Digitális forradalom? Internetadó!
A digitális forradalom alatt a távközlési eszközök és kapcsolódó szolgáltatások dinamikus fejlődését, ezzel párhuzamosan a technológia és a szolgáltatások árának/díjának csökkenését értjük. A Kormány T/1705. számú törvényjavaslata miatt kialakult helyzet azonban finoman szólva árnyalja, – az idevágó fórumokat olvasva pedig – egyenesen feje tetejére állítja a fogalmat.
A törvényjavaslat vonatkozó szakasza (150. §) szerint 150 forint/gigabyte lesz a megfizetendő adó. A jelenlegi szövegtervezet szerint szolgáltatástípustól, tartalomtípustól, minden egyéb minősítő tényezőtől függetlenül. „Az adó alapja internet-szolgáltatás esetén az előfizető vagy a felhasználó által lebonyolított, gigabyte-ban kifejezett adatforgalom.” (149. §) Az adófizetésre kötelezett személy a szolgáltató lenne, azonban a gazdaság (nem nehezen jósolható és nem példátlan) reflexei szerint a szolgáltatások árába beépülne a fenti adóösszeg, vagy legalábbis annak egy része. Ennek egyenes következménye lenne a korlátlan internetszolgáltatások megszűnése és a forgalomarányos díjfizetés.
A legális és illegális fájlcsere (utóbbi jogalkotási szempontból nyilván nem lehet ellenérv egy adóvitában), az online tartalomszolgáltatás egésze (pl. Youtube, Spotify, Deezer, stb.), a felhőalapú szolgáltatások egésze (pl. Google Drive, iCloud, stb.), az internetalapú telefonszolgáltatások (pl. Viber, Skype, stb.) mind olyan adatmennyiséget generálnak, amelyek felhasználói szokásoktól függően tetemesen emelnék a szolgáltatás díját. A web2 világában egy ilyen lépés tulajdonképpen digitális kőkorszakkal „kecsegtet” és az internet működési logikájával és fejlődési tendenciájával is ellentétes. (Persze nem elhanyagolhatóak még a szoftverfrissítések, a céges webes megoldások, amik tulajdonképpen a felhasználás és a munkavégzés minimális szintjét biztosítják.)
Az Index által is hivatkozott Budapest Internet Exchange (BIX) statisztikája szerint nagyjából másodperenként 10 gigabájt az adatforgalom (hangsúlyozva, hogy „ez nem a teljes magyar internetes adatforgalom, de nem is csak a lakosságé”). Azt hiszem nem túlzó becslés: nem szükséges heavy usernek lenni ahhoz, hogy a 15-35 éves korosztályban 30-50 giga adatforgalmat generáljon valaki havonta.
A blog témája szempontjából talán elsődleges következmény a (legális és illegális) fájlmegosztás visszaszorulása lenne. Az állam tulajdonképpen úgy oldaná meg a problémát, hogy nem ez a célja. Az adó bevezetésének oka egyáltalán nem a szerzői jogi jogsértések visszaszorítása, ilyen formában nem is lehetne ez, holott a szolgáltatókat terhelő adó ötlete a jogdíjakkal összefüggésben már uniós szinten is felvetődött:
„a szélessávúinternet-szolgáltatókat, amelyek a bizonyos esetekben lehetséges illegális felhasználásra építve fejlesztették ki hálózataikat, viszonylag alacsony, de a magánszemélyek közötti forgalommal arányos mértékben meg kellene adóztatni, hogy ezek is hozzájáruljanak a szerzői jogdíjakat gyűjtő szervezetek bevételeihez és az új tartalmak támogatásához; ugyanakkor az államok a beszedéshez és a szétosztáshoz kapcsolódó költségeken túlmenően a szóban forgó adókat sem egészében, sem részben nem fordíthatják saját céljaikra.” (Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye. 2009/C 77/16.)
Hangsúlyozandó azonban, hogy a vélemény a szerzői jog által védett tartalmak forgalmához kapcsolódó, arra tekintettel kivetett adók felhasználásával összefüggésben fogalmaz meg az adó felhasználására vonatkozó korlátot. Nyitott kérdés azonban, hogy az „Open Internet” uniós elvével mennyire harmonizálna egy ilyen, bizonyos tartalmak elérését gazdasági oldalról nagyban korlátozó adó?
Visszatérve a törvényjavaslatra, a részletes indokolásban mindössze ennyit találhatunk:
„A Javaslat – figyelemmel az internetes kommunikáció fokozódó térnyerésére a hagyományos telefonos kommunikációhoz képest – kiterjeszti a távközlési adóról szóló 2012. évi LVI. törvény (jelenleg a telefonbeszélgetésre és az SMS küldésre vonatkozó) hatályát az internet-hozzáférés szolgáltatás nyújtására azzal, hogy a távközlési szolgáltatás fogalmi körébe vonja a Magyarországon lévő hírközlési hálózaton nyújtott, elektronikus hírközlési törvény szerinti internet-hozzáférés szolgáltatást.”
Nem csoda, hogy az egyik legnagyobb fájlmegosztó oldalnak számító (és több mint félmillió felhasználóval bíró) nCore facebook oldala izzik a kommentektől (a szalonképesség megőrzése érdekében még véletlenül sem idézném őket).
Mindez 2014-ben… Emlékeztetőül egy éve az Európai Bizottság sajtóközleményében hangsúlyozta a műholdas, határokon átnyúló internetszolgáltatás fontosságát, a kontraszt kedvéért ebből is idéznék:
„A holnap digitális szolgáltatásai – legyen szó akár a hibrid televíziózásról, a számítási felhőről vagy az elektronikus egészségügyről – egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a gyors, hatékony szélessávú internetkapcsolatokra. E kapcsolatok ezért egyre fontosabbá válnak gazdaságunkban – becslések szerint a szélessávú lefedettség 10 százalékos növekedése 1-1,5%-kal növeli a GDP-t. Az európai digitális menetrend célkitűzései között szerepel, hogy minden európai e-polgárrá váljon és hogy biztosítsuk Európa versenyképességét a 21. században. E célkitűzés megvalósításához elengedhetetlen a gyors kapcsolat és az európai digitális menetrend szélessávra vonatkozó céljainak elérése:
-
mindenki számára elérhető alapszintű szélessávú internetkapcsolat 2013-ig;
-
mindenki számára elérhető új generációs hálózatok (NGN) (30 Mbps vagy gyorsabb) 2020-ig;
-
a háztartások 50%-ának legyen 100 Mbps vagy nagyobb sebességű előfizetése.”
Jó hír tehát, hogy nagyon gyorsan netezhetünk majd, nagyon keveset.
Update #1: Az Ncore már reagált a hírekre. Az oldalon a fájlméret helyett új oszlop jelent meg „ADÓ” néven.
Update #2: A törvényszöveg értelmezése kapcsán is polémia alakult ki, egyesek szerint (mivel nem keletkezik a torvénnyel új adónem, hanem a régi hatályát terjeszti ki a jogalkotó) a korábbi adómérték maximuma (magánszemélyek esetén 700 forint) az „internetadóra” is mérvadónak tekintendő. A törvényjavaslat szövege ennek mindenesetre ellentmond, ugyanis a Tktv. 5. § (2) a hívások és üzenetek utáni adóról rendelkezik, továbbá a két adóalap különtartása az 5. § (3) bekezdésében jól tetten érhető.
Update #3: A sajtóban közben szivárognak a hírek a 700-1000 forint körüli maximumról (magánszemélyek esetén). A probléma probléma marad az adó mértékétől függetlenül…Vagyis az adótárgy megválasztása szembemegy az internet szabadabb elérésének, elterjedésének igényével és hazai és uniós szinten is deklarált céljával.
Update #2: A törvényszöveg értelmezése kapcsán is polémia alakult ki, egyesek szerint (mivel nem keletkezik a torvénnyel új adónem, hanem a régi hatályát terjeszti ki a jogalkotó) a korábbi adómérték maximuma (magánszemélyek esetén 700 forint) az „internetadóra” is mérvadónak tekintendő. A törvényjavaslat szövege ennek mindenesetre ellentmond, ugyanis a Tktv. 5. § (2) a hívások és üzenetek utáni adóról rendelkezik, továbbá a két adóalap különtartása az 5. § (3) bekezdésében jól tetten érhető.
Update #3: A sajtóban közben szivárognak a hírek a 700-1000 forint körüli maximumról (magánszemélyek esetén). A probléma probléma marad az adó mértékétől függetlenül…Vagyis az adótárgy megválasztása szembemegy az internet szabadabb elérésének, elterjedésének igényével és hazai és uniós szinten is deklarált céljával.
8 thoughts on “Digitális forradalom? Internetadó!”