Az Emberi Jogi Tanács által elfogadott határozat megjegyzi, hogy korunkban az emberi jogok internetes környezetben történő gyakorlása egyre jelentősebb területté növi ki magát, amely elsősorban a technológia rapid fejlődésének köszönhető. A Tanács a tavalyi La Rue jelentésben foglaltakra is támaszkodva megerősítette, hogy az embereket ugyanolyan jogok illetik meg az online környezetben, mint az offline világban, ide értve különösen a véleménynyilvánítás szabadságát, amely nem ismerhet földrajzi korlátokat és valamennyi médiára alkalmazandó. A Tanács elismeri az internet nyitott természetét, s azt a fejlődés különböző formáinak motorjaként jelöli meg. 

A határozat 3. pontja különös jelentőséggel bírhat. Habár csak „soft law” jelleggel, vagyis különösebb kötőerő nélkül, de „arra hívja fel” a tagállamokat a Tanács, hogy mozdítsák elő és tegyék lehetővé az internetes hozzáférést. Jó pár oldalt fordítottam erre a kérdésre „A fájlcsere dilemma” című könyvemben, s ott amellett érveltem, hogy maga az internetes hozzáférés nem tekinthető emberi jognak. A Tanács sem mondta ezt ki, azonban megtett egy fontos lépést, hogy ennek elismeréséhez kell. Emberi jog ugyanis abból lehet csak, amelyet nemzetközileg is elismernek és kikényszeríthetnek. Mindez tehát a jövő zenéje. Bár a fenti „felhívás” a fokozatos válasz rendszereket üzemeltető országok polgárainak, akik az internet-hozzáférés felfüggesztésének rémétől rettegnek, valószínűleg nem hoz egyelőre megnyugvást, de középtávon igenis elmozdulást jelent egy – sokak által kívánt – állapot felé. Mondhatni kis lépés az egyedi fájlcserélőknek, de nagy lépés lehet a társadalom egészének – közép- vagy hosszútávon.

Végül a határozat arra ösztönzi az aláírókat, hogy a fentiek biztosítására speciális eljárásokat fejlesszenek ki, valamint rögzíti az aláírók azon döntését, hogy a továbbiakban is foglalkozni kívánnak az emberi jogok internetes környezetben történő fejlődésének, védelmének és élvezetének a kérdésével.