Szerzői jogsértések az interneten – hol pereljünk?

okt 07, 2013 by Dr. Mezei Péter in Európai Bíróság

Az internet előretörésével a szerzői jog egy rendkívül fontos, eldöntendő kérdéssel találkozott: mely bíróság jogosult eljárni olyan ügyekben, amikor egyes szerzői jogilag releváns magatartásokra más országban kerül sor, ám az internetes elérés révén e jogsértés a jogosult hazájában is éreztetheti (vagy ténylegesen érezteti) hatását. A Pinckney v. Mediatech ügyben az EUB világos választ adott a fentiekre.

Peter Pinckney zeneszerző és előadó Franciaországban, Toulouse városában élt (2006-ban, de valószínűleg most is), mikor tudomására jutott, hogy a KDG Mediatech AG osztrák társaság az engedélye nélkül többszörözte CD lemezeken 12 dalát. A hordozókat később a brit Crusoe és Elegy társaságok az interneten keresztül kínálták fel eladásra. (Vagyis nem letölthető tartalmat, hanem kifejezetten CD lemezeket árultak az angol cégek.) Pinckney a toulousi polgári bíróság előtt indított pert szerzői jogainak megsértése miatt. Az esetleges jogsértés érdemi elemzését megelőzően a vita abba az irányba terelődött, van-e egyáltalán joghatósága a francia testületnek egy olyan ügyben, ahol egy osztrák cég által kiadott lemezeket két angol cég a világ bármely pontjáról elérhető weboldalakon keresztül kínál értékesítésre. A városi bíróság véleménye szerint jogosult eljárni, a fellebbviteli bíróság szerint azonban erre nincs mód. A problémák eloszlatása végett a francia csúcsszerv, a Kasszációs Bíróság két, kesze-kuszán megfogalmazott kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához. Az előzetes döntéshozatali eljárásban a joghatósággal foglalkozó 44/2001/EK tanácsi rendelet (fedőnevén Brüsszel-I. rendelet) vonatkozó rendelkezéseinek az alábbiak szerinti értelmezését kérték a brüsszeli fórumtól a francia főbírák:

[A Kasszációs Bíróság] „lényegében arra keres választ, hogy a rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a megkeresett bíróság szerinti tagállam által biztosított szerzői vagyoni jogok megsértése esetén e tagállam bíróságai rendelkeznek‑e joghatósággal az alkotás szerzője által egy olyan társasággal szemben benyújtott felelősség megállapítása iránti kereset elbírálására, mely társaságnak egy másik tagállamban van székhelye, és amely e másik tagállamban többszörözte fizikai hordozóra az említett alkotást, és e fizikai hordozót ezt követően harmadik tagállamban székhellyel rendelkező társaságok értékesítik egy olyan internetes oldalon keresztül, mely a megkeresett bíróság szerinti tagállamban is hozzáférhető.” (22. pont)

Az EUB tanácsának rövidke ítélete megerősítette, hogy a Brüsszel-I. rendelet általános (az alperes lakhelyéhez kötött) joghatósági klauzula mellett speciális rendelkezések keretében más országok területén is engedélyezi a per indítását. E rendelkezések egyike az 5. cikk (3) bekezdés, mely a következők szerint hangzik:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető: (…) jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.”

Egyrészt a fenti rendelkezés „személy” alatt a jogi személyeket is érti. Másrészt a toulousi bíróság előtt a jogellenes károkozás tárgyában történő perlésnek tehát az az előfeltétele, hogy a káresemény az adott állam joghatósága alatt következzen be, avagy akár ott is bekövetkezhet. Az EUB megerősítette: nem vitatott, hogy a kárt okozó esemény bekövetkezési helye nem a toulousi bíróság illetékességi területén található. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kár ne fordulhatna elő Franciaország területén is.

A bíróság ráadásul kiemelte, hogy a Brüsszel-I. rendelet 5. cikk (3) bekezdésének nem fogalmi eleme, hogy a károkozó esemény az adott tagállamot „célozza meg”, vagyis a joghatóság nem csak akkor alapozható meg, ha a a jogsértés egy adott területre „irányul”, hanem akkor is, ha a jogsértés (a káresemény) az adott területen is bekövetkezhet.

A rendelet feltételes módba tett kifejezése ily módon széles mozgásteret biztosít a jogaiban sértett félnek a perindításra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármely kárát érvényesítheti az adott fórum előtt. Az EUB szavaival élve:

„amennyiben a megkeresett bíróság szerinti tagállam által biztosított védelem csak az adott tagállam területére terjed ki, a megkeresett bíróság joghatósága kizárólag az azon tagállam területén bekövetkezett károkra terjed ki, amelyhez a bíróság tartozik.”

Ami tehát annyit tesz, hogy Pinckney ügyében a toulousi bíróságnak joga van eljárni, azonban az érdemi döntés során a francia bírák csakis a potenciálisan Franciaország területén okozott károk vonatkozásában állapíthatnak majd meg kártérítést az alkotó részére.

Zárásként nem rossz tudni, hogy a közeljövőben (értsd 1-2 éven belül) majdnem azonos tények mellett, de ezúttal fotóművészeti alkotás online elérhetővé tétele tárgyában kell majd előzetes döntést hoznia az EUB-nak, a C-441/13-as számú „Hejduk” ügyben.

(Köszönöm Katona Tibor kolléga figyelemfelhívó levelét a témában!)