Új év, új közkincsek. Most akkor árt vagy nem árt a fájlcsere a zeneiparnak? Dal+Szerző 2013/4. Svájci reformtervek a szerzői jogok modernizálása érdekében. Az iTunes letöltés vásárlás vagy licencia? – (Szezonnyitó) Hírmorzsák #4.1.
Új év, új közkincsek – Minden év első napja fontos esemény a szerzői jog életében. Ezektől a napoktól tekinthetünk ugyanis minden olyan művek a közkincs részének, amelyet olyan személy jegyez, aki az adott óévet megelőző hetvenedik év során hunyt el. Az idén közkincsbe kerültő művek tehát azok, melyeknek szerzőitől 1943 valamelyik napján vehettünk búcsút. Az idei – talán – leghíresebb ilyen személy Rejtő Jenő, alias P. Howard. A HVG azonnal közölt egy
hasznos cikket, amelyben elérhetővé tette az összes letölthető Rejtő könyvet. Értelemszerűen a nagyvilágból is hozhatók nagy nevek, kik már több mint hetven éve távoztak az élők sorából.
2014-től olyan szerzők művei kerültek közkincsbe, mint Szergej Rahmanyinov, az olimpiai himnusz szerzője: Kostis Palamas, vagy épp a „corn flakes”-ről is jól ismert John Harvey Kellog. És aki egy kicsit nyomozni akar, járjon itt utána,
mi a helyzet Sherlock Holmes-szal!
Most akkor árt vagy nem árt a fájlcsere a zeneiparnak? – Tette fel a kérdést egy amerikai jogász professzor, aki tanulmányában – mint arról a TorrentFreak beszámolt – arra a következtetésre jutott, hogy a fájlcserélés 14 éves története nem hogy nem árt a zeneiparnak, de kifejezetten konstruktívan segíti a „slágerek” gyártását. Hasonló tanulmányokról már korábban is hallottam, ezért Glynn Lunney cikkét is el fogom olvasni, ugyanakkor egyelőre érdemi véleményt nem tudok formálni a kérdésben. Első blikkre értelemszerűen hihető is a történet (amennyire én ismerem a témakört), és legalább annyi szkepticizmus is kavarog bennem (az egyértelmű, hogy „jó amerikai” módjára csak a saját országáról írt, vagyis globális hatóköre a megállapításainak bizonyára nem lesz). Nincs mit tenni, el kell olvasni.
|
Dal+Szerző 2013/4. szám |
Dal+Szerző 2013/4 – Csak így év elején jutottam hozzá a Dal+Szerző tavalyi utolsó számához. Megérte ennyit várni, mert ezúttal is sok érdekességet találtam benne. Kezdve a megszokott interjúkkal, melyeknek alanyai ezúttal a Quimby, Kovács Ákos, Eötvös Péter, Heilig Gábor és Heilig Tamás. Olyan témák is kifejtésre kerültek, mint a szponzoráció szerepe a könnyűzene világában, a reklámzenék készítése. Olvashattunk továbbá a „lo-fi” zenei stílust hazánkban követő, ám azt még Japánban is népszerűsítő morningdeer zenekarról, avagy a Wattican Punk Balletről. Megint átnyálazhattam a YouTube játszási listákat, amelynek élén ezúttal sincs nagy meglepetés, újabb Majka és Curtis dal trónol az élen (olyan dalok kíséretében, amelyekre nem akarok időt szakítani).
Svájci reformtervek a szerzői jogok modernizálása érdekében – Lassan megszokhatjuk, hogy az országok egymás után jelentik be szerzői jogi reformötleteiket. Így is van ez rendjén, minél egységesebb a szabályozás, annál kevésbé lehetnek jelen olyan igények a társadalomban, ami a kiskapuk keresésére irányul. (Lásd: a The Pirate Bay szervereinek folytonos utaztatása, afrikai országokból vagy épp ukrán, orosz szerverekről nyújtott szolgáltatások stb.) Ezúttal a svájciakon a sor. A Kluwer Copyright blogon olvashatunk arról, hogy milyen reformötletekkel állt elő az illetékes szervezet. A reform öt pillérre épülne: a szerzői jogi tudatosság növelése; a közös jogkezelés hatékonyságának és átláthatóságának a növelése; a korlátozások és kivételek hozzáidomítása a digitális korhoz; a legális szolgáltatások előmozdítása és a jogellenes felhasználásokkal szembeni határozott fellépés (értesítési és eltávolítási eljárás bevezetésével egyetemben).
Az iTunes letöltés vásárlás vagy licencia? – A kérdést két irányból (fogyasztói és jogosulti) is érdemes lenne megvizsgálni (egy folyamatban lévő cikksorozatomban, melynek első elemével rövidesen végzek, épp ezzel is foglalkozok), most azonban csak az egyik dimenzióról ejtek röviden szót. Az 1709Blog rendkívül részletes, izgalmas bejegyzést tett közzé arról, hogy mennyire sok olyan per van folyamatban az Egyesült Államokban (köztük egyedi és csoportos perlések is), melyeknek a tárgya az, hogy az iTunes 2003-as megjelenése előtt kötött felhasználási vagy a szerzői jogok átruházására irányuló szerződések alapján az eredeti előadóknak milyen mértékű jogdíjat kell fizetni a származó bevételekből. A hagyományos gyakorlat szerint ugyanis licencia esetén a jogdíj 50%, eladás esetén viszont csak 15%. Évekkel ezelőtt Eminem megnyert egy fontos pert, akkor kimondták, hogy az iTunes-os vétel valójában licencia (e ponton lenne jelentősége a másik dimenziónak), következésképp Eminem több royalty-ra jogosult. Ezt a döntést azóta nem „tesztelték” bíróságok, rendre megállapodtak a felek a perek során. (Odakint így működnek a dolgok.) Így azonban az említett döntés (FBT v. Aftermath) sem precedens egyelőre. Az 1709Blog fent belinkelt írása azonban figyelmeztet: a helyzet rövidesen változhat, annyira sok per van folyamatban. Előbb-utóbb születik ítélet.