A Google Books ügyről cikkeztem, blogoltam eleget. Nem ismétlem meg magam, tessék nyugodtan utána olvasni az alapoknak. A lényeg azonban az, hogy az immáron nyolc éve húzódó perben az első fokon (!) eljáró bíró nem halogathatja tovább a döntést, el kell bírálnia  a Google fair use tesztre alapozott védekezését. A második szövetségi körzeti fellebbviteli bíróság (röviden csak „Second Circuit”) háromtagú panelje (benne a fair use ügyekben szaktekintélynek tartott Pierre Leval tanácselnökkel) úgy döntött, „korai” („premature”) volt a pertársaság kérdéskörével foglalkoznia Chin bírónak, ugyanis annak eldöntése, hogy a Google szolgáltatása beleilleszkedik-e a szövetségi törvény által megfogalmazott és a bírói gyakorlat által kikristályosodott fair use tesztbe, mindenek felett álló kérdés. Ennek eldöntése lehetővé teheti akár az ügy érdemi lezárását is, ellenkező esetben pedig körvonalazhatja a kártérítés esetleges kereteit. Más szavakkal a Leval vezette tanács úgy látja: előbb a Google védekezéséről kell döntenie Chinnek, semmint arról, a felperes joggal képviselheti-e a szerzői jogoultakat. 

Ez a logika kissé sántít megítélésem szerint, az aktív legitimáció eldöntése ugyanis véleményem szerint fontosabb, mint az ügy érdeme. Ennek ellenére valahol örülök is, hiszen – s úgy fest a jogásztársadalom szócsöveként funkcionáló fellebbviteli bírák is így gondolják – itt az ideje pontot tenni az ügy végére. Valószínűleg ennek valahol Chin is örülhet, aki a Google Books ügyet engedéllyel viszi tovább első fokon, holott már közel három éve maga is a Second Circuit tagja. Minden bizonnyal nagyobb örömmel foglalkozna új feladataival, semmint ezzel az 1994 óta tartó bírói munkásságának több mint egyharmadára ráterpeszkedő üggyel.

További olvasmány a New York Times-ban és a Reuters weboldalán. Külön köszönet Dóri kolleginának a hasznos információkért.