Emlékszik egyébként még valaki a Coldfusion-perre? Az egyik első, és azóta is legnagyobb magyar szerzői jogi akció 2009-ben indult, de csak 2012-ben kezdődött meg az ügy bírósági tárgyalássorozata. Az index.hu korabeli beszámolója szerint a társaságot végül több mint négymilliárd forintos kár okozásával vádolták, az ügyet pedig gyerekpornó, offshore cégeken keresztüli pénzmosás, titkosszolgálati szálak, és a társaság fejének rejtélyes külföldre menekülése és talán máig tisztázatlan, állítólagos halála is súlyosbította. Úgy tűnik, hogy hat évet kellett várni a következő nagy fogásra.
A
mostani akció nagyságrendileg csak megközelíteni tudja a Coldfusion-ügyet és közismert az is, hogy jóval komolyabb szereplői is vannak a hazai illegális fájlmegosztásnak, de ettől függetlenül kiemelkedően jelentős ügynek tűnik az utóbbi évek vonatkozásában. Bár eredetileg nem volt ismert a lekapcsolt fájlmegosztó neve, de később az
M1 Híradó által megerősítést nyert, hogy az SWZ néven ismertté vált, 2014. októberében leállt weboldalról van szó.
Coldfusion-lefoglalás (Forrás NNI)
Egyelőre kevés konkrétum ismert az eset kapcsán, elsősorban a Ceglédi Járási Ügyészség vádemeléséről beszámoló
Pest Megyei Főügyészség sajtóközleménye tekinthető irányadónak. A szerzői joggal összefüggő bűncselekmények esetében mindig fontos tényező az okozott kár megállapítása, ami ebben az ügyben az ügyészség szerint eléri a 360.000.000 forintot, mintegy 1900 filmalkotás tekintetében.
Érdekes, hogy az egy filmalkotásra megadott összeg (~190.000 Ft) jóval elmarad a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által irányadónak tekintett 800-3000 USD kártérítési összegtől, amit
az ASVA határozott meg korábban, mint az Dr. Lendvai Zsófia, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület jogérvényesítési munkacsoportjának korábbi vezetőjének egyik előadásából megismerhetővé vált.
A maximális összeggel számolva a kárérték tehát akár az 1.710.000.000 forintot is elérhette volna, ehhez képest érdekes kérdés, hogy milyen metodika szerint számította ki most a nyomozó hatóság a potenciális kárértéket. Természetesen nem lehet nem felidézni a kérdéskör kapcsán nemrég lezajlott szakmai vitákat a kárérték összegének megállapítása vonatkozásában, melyben
a jogbiztonság érdekében emeltem szót a megszűnt jogvédő szervezetek, évekkel ezelőtti tanácsadása helyett a rendeleti úton történő szabályozás dr. Ujhelyi Dávid által javasolt és bemutatott, szakmai koncepció mellett.
Sajnos a sajtóközleményből nem feltétlenül a szakmai megalapozottság tűnik ki számomra, hiszen egyetlen oldalon is tökéletesen eltérő magatartásokban látja az ügyészség közleménye a jogsértés megtörténtét. Már eleve az „alcím” is azt sugallja, mintha a jogdíjat a vádlott bárhova befizethette volna, noha a magatartására nyilvánvalóan engedélyt sem kért vagy épp kapott a jogosultaktól.
A harmadik bekezdésben az ügyészség szerint hyperlinkek alkalmazásával közvetlenül letölthetővé tette a filmeket a vádlott, majd később végig egy teljesen eltérő megosztási formáról, a torrent technológiáról beszélve azt állítja, hogy a vádlott versenyt rendezett az oldalának látogatói számára, hogy ki tud több torrentet feltölteni.
A jogsértők versenyből Torrente-t töltöttek fel (Kép: origo.hu)
Ez annyiban visszás megfogalmazás, hogy a torrentet önmagában nem lehet „feltölteni”, .torrent fájlt, vagy éppen a segítségével lehívásra hozzáférhetővé tett digitális adatcsomagokat igen, az SWZ esetében, tehát sokkal inkább seedelésről, vagyis feltöltési (talán még helyesebben „visszatöltési”) versenyről lehet szó, hacsak nem
Torrente-t akartak írni, mert azt valóban fel lehet tölteni. Akár 1900 alkalommal is. Ezzel a szójátékkal zárva bejegyzésem kíváncsian várom a fejleményeket, és amint lehet beszámolunk majd a per további állomásairól. Egyébként – ha már emlékezetről van szó – az az időszak megvan még, amikor az
origo.hu tanította az olvasóit torrentezni?
„A legtöbben persze filmek, zenék, nagy méretű multimédiás állományok terjesztésére és beszerzésére használják a technológiát, amely így a szerzői jogvédők első számú célpontja. Ne felejtsük el azonban, hogy ezzel a módszerrel sok olyan tartalomhoz is hozzá lehet jutni, amelyhez máshogy – hivatalos forrásból – nem (ilyenek például egyes népszerű filmek vagy tévésorozatok). – origo.hu, 2008.11.05.”