úgy, hogy a DMCA tárhely-szolgáltatókkal kapcsolatos szabályanyaga, de különösen az értesítési és eltávolítási eljárás nem nyújt megfelelő védelmet a jogosultak számára. Két opciót kínál ugyanis a rendszer: valaki vagy oltalmat talál egy “biztonságos kikötőben” vagy nem. Köztes megoldás nincs. Ezzel szemben Marks szerint az uniós rendszer azon eleme [ő itt az InfoSoc-irányelv 8. cikk (3) bekezdésre gondolt, de azért a Jogérvényesítési irányelv sem elhanyagolható e ponton], amely a felelősségkorlátozástól függetleníti az ideiglenes intézkedések elrendelésének a lehetőségét, sokkal hatékonyabb megoldás.
Az 1. részt lásd itt.
A 3. részt lásd itt.