Sok ideje annak, hogy a HathiTrust ügyet bemutattam. Az idei nyár során született meg az ügyben a jogerős döntés, amely minimális változtatások mellett gyakorlatilag megerősítette az elsőfokú bíróság ítéletét, és kimondta, hogy a könyvtárak által üzemeltetett szolgáltatás, amely koncentrálta a Google Books projekt keretében digitalizált tartalmakat, sőt egyes esetekben fogyatékkal élők számára biztosított hozzáférést a tartalmakhoz, fair use.
A Second Circuit
2014. június 10-ei ítélete a HathiTrust működésének vázlatos ismertetésével kezdődött. Eszerint négy felhasználási magatartás jogszerűségét vitatták a felperesek érdek-képviseleti szervek és magánszemélyek. Az első a HathiTurst weboldalának kulcsszavas keresése, amely lehetővé tette, hogy egy digitalizált tartalomból listázza a kulcsszó előfordulási helyeit és előfordulási számait, azonban semmilyen körülmények között nem engedett hozzáférést (még a Google Books projektből ismert snippetek formájában sem) a jogvédett tartalmakhoz. A második funkció a fogyatékkal élő személyek számára biztosított korlátlan hozzáférés. Ezt a lehetőséget azonban csak a University of Michigan biztosította két számjegyű beiratkozott hallgatójának. A harmadik modell szerint a partner könyvtárak másolatot készíthettek a digitális tartalmakról arra az esetre, ha saját eredeti példányuk elveszett vagy megrongálódott. Egy negyedik szolgáltatási modell is vizsgálat tárgyát képezte, méghozzá a Michigani Egyetem árva műves projektje, amely lehetővé tette volna az árva műként azonosított tartalmak letöltését. Ez a szolgáltatás azonban sosem indult be.
A Second Circuit érdemi elemzésének első, ám fajsúlyos elemeként elutasította egyes felperesek aktív legitimációját, vagyis kizárta, hogy a perben felperesként eljárjanak. (Ellentétben az eredeti Google Books perrel, ez a jogvita nem csoportos perlési formában zajlott, így az olyan szervezetek, mint az Authors Guild nem reprezentálhat „általánosságban” szerzői jogosultakat.)
A bíróság fair use analízise alapjaiban körültekintő, ám megítélésem szerint egy-egy apró ponton erős általánosításokat tartalmaz, és ezért egyes esetekben kicsit félre is vitte az elemzést. Mire gondolok? Egyrészt a tanács szerint az első fair use faktor arról szól, hogy a felhasználás transzformatív, vagyis átalakító jellegű volt-e. Ez igaz is, de csak olyan formában, ha úgy fogalmazunk: „arról is szól”. A törvényi megfogalmazásnak ugyanis a haszonszerzési célok vizsgálata képezi részét, a transzformatív jelleg nem. Utóbbit a joggyakorlat illesztette a törvényi klauzulához. Az említett kiindulási alap ily módon enyhén árnyalt képet fest az egész jogvitáról, és a Second Circuit a későbbiekben már csak azt tekintette vezérfonalnak, hogy mi tekinthető átalakító jellegű felhasználásnak. A bírák ezt a következők szerint fogalmazták meg:
„Added value or utility is not the test: a transformative work is one that serves a new and different function from the original work and is not a substitute for it.”
A második, harmadik és negyedik faktort illetően a Second Circuit nem tűnt úgy, hogy eltért volna azok hagyományos jelentésétől (a második faktor az eredeti mű eredetiségét teszteli, a harmadik a felhasznált rész mennyiségi és minőségi vizsgálatát folytatja le, a negyedik pedig a felhasználásnak a mű potenciális piaci pozícióira gyakorolt hatásokra kérdez rá).
Az első vitatott felhasználási módot a bíróság „kvintesszenciális átalakító felhasználásnak” nyilvánította, mivel a kulcsszavas indexálás (és nem a szöveg elérhetővé tétele) egy teljesen új funkció, ellentétben azzal, amire eredendően a könyveket rendelték. S bár a második faktor egyértelműen a jogosultaknak kedvezne (hiszen irodalmi alkotások kerültek digitalizálásra), e tényezőt a bíróság az első faktor szellemében nem találta perdöntőnek. A harmadik faktor szempontjából a tanács úgy látta, hogy a transzformatív felhasználás igényelte a teljes terjedelmű szkennelést. Ahogy a bíróság megfogalmazta:
„Because it was reasonably necessary for the HDL to make use of the entirety of the works in order to enable the full-text search function, we do not believe the copying was excessive.”
Ami pedig a negyedik faktort illeti, a bíróság e ponton is egy enyhe csuklómozdulattal jelezte, hogy a piaci hatások vizsgálata a „helyettesítő” szerep elemzését teszi szükségessé, és arra jutott, hogy a HathiTrust első szolgáltatása nem képes a művek rendes piaci funkcióját (az olvasást) helyettesíteni. A felperesek két további hipotetikus érvét is elvetette a bíróság. Az első szerint valamennyi digitalizálási részcselekmény engedélyezésének elmaradása piaci károkat idézett elő, illetve a második szerint komoly az esély a digitális példányok engedély nélküli nyilvánosságra jutására. A bíróság mindkét érvet lesöpörte az asztalról.
A második szolgáltatás kapcsán a Second Circuit az amerikai szerzői jogi törvény előkészítő dokumentációjára támaszkodva vélte úgy, hogy a Kongresszus pont az ilyen (fogyatékkal élők támogatására irányuló) célokra képzelte el a fair use tesztet annak 1976-os kodifikálásakor.
A harmadik szolgáltatással kapcsolatban pedig a bíróság elvetette a felperesi legitimáció fennálltát. Az ítélet szövege szerint:
„The record before the district court does not reflect whether the plaintiffs own copyrights in any works that would be effectively irreplaceable at a fair price by the Libraries and, this, would be potentially subject to being copied by the Libraries in case of the loss or destruction of an original. The Authors are not entitled to make this argument on behalf of others.”
Végül a Second Circuit a negyedik felperesi indítványt is elvetette, mondván, hogy az abban foglalt kifogás az egyébként sosem élesített árva mű projekt vonatkozásában csakis hipotetikusak.
A jogesetről a Copyright Culture weboldalán is olvashatunk egy jelentősebb anyagot.