A WIPO minden évben közzéteszi a „GII” (Global Innovation Index) című dokumentumát, amelyet a világ több mint 100 országának innovációs stratégiáját és eredményeit összegzi. Az idei GII nem okoz nagy meglepetéseket: a világ vezető innovátorai nagyjából ugyanazok, mint a korábbiak. A dokumentum – érthető módon – azonban azt a kérdést feszegeti részletesen, hogy miként alkalmazkodnak majd az országok a COVID teremtette kihívásokhoz.

A jelentést mindenki elérheti a WIPO honlapjáról. Figyelem: csak óvatosan, 448 oldalas. Tény, nekem sem lesz módom mindent elolvasni benne, így csak a legnagyobb fanatikusok fogják az egyes államok nevében író szerzők anyagait átnézni vagy a mellékleteket végigbogarászni. A lényeg leginkább – a számos római számokkal ellátott nyitó oldalt követően – az 1-40. oldalakon található. Ami érdekes lehet, az az, hogy Magyarország 2 helyet rontva 35. az idei listán (ezt a dokumentum 263. oldalán találjuk). Ez a változás semmi esetre sem tekinthető szignifikánsnak, az ördög a részletekben rejlik. Bár összességében 35. helyezést ért el az ország, az árulkodó, hogy politikai környezetünk 41., a gazdasági környezetünk 63., felsőfokú képzésben résztvevők arányát illetően 62., az innovációs kapcsolatok terén 51., szellemi beruházások terén pedig 80. helyet értünk el. A kép persze nem ennyire sötét – hiszen a 35. helyet számos erős tényezőnek is köszönhetjük: így a kutatók FTE értéke (mennyi időt töltenek a munkából kutatással – nagy vonalakban körülírva) 29., globális K&F cégeink kiadásai a 29., az ISO 14001 szabványok alkalmazása terén 10., a K&F-re fordított összegeket tekintve 21., a kutatók tehetségét tekintve 8. (!!!), a high- és medium-high tech gyártási folyamatok arányát tekintve 9., a high-tech exportot tekintve 10., a kreatív tartalmak exportjának GDP-hez viszonyított arányát (ami nálunk 6.4%) tekintve ugyancsak 9. helyet ért el az ország. Tehát van mire büszkének lenni, és természetesen volna még miben fejlődni.