Jogkimerülés és társadalmi igazságosság

2020 októberének a vége a konferenciázással (is…) telt. Jómagam három előadást is tartottam. Egyet a IV. Copy21 blogshopon (erről hamarosan külön is beszámolunk). Kettőt pedig angolul, azonos témában: a digitális jogkimerülést a “social justice” (társadalmi igazságosság) szemüvegén keresztül vizsgáltam.

Fotó: Sanja Krestalica (ekkor épp én beszéltem, pedig nem is én lőttem a print screent)

A témakört a szerzői jogi jogkimerüléssel foglalkozó monográfiám magyar és angol változatának második kiadásának írásakor vettem elő és kezdtem kidolgozni – tovább erősítendő a kapcsolódó érveimet. E gondolataim lényege, hogy a jogkimerülés alkalmazhatósága a digitális térben kibillent a száz év alatt kidolgozott egyensúlyi helyzetből. A streaming és az EULA-k világában annak érdekében, hogy ez a tétel ne veszítse el teljes mértékben a jelentőségét, szükségesnek mutatkozik kidolgozni a kizárólagos jogok és a jogkimerülés közötti új egyensúlyi helyzetet. (Más szóval az online tartalomfogyasztás szerintem nem a jogkimerülés végét, hanem épp hogy az újjászületését kellene, hogy jelentse.) Ezzel kapcsolatos gondolataim az alábbi tömör, angol anyagból már most kiolvashatók. E gondolataimat osztottam meg előbb 2020. október 24-én a Kelet-Szarajevói Egyetem kilencedik “Challenges to the Legal System” c. konferenciáján, majd a(z idén a) Marquette Law School által szervezett IP MOSAIC konferencián, 2020. október 31-én.

Ez utóbbi rendezvény direkt szellemi tulajdonvédelemmel foglalkozott. Számos kiváló előadást hallgathattam meg a két napos (magyar idő szerint esti időpontokban megtartott) programon. Érdemesnek is látom megosztani néhány kiváló előadás mondandóját a blog olvasóival.

Az első napról számomra kiemelkedett Trevor Reed előadása, melyben arra kereste a választ, hogy alkalmazható-e az amerikai szövetségi szerzői jog az indián törzsi területeken? Formálisan igen – szólt a válasz (ebben talán semmi meglepő nincs), ám az előadó szerint ezen oly módon kellene változtatni, hogy csak azokban a szűk esetekben kellene alkalmazni a USCA-t, amikor az adott törzsi terület saját szuverén szabályai alapján még nincs jogvédelem. Más szóval a törzsi jognak kellene primátust biztosítani a saját indián kulturális kifejezések oltalmát illetően. (Mondhatnám – mert ezt az előadó nem mondta ki – „inverse preemption”, vagyis a törzsi jog megelőzi a szövetségi jogot, ami rendkívül rendhagyó gondolatnak tűnik. Az észrevételt a chat szobában meg is osztottam, és Zvi Rosen hasonló észrevételt tett szóban.) A másik különlegesen figyelemre méltó előadást Metka Potocnik tartotta “Exposing Gender Bias in IP: The Music Industry” címmel. Előadásában a brit számadatok fényében ismertette, milyen súlyos az eltolódás a női tehetségek kárára a zeneipari szerződések világában (pl. az angol hanglemezkiadók által szerződtetett zenészeknek csak 20%-a nő; a rádiók érezhetően csekélyebb számban játsszák női zenészek dalait; a tételes fizetések is sokkal alacsonyabbak hölgyek esetén). Félek, hogy ez nem csak a zeneiparra, és nem csak az Egyesült Királyságra lehet igaz…

Lateef Mtima záró gondolatai és a végéig kitartók kameraképei

A második napon, az “én panelem” erősen szerzői jogira sikerült. Három olyan előadás is elhangzott még, amelyekről érdemes később is olvasni még. A számomra leginkább izgalmas témával Cathay Smith szolgált, aki “Weaponizing Copyright” címmel arról beszélt, hogy a szerzői jogi eszköztárat hogyan, miért és kikkel szemben szokás (az Egyesült Államokban) “erőszakos jelleggel” használni. A kutató szerint a vélemények, a kritikák vagy a verseny elnyomására, a magánélet megőrzésére (például a “revenge porn” megakadályozására) szokás felhívni a szerzői jogi előírásokat. Egyes esetekben ez a fajta fegyverkezés jó, máskor egyértelműen rossz célokat szolgál. Smith azt is kifejtette, hogy a szerzői jog (különösen az értesítési és eltávolítási eljárás a DMCA alapján) leginkább a drága pereskedés, a széles körű szólásszabadság léte, a személyhez fűződő jogok hiánya okán nyerhetett ilyen széles teret. A panelben ezt követően Carys Craig és Anupriya Dhonchak “Reimagining Moral Rights Thru a Feminist Lens” című prezentációja következett. Beismerem: nem vagyok a feminista jogelmélet szakavatott ismerője, olyannyira, hogy számos terminológia és a nézőpont maga feladta a leckét, hogy igazán értsem ezt az előadást. A gondolat azonban érthető volt: mennyiben támogatja a mai szerzői jog (és itt most  különösen a személyhez fűződő jogok, különösen a “paternity” és az “attribution” jogok) a társadalom egyes csoportjainak (itt most a nőknek) az érdekeit. A témakör iránt mélyebben érdeklődőknek tudom ajánlani ezt a kutatást. Végül utánam következett Brian L. Frye, aki az amerikai polgárháborút megelőző (“antebellum”) afrikai-amerikai irodalmi munkásság szerzői jogi vonatkozásait tárgyalta. Egy igazi jogtörténeti kutatás, amely – mivel maga a konferencia is szép számmal vonzotta az afrikai-amerikai professzorokat – rendkívül színes és izgalmas diskurzussá változott, részben élőszóban, részben a chat szobában. Ami igazán érdekesnek tűnhet, az az, hogy a korábbi rabszolgák (pl. Mathew Carey, Absalom Jones, Robert Benjamin Lewis, William Wells Brown, Frederick Douglass) által megjelentett könyvek értelemszerűen az abolicionista mozgalom részét képezték, a kiadók jelentős része Bostonban székelt, és – formai szempontból ez az igazán érdekes – a műveket annak ellenére akadálytalanul rögzítették a szövetségi szerzői jogi nyilvántartásban, hogy a színes bőrűek a szövetségi jog alapján még nem rendelkeztek polgárjogokkal.

Ugyan előadóként nem valószínű, hogy az ember minden évben szóhoz juthat egy ilyen nívós programon (Cathas Smith például említette, hogy az 1., és a mostani, 6. konferencián szólalt eddig csak fel), de nézőként jövőre is jó lenne csatlakozni a programhoz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük