Ilyen se volt még! Egy Hírmorzsák csokor csak magyar nyelvű hírekből: Nem mind arany, ami fénylik. Cseh Tamás program: mi van? Micsoda fájlcsere retorika. Egyéni, eredeti jelleg: képek a Holdról. Az OFI és a szerzői jog. – Hírmorzsák #4.15.

Nem mind arany, ami fénylik – A plágium divatos kérdés napjainkban, pedig egyáltalán nem egyszerű azt világosan eldönteni, hogy két alkotás közötti hasonlóság mikor eredményez plagizálást. Arról nem is beszélve, hogy az ötlet szintjét meg nem haladó tartalmak nem is részesülnek védelemben, így azt is fontos vizsgálni, például egy film tervezete meddig ötlet, és mennyiben „mű”. Az Origo a napokban közölt egy írást, amelyben több olyan példát sorolt fel, amelyeknél az elmúlt (vagy régebbi) időszakokban plágiumért kiáltottak. Kellemes hétvégi olvasmány a cikk. (Legfeljebb csak a címe lehetett volna pontosabb, de nem panaszkodok, ha már én is közhelyszerűen neveztem el ezt a hírmorzsát.)

Cseh Tamás program: mi van? – Az Indexen egy hete jelent meg egy írás, ami alapvetően helyesnek és sikeresnek tartja az újonnan útjára indított Cseh Tamás programot, amely a hazai könnyű- és komolyzenei társadalom tagjai részére juttatható alkotói támogatásokról szól. Tanulságos elolvasni, de azért a téma ennél sokkal mélyebb. Az üreshordozó díjak einstandolásáról mondhat(ott) L. Simon László, amit akart, az nem volt hiteles, és az Indexes cikk – ha kicsit mélyebbre olvasunk a bekezdések között – maga cáfolja meg, hogy a program tökéletesen objektív lenne. (Hozzáteszem: én egy szerzőtől sem sajnálom a pénzt, örülök, ha bárki kap alkotói támogatást, amennyiben az független alkotótevékenységet eredményez.)

Micsoda fájlcsere retorika – Az Origo következő írásával nem az a baj, hogy nagyjából öt évvel késett meg, lévén, ha jól emlékszek, ennyi ideje publikáltak holland kutatók hasonló érveket, akkor a fájlcserélésnek a holland gazdaságra kifejtett pozitív következményeiről. A baj inkább az, hogy abszolút félre viszi a fájlcserélés témakörével kapcsolatos retorikát. Természetesen ki ne szeretné a pénzét arra költeni, ami számára értékes, de ha lehet, még arra se? A Magyar Kétfarkú Kutya Pártja is megígérte az ingyen sört, és gondolom az sok magyarnak jól esne. Ez a fajta gondolkodás azonban nélkülözi a realitásokat. Így bármi olyan számítgatás, mint amit az Origo szerzője készített, vagyis amely azt vetíti előre, miért éri meg inkább torrentezni, semmint megvenni a tartalamat, illeve előfizetéses csomagokat használni, nem szerencsés.

Egyéni, eredeti jelleg: képek a Holdról – Egyetemi előadásaim egy részében rendre előkerül egy fontos kérdés, amely a szerzői jog alfája: mikor védett egy mű? Az egyéni, eredeti jelleg, mint alapvető premissza, kerül itt előtérbe. Völgyi Attila fotós és blogger írása azt a kérdést járja körbe, mikor tekinthető egy Holdról készült fotó egyéni, eredeti jellegűnek. A felhasznált példákat örömmel fogom használni a jövőben oktatási célokra (Attila engedélyével).

Az OFI és a szerzői jog – Egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet az előbbi linkről elérhető írásra, amely szerint egy kísérleti Szakiskolai közismereti tankönyvben José Rodolfo Loaiza Ontiveros képzőművész egyik alkotása került beemelésre, ugyanakkor mindössze egy internetes hivatkozásra való utalással, amely természetesen messze nem felel meg a szerzői jog alapvető követelményeinek. Egyrészt fotóból nem lehet idézni, másrészt a forrás pontos megjelölése (ide értve a szerző nevét is) a személyhez fűződő jogok egyik legklasszikusabb megsértése. A szomorú az, hogy az állami szervek úgy fest semmilyen szinten nem tartják tiszteletben az alapvető szerzői jogi szabályokat.

(Összességében elég szomorkásra sikeredett ez a bejegyzés…)