Web 2.0 alatt átfogóan olyan internetes szolgáltatásokat és alkalmazásokat érthetünk, amelyek központi eleme a különféle tartalmak fogyasztók közötti folyamatos és kölcsönös megosztása, vagyis az interaktivitás. A Web 1.0 keretei között az internetes felületek kizárólag egyirányúak voltak, az adott oldal tartalmát kizárólag az azt megalkotó szolgáltatta. Webkettő esetén viszont a különféle internetes portálokat már a fogyasztók töltik fel tartalommal.

A webkettő megjelenési formái rendkívül színesek. Hagyományosan ebbe a körbe sorolhatók a közösségi oldalak, így például a Facebook vagy az iWiW, melyek az ismerkedési lehetőségen felül egy olyan felhasználói oldal létrehozására nyújtanak lehetőséget, ahol a résztvevők tartalmakat (képeket, videókat, személyes adatokat) osztanak meg a nyilvánossággal.

A webkettő másik jelentős formáját az online aukciós oldalak jelentik, így például az eBay vagy a Vatera. Ide az eladók termékeik értékesítése céljából térnek be (az egyes tételekhez leírást, illetve fotót kapcsolva), a vevőket pedig e termékekhez való olcsó hozzájutás ösztönzi a keresésre.

Kiemelkedő a jelentősége a fényképek és audiovizuális fájlok megosztására alkalmas olyan szolgáltatásoknak, mint például a Flickr vagy az Indafotó, valamint a YouTube vagy az Indavideó. Ezek keretében az interaktív módon kommunikálni hajlamos emberek a saját maguk által készített fényképfelvételeket, „házi mozikat”, családi pillanatokat, sőt még akár egyetemi előadásaikat is bárki által hozzáférhetővé tehetik. Mondhatjuk úgy is, hogy soha nem volt még annyi fényképész, operatőr, rendező és vágó a világon, mint napjainkban, akik a tartalmaikat könnyedén juttathatják a széles közönséghez.

Ugyancsak tömeges jelenséggé vált a blogolás. Természetesen a blogokból is többféle létezik, az egyszerű, „személyes élményeket bemutatótól” (mint a kedvenc munkatársam amerikai útjáról készített blog) kezdve egészen a tematikus (mint például kedvenc vitapartnerem zenei blogja), vagy épp rengeteg különféle blogot felkaroló portálokig. Ezek keretében a blogoló rendkívül egyszerűen kifejezésre juttathatja szellemi alkotásait, személyes gondolatait, élményeit, esetleg ehhez csatolva további szerzői műveket, például fényképeket, videó felvételeket.

A különféle webkettes alkalmazások kooperációját kiválóan példázzák a közösségi oldalak (ahol a személyes adatok mellett például fényképekkel szokás színezni a felhasználói profilokat). Avagy a blogok és az audiovizuális tartalmak megosztásának erényeit ötvözi például a Twitter, ahol például az Egyesült Államok profi kosárligájának (NBA) játékosai mindennapi életükről nem csak szavakkal, hanem például (edzésmunkáról készült) videofilmek hozzáférhetővé tételével is igyekeznek tájékoztatni rajongóikat. (Sajna nincs accountom, így ezt most nem tudom linkelni…)

Végül a legkiválóbb példát az ún. wiki portálok jelentik (a wiki szó Hawaii nyelven annyit tesz: „gyors”, „gyorsan”), melyek az oldalak használói által rendelkezésre bocsátott ismeretanyagok (hagyományosan lexikális adatok) szintetizálására és gyors elérhetővé tételére szakosodtak. Ezek az online enciklopédiák társadalmunk folyamatosan változó, illetve bővülő tudásának legkiválóbb tükrei. Könnyű hozzáférhetőségük és felhasználóbarát struktúrájuk okán ráadásul immáron nem csak gyűjtői, hanem terjesztői is a tudásnak. (Persze azt javaslom, hogy évfolyam- és szakdolgozatban erre ne hivatkozzunk!)

Valahol itt lehet egyébként megragadni a webkettő lényegét. Az említett interaktivitás ugyanis legtöbbször nem öncélú tevékenység, a mögötte meghúzódó végső cél rengeteg esetben a társadalom tudásának szintetizálása és digitális terjesztése. A Wikipedia és a YouTube példájából tovább fűzve a gondolatot: korunk online társadalma a szórakozást, az ismeretterjesztést, és ismeretszerzést, a párkapcsolatok kiépítését, az üzleti ügyek intézését stb. egyre inkább eltolja az analóg, illetve „fizikai világból” a digitális környezetbe. S e környezet alakításában maguknak a résztvevőknek is kiemelkedő szerepük van, és ez a szerep a jövőben csak erősödni fog.