Derűs emlékű egyetemi éveim alatt is mindig elkápráztatott, hogy Pogácsás Anett hogyan lehet képes megfogni a legösszetettebb, legtöbb fejtörést okozó jogi kérdéseket, és a lehető legérthetőbb módon átadni azt a hallgatósága, mostani esetünkben olvasói számára.

Ezúttal is ez történt, ugyanis a Tanárnő egy viszonylag rövid, 14 oldalas munkában közelíti meg a szerzői jog egyik főszereplőjét, a szerzőt, és vizsgálja meg azt, hogy hogyan is változott a megítélése a történelem folyamán, és ennek milyen tanulságai vannak napjainkban. Ennek keretében többféle háttérben is bemutatásra kerül a szerző, a rabszolgatartó társadalmaktól az 1960-as évesen keresztül napjainkig, ahol már lehet egy több száz ember által létrehozott szoftver programozója, vagy egy reklámozás céljából létrehozott mű alkotója is.

A tanulmány nagyon szépen érzékelteti az alkotás lehetőségeinek kitágulásával előállt belső feszültséget, amely a szerzői jog szövedékein belül érezhető, és a sorok közül a probléma megoldásának egy lehetséges útját is kiolvashatjuk.

Szó esik még egy szervesen ehhez kapcsolódó kérdésről, a szerző és mű közötti viszonyról, ahol Grosschmid és Szladits álláspontja is kifejtésre és elemzésre kerül, bár itt szívesen olvastam volna kicsit bővebben Anett álláspontját is.

A tanulmány üzenete tiszta és egyértelmű, a felmerülő – és itt részben bemutatott – problémák tükrében a szerzői jogot nem leépíteni, hanem továbbfejleszteni kell.

Ám Anett a közelmúltban megjelent írásain [„A szerzői jog szabályozás (h)arcai”, vagy „A szerző fogalmának és jelentőségégnek alakulása napjainkban”] talán azt érezhetjük, hogy ezek inkább egy előkészületben lévő nagyobb értekezés alapkövei lehetnek, semmint önmagukban értelmezhető munkák. Bárhogy is van, türelmetlenül várjuk a folytatást.

A tanulmány bibliográfiai adatai:

Pogácsás Anett: A szerző jelentősége és művével való kapcsolata – Hova tovább szerzői jog? Iustum Aequum Salutare, X. 2014. 1, p. 149-162.