Regina v. Wayne Evans: az elrettentő büntetés helyénvaló. Nálam mindig két forint ez a… link. Fair use-e más YouTube csatornáját kifigurázni? Másodfokú ítélet a Disney v. VidAngel ügyben. Másodfokon győzött az igazság: jogvédett a híres Hendrix fotó. – Döntésfigyelő #1.5.

Regina v. Wayne Evans: az elrettentő büntetés helyénvaló – Tanulságos ítéletről számolt be az IPKat néhány hónapja. Eszerint másodfokon helyben hagyták azt az ítéletet, amely Wayne Evans-t 12 hónapos azonnali szabadságvesztés-büntetéssel sújtották szerzői jogok megsértése miatt. A tényállás lényegében arról szólt, hogy Evans több olyan weboldalt is üzemeltetett, amelyeken keresztül 168.000 regisztrált felhasználó az angol Top 40 kislemez-lista helyezettjeinek felvételeiről 523.000 másolatot készítettek. Evans-t nem motiválták közvetlen anyagi célok, és védői szerint mentális problémákkal is küzdött, mindeddig semmilyen jogsértő magatartást nem tanúsított, továbbá bűnösnek is vallotta magát (ami az angolszász világban egyértelmű enyhítő körülmény): A fellebbviteli bíróság ezzel együtt is helyén valónak találta az elsőfokú ítéletet. A döntés különösen arra tért ki, hogy Evans számos értesítést kapott a zeneipartól, amelyben a tevékenysége beszüntetését követelték, valamint minőségi felszerelése is arra utalt, hogy tevékenységét előre megfontolt szándékkal végezte.

Nálam mindig két forint ez a… link – Ha már egy éves börtönbüntetés a fenti ügyben, akkor egy teljesen másfajta és más országból származó ügyben is jöjjön egy év börtönbüntetés. Annak az embernek, aki a wawa-mania.eu oldalt üzemeltette. Az oldalon egy olyan fórum működött, amelyen a felhasználók linkeket helyezhettek el, amelyeken keresztül jogsértő tartalmakat tároló szerverekre lehetett eljutni, ahonnan e tartalmak egyben le is tölthetők voltak. A párizsi fellebbviteli büntetőjogi bíróság egyúttal helybenhagyta az elsőfokú döntés kártérítésre vonatkozó rendelkezését is. Eszerint a kártérítés összege a következők szerint alakul: szorozzuk meg az elérhetővé tett művek számát a lehívások számával, ezt osszuk kettővel (mert nem minden megtekintés jelenti egyben a tartalom letöltését is), majd az egészet szorozzuk meg tételenként két euróval. Végső soron a terheltnek 13 millió eurós kártérítést kellett fizetnie. Természetes, hogy a 13 millió euró nagyon soknak hangzik. Ha azonban fordítunk rajta, és azt nézzük, hogy a jogsértésenként kiszabott kártérítési összeg „csak” 2 euró, akkor a jogsértő akár még örülhet is.

Fair use-e más YouTube csatornáját kifigurázni? – Igen, az. A TorrentFreak által elemzett bírósági ítélet szerint ugyanis a fair use oltalmát élvezheti Hila és Ethan Klein, akik a 4.6 milliós követővel rendelkező YouTube csatornájukon parodizálták a hasonlóképp komikus YouTube szpotokat közlő Matt Hosseinzadeh-et. A parodizált alkotó ezt annyira zokon vette, hogy előbb egy peren kívüli egyezségre próbálta rávenni Kleinéket, majd ennek sikertelensége esetén beperelte a parodistákat. (Utóbbiak a GoFundMe oldalon indított gyűjtésük segítségével 170.000 dolláros támogatást zsebeltek be az ügyvédi munkadíjak fedezésére.) A bíróság ítélete szerint a Hosseinzadeh-et kifigurázó Klein videó „kvintesszenciális kritika”, amely semmi esetre sem helyettesíti Hosseinzadeh videóit. A felperes becsületsértéssel is vádolta Kleinéket, a bíróság azonban e ponton rögzítette, hogy a becsületsértéssel szemben teljes körű védelmet jelent, ha a közölt tények megfelelnek a valóságnak.

Másodfokú ítélet a Disney v. VidAngel ügyben – A jogeset tényállásáról egy angol nyelvű posztban néhány hónapja magam is megemlékeztem. Itt most legyen elég annyi, hogy a Disney azért perelte be a VidAngel alkalmazás kifejlesztőit, mert azok az engedélye nélkül streameltek számos jogvédett tartalmat. A VidAngel ugyan nem tagadhatóan egy teljesen újfajta üzleti modellel állt elő, mivel azt igyekezett biztosítani, hogy a tartalmat megtekintő személyek előre meghatározott szűrőfeltételek szerint blokkolhassák a filmes tartalmak egy-egy részét (pl. obszcenitás vagy pornográfia). A Ninth Circuit szerint azonban a VidAngel egyáltalán nem élvezi azt a törvény nyújtotta védelmet, amelyet a szerzői jogi törvénybe iktatott Family Movie Act tartalmaz, amely valóban lehetővé teszi a jogvédett tartalmak magáncélú filterezését (például épp a már említett obszcenitás vagy pornográfia miatt). A bíróság szerint ez a szabályozás szolgáltatókra nézve nem vehető igénybe. A bírósági ítélet egyúttal teljes egészében mellőzte annak vizsgálatát, vajon a VidAngel általi kölcsönzés, majd a filmes tartalmak csökkentett áron történő visszavásárlása beilleszthető-e a jogkimerülés keretei közé. (Én anno azt mondtam, hogy ennek csekély a valószínűsége.)

© Gered Mankowitz

Másodfokon győzött az igazság: jogvédett a híres Hendrix fotó – Brad Spitz a Kluwer Copyright Blogon számolt be arról a fontos fellebbviteli döntésről, amely felülírta azt az elsőfokú ítéletet, amely kizárta a szerzői jogvédelmet Gered Mankowitz híres Jimi Hendrix portréját illetően. Spitz jelezte, hogy a párizsi fellebbviteli fórum a fotós javára értékelte, hogy a fotózást megszervezte 1967 februárjában, hogy irányította és „rendezte” Hendrixet a fotózás alatt, hogy Hendrixtől a végül megörökített pózt kérte, kiválasztotta a fekete-fehér színvilágot, valamint a Hasselblad 500c fényképezőt egy 50 milliméteres Distagon optikával, amely segítségével elkészülhetett a torzításmentes, de széles látószögű portré. Hasonlóképp Mankowitz döntése volt a dekoráció, a fények és a szög megválasztása. Végső soron az alkotó szabad kreatív választásokat hozott a fénykép elkészítéséhez. Ezek pedig – az EUB Painer ügyben hozott döntése szerint is – garanciái a fénykép szerzői jogvédelmének. A szerzői jogosultnak ezért a fellebbviteli bíróság a vagyoni jogok megsértése címén 50 ezer, a személyhez fűződő jogok megsértése címén 25 ezer eurós kártérítés megfizetését rendelte el. Spitz ugyanakkor jelezte: ezzel csak egy baj van. Az alperes azóta csődbe ment, és nincs kitől behajtani ezeket az összegeket…