Uniós törekvések az e-könyv piac felvirágoztatására. Három csapás brit és ír módra. Hírek a cloud világából. Elfogadták az új kanadai szerzői jogi törvényt. Mennyit kapnak a művészek az online értékesítések után? – Hírmorzsák #2.19.
Uniós törekvések az e-könyv piac felvirágoztatására – Neelie Kroes Európai Bizottsági biztos asszony a Guardian folyóiratban megjelent cikkében az e-könyv piac legfontosabb problémáiról értekezett. Kiemelte, hogy miközben az Egyesült Államok piacán az e-könyvek már 31%-os részesedést érnek el, addig Európában mindössze egy (!) százalékot. Ezen tagadhatatlanul változtatni kell. Június 26-án Kroes elnöklete mellett egy olyan nyilatkozatot írtak alá a kiadók és terjesztők Brüsszelben, amely az e-könyv piac problémáinak a feltárására tett kísérletet. Ezek közül kiemelkedik az e-könyvek tekintetében alkalmazott magasabb ÁFA-kulcs (hazánkban a papír- és hangoskönyvek ÁFA tartalma 5%, az e-könyvek után pedig, mint elektronikus úton nyújtott szolgáltatás, az általános 27%-os forgalmi adót kell megfizetni – nonszensz, nem?); a határokon átnyúló szolgáltatások, avagy az interoperabilitás hiánya (ez utóbbi arra utal, hogy nem minden e-könyv olvasó olvas minden e-könyvet). Bízzunk abban, hogy a nyilatkozatról sokan sokat fognak majd beszélni, és elindul egy fejlődés e téren. Kroes szerintem helyesen fogalmazott: ha nem fejlesztünk e téren, lábon lőjük magunkat. Hazai viszonylatban e hírről lásd Barna József írását az ITCafén.
Három csapás brit és ír módra – Habár jó ideje, hogy a Digital Economy Act tartalmát
jóváhagyta az illetékes bíróság, a brit fokozatos válasz rendszere napjainkig nem lépett működésbe. Sőt, mint arról az 1709Blog beszámolt, a törvény alapján életre hívott kereteljárást tartalommal kitölteni hivatott OFCOM újabb egyeztetési eljárásokat kezdeményezett. Ezek egyike magának az eljárásnak a részleteit járja körbe, a másik pedig az eljárás költségeinek megosztásával foglalkozik. A bejegyzés szerzője jogosan veti fel a kérdést: ha mostanság olyan
sikerrel járnak a jogosultak a fájlcsere szolgáltatókkal szemben indított közvetlen eljárásokkal, akkor vajon várható-e érdemi változás egy több millió font éves költségű eljárástól, más szavakkal: szükség van-e egyáltalán a fokozatos válasz szisztémára? Nagyjából ezzel egy időben tudósított a TorrentFreak arról, hogy a témában jártas ír bíró megsemmisítette az ír adatvédelmi biztos azon végzését, amelyben
adatvédelmi okokból megtiltotta a négy legnagyobb hanglemezkiadó által grundolt ír szövetség, az IRMA és az eircom ISP által megkötött privát fokozatos válasz rendszer működtetését. A hírek szerint Charleton bíró azt is kétségbe vonta, hogy a biztosnak egyáltalán reális oka lett volna döntése meghozatalára. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy az internet-hozzáférés szolgáltató tovább folytathatja a fájlcserélő magánszemélyekkel szembeni fokozatos válasz gyakorlatát. (Vö. még az
Independent ír hírújság cikkével.)
Hírek a cloud világából – Októberben kerül sor az ALAI nemzetközi szerzői jogi szervezet éves kongresszusára Japánban (ó, bárcsak, de sajnos nem…), melynek
idei témája a felhő alapú szolgáltatások, a cloud computing és a szerzői jog kapcsolata. Ezzel összefüggésben hazánkat a szerzői jog doyenje, Ficsor Mihály fogja képviselni. Ficsor úr kérésére magam is kifejtettem véleményemet a szervezők
kérdőívével kapcsolatban. Mindezek fényében örömmel olvastam át a New York Times friss cikkét, amelyben a cloud computing és a személyi számítógépek világának jövőjéről olvashatunk. A cikk szerzője megemlíti, hogy az amerikai giga cégek egymás után kínálják a fogyasztóknak a cloud alkalmazásokat (Google, Apple, Microsoft stb.), mindeközben teljességgel bizonytalan, hogy ez milyen hatást fog gyakorolni a PC piacra.
Mennyit kapnak a művészek az online értékesítések után? – Ez az! Erre vágytam már hosszú ideje! Végre egy táblázat, amely – amennyiben persze minden pontja helytálló – nyersen, kíméletlenül összeszedi, mennyi bevétele lehet egy hangfelvétel értékesítéséből, illetve nyilvánossághoz közvetítéséből a kiadónak és egy-egy szóló előadóművésznek (vagyis még csak nem is zenekarról beszélünk). A lentiekben mellékelt képről nagyon jól leolvasható az „értékesítési naprendszer”. (Ezt a kifejezést most kreáltam. Nem vagyok PR-os, így elég gagyi, de a lényeget fedi.) Jól kivehető belőle az a hihetetlen különbség, ami egy-egy szolgáltatás között felfedezhető atekintetben, hogy hány alkalommal kell a hangfelvételeket értékesíteni/nyilvánossághoz közvetíteni ahhoz, hogy a művész az amerikai havi minimálbért (1160$) megkereshesse. Őszintén érdekelne, hogy ez vajon Magyarországon miként alakul!