Egész pályás letámadás a filmes streaming piacon. Röpködnek a milliók a zeneiparban. Megkezdődött a CETA alkalmazása. A szerzői jog nem egy „use it or lose it” jog. Védi-e a szerzői jog a tetoválást? – Hírmorzsák #7.6.

Egész pályás letámadás a filmes streaming piacon – A Walt Disney is belép a streaming piacra. Ez önmagában még nem is lenne meglepő, hiszen a cég sok évtizedes múltja, valamint a már most is létező kábelcsatornái biztosítják, hogy töménytelen mennyiségű saját tartalmat kínálhasson az ügyfeleinek. Az elképzelések szerint két streaming csatornát indítana a Disney. Egyik sportcsatorna lenne (jelenleg az ESPN Disney termék), ott azonban elsődlegesen olyan tartalmak lennének elörhetők, amelyek a televízióban nem mennek. A másik csatorna filmes tartalmakra szakosodna. A jelek szerint ugyanakkor ez lehet az igazi „streaming háború” kezdete. A Disney ugyanis a jelek szerint ezzel egyidejűleg kivonná a tartalmait az egyéb streaming szolgáltatók (pl. Netflix) kínálatából. Na, ez már igazán izgalmas kérdés, ezzel jót tesz-e saját magának a Disney vagy sem…

Röpködnek a milliók a zeneiparban – A Dal+Szerző blog számolt be két érdekes hírről is szeptember elején. Egyrészt az Apple Music és a Spotify is sikerrel tornázta lefelé (3-3 százalékkal) a jogosultaknak fizetendő jogdíjak arányát, feltéve, ha ez a csökkentés a streaming további növekedését eredményezi. Ez így nagyon érdekes piaci stratégia, de bejöhet, az előfizetői árak tovább csökkennek. Másrészt arról is olvashattunk, hogy amíg a Facebook nem helyezi üzembe azt a zenefelismerő szoftverét, amellyel egyedileg azonosítani lehetne a userek által felhasznált tartalmakat, addig az amerikai cég „évi százmillió dollárokat” lenne hajlandó fizetni (hogy kinek, az ködös…) a zenei tartalmak használatáért.

Megkezdődött a CETA alkalmazása – 2017. szeptember 21. napjával a CETA előzetes alkalmazása megkezdődött. Ez praktikusan annyit jelent, hogy miközben a CETA hivatalos hatályba lépéséhez még szükség van arra, hogy valamennyi tagállam nemzeti jogalkotója is elfogadja a dokumentumot, a kormányok a Tanácsban hozzájárulhattak ahhoz, hogy a tagállami elfogadásokig is alkalmazható legyen az egyezmény. A Bizottság tájékoztatása szerint kizárólag csekély számú, beruházással kapcsolatos szabály nem kerül egyelöre alkalmazásra.

A szerzői jog nem egy „use it or lose it” jog – Stephen Carlisle professzor kiváló elemzésben járta körül azt az amerikai bírósági döntést (Penguin Random House v. Colting), amelynek központi kérdése az volt, hogy fair use-e, ha valaki híres könyveket (Capote „Luxus álomkivitelben”, Hemingway „Öreg halász és a tenger”, Kerouac „Úton” és Clarke „2001: Űrodüsszeia” című köteteit) a szerzőik által nem lefedett piacon, nevezetesen ifjúsági képregény formájában hozza forgalomba. Carlisle élvezetes stílusban elemzi, miért hozott helyes döntést a New York Déli Körzeti Szövetségi Bírósága, mikor elvetette az alperes védekezését, mely lényegében azon alapult, hogy ő csak lerövidítette a forrásműveket, törölte a felnőtt-tartalmakat (Kerouac írásában a drogozás és a prostitúció a kiindulópont, Holly Golightly pedig maga volt az autentikus amerikai gésa, Capote szerint legalábbis), illetve elemzéssel és két oldalas kvíz-kérdéssel látta el a képregényeket. Nem csak Carlisle írása, de maga az ítélet is olvasásra méltó.

Forrás: nikelebron.net

Védi-e a szerzői jog a tetoválást? – Érdekfeszítő írást közölt az Ars Technica néhány hete. Ebben egy éppen zajló, lassan ítélethirdetésig jutó jogvita apropóján azt a kérdést járta körbe David Kravets, hogy megilleti-e a szerzői jogvédelem azt a tetoválást, amelyet felvittek egy ember bőrére? Ez a lényege annak a jogvitának az Egyesült Államokban, amelyben a Solid Oak Sketches tetováló mesterei perelték be az NBA 2K számítógépes játék készítőit (Take-Two Interactive Software) azért, mert olyan kosárlabdázó hírességek, mint LeBron James (temérdek tetoválását lásd itt), Kobe Bryant, Kenyon Martin vagy DeAndre Jordan tetoválásai is bekerültek a játékba. A jelek szerint a jogvita lényege nem más, mint hogy az emberi bőrfelület tekinthető-e olyan hordozónak, amelyre az alkotást rögzítették. A rögzítés ugyanis a jogvédelem előfeltétele az Egyesült Államokban. Az egy dolog, hogy a felperes opportunistának nevezte a felperes céget, de – ennél jogiasabb érveket hozva – a fair use tesztet és a de minimis szabályt is felhívta védekezésében. Hogy mi lesz a jogvita kimenetele, nehezen jósolható meg. A jelek szerint ez az első olyan eljárás, amit nem fognak a felek peren kívül rendezni. Ez egyben azt jelenti, hogy korábbi, hasonló ügyekben az alperes inkább fizetett. Ez ugyan nem tekinthető a felelősség beálltának, ám erős gyanújel arra nézve, melyik fél az „erősebb” a perben. Ugyanakkor, mint arra az Ars Technica utal, jelenleg a David Nimmer által jegyzett szerzői jogi kommentár elveti a jogvédelem fennállását.