Rendhagyó módon, amerikai utam során igyekszek a lehető legtöbb helyi érdekeltségű, de egyben nemzetközi szinten is figyelemre méltó hírről számot adni. Mint látom, némelyik hír simán eljutott Magyarországra is.
A Google meghajol a szerzői jogosultak előtt (vagy csak magának kedvez egy nagyot?). Belebukott az újságíró a plágiumvádba. Zene és internet: csak a kalózok nyerhetnek? Linkelni még nem bűn. Talán fordul a kocka a Google Books ügyben? – Hírmorzsák #2.23.
A Google meghajol a szerzői jogosultak előtt (vagy csak magának kedvez egy nagyot?) – Augusztus 10-én, múlt pénteken a Google (egyik vezető beosztottja)
bejelentette, hogy keresőmotorját némiképp átprogramozza, melynek lényege szerint a legális tartalmakat kínáló weboldalakat előbbre, a szerzői jogsértésben érintett weboldalakat pedig hátrébb sorolja a keresési találatok között. Vagyis azok a honlapok, amelyek kapcsán a Google érvényes értesítéseket kapott a szerzői jogosultaktól, kevésbé valószínű, hogy megjelennek az első vagy néhány azt követő találati oldalon. A film- és hanglemezipari lobbiszervezetek, az MPAA és a RIAA vezetői, Michael O’Leary és Cary Sherman egyaránt örömüknek adtak hangot, persze jelezték: az ördög a részletekben lakozik. Minden azon múlik ugyanis a rendszer működése kapcsán, hogy a Google valójában milyen algoritmust dolgoz ki és ültet át a gyakorlatba. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni: a Google nem törli egészében a találati listáról az egy vagy több ízben jogsértésen ért weboldalakat. Prejudikáció helyett ugyanis a cég csak bírósági végzés után hajlandó bármi ilyet is tenni. (Nagyon helyes!) Angol nyelvű (kritikai) elemzésért érdemes ellátogatni az
InfoWorld oldalára. Az
EDRi is írt a hírről. Magyarul az
Indexen olvastam e hírről.
Update: S hogy ez a változtatás mennyit is ér valójában, arról a TorrentFreak írt. Mint jelzi, gyakorlatilag semmit.
Belebukott az újságíró a plágiumvádba – Akárcsak a medve Székelyföldön, úgy a plágium sem játék az Egyesült Államokban. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a tény, hogy az indiai származású Fareed Zakaria belebukott a vele szemben felhozott (egyébként nyilvánvaló) plágiumvádba. A Time Warner tulajdonában lévő CNN, valamint Time magazin riportere és szerkesztője (aki mindezek mellett a Washington Post szerzője is, sőt saját kötete is született már) múlt pénteken ismerte be (micsoda nap volt ez a múlt péntek!), hogy óriási hibát követett el, s valóban szó szerint, illetve pusztán nyelvi változtatásokat eszközölve vett át több mondatnyi szöveget Jill Lepore történésznek áprilisban, a The New Yorker hasábjain megjelent cikkéből a napokban publikálni kívánt új, Time magazinos írásához. Zakaria elismerte hibáját, melyet ugyan a Time elfogadott, azonban olyan mértékben megrendült a bizalma a tulajdonosoknak a szerzőben, hogy felfüggesztették állásából. A CNN is így tett, sőt a Washington Post egyik vezető szerkesztője is jelezte: ők is át fogják tekinteni Zakaria írásait a napokban, hogy kiderüljön, az ő újságjuknak is írt-e hasonló plágiumgyanús cikkeket Zakaria. A bejegyzés megjelentetése után olvastam a helyi lapban (The Toledo Blade), hogy Zakaria már korábban is magyarázkodásra kényszerült. Fentebb is említettem, hogy saját könyve is született már. Nos, úgy fest, annak elkészítésekor sem járt el teljesen helyesen. A „The Post-Modern World” című könyvében ugyanis a forrás megjelölése nélkül idézett több esetben is. Zakaria szerint a források folyamatos megjelölése akadályozta volna az olvasókat abban, hogy a kötetet könnyen megértsék. A Blade szerkesztője szerint (akinek a véleményét teljességében osztom) ez a megoldás viszont azt eredményezi, hogy az emberek kevésbé valószínű, hogy adnának Zakaria szavára.
Még egy update: hat nappal a felfüggesztést követően a CNN és a Time magazin egyaránt úgy döntött, hogy újra munkába állítja Zakariát. Mindkét médium azt nyilatkozta, hogy alaposan áttanulmányozták Zakaria eddigi írásait, és úgy találták, a fenti eset egyedülálló, sajnálatos véletlen volt, bocsánatkérését elfogadták, s a munkát a jövőben is folytathatja.
Zene és internet: csak a kalózok nyerhetnek? – A New York Times augusztus 5-ei számában jelent meg Nick Bilton cikke a netes kalózkodás helyzetéről, méghozzá elég provokatív – „Internet Pirates Will Always Win” – címmel. Bilton igyekezett csokorba szedni azokat a tényezőket, amelyek arra utalnak, hogy az internetes fájlcseréléssel szembeni harcban a jogosultak vesztésre állnak. Így a Google Content ID szűrőprogramját sokan úgy játsszák ki, hogy a kérdéses videót beágyazzák egy fotón látható televízió képernyőjébe, amelyet egyébként egy macska néz lelkesen. A Content ID ezt képtelen szűrni, mert az csupán egy macskát lát, nem a mögöttes videó tartalmat. Bilkin a The Pirate Bay kitartó küzdelméről is beszámol. Hiszen bár az elmúlt hónapokban több országban egészen sok esetben kötelezték a bíróságok az internethozzáférés-szolgáltatót a TPB blokkolására, az indexáló oldal újra és újra életre volt képes kelni. Legújabban, mint írja Bilkin, már olyan terveket szövögetnek egyesek, hogy robotrepülőkre (drónokra) telepítik a szervereket, amelyek működését csak úgy lehetne megakadályozni, ha a drónt lelövik. Ez azonban – a kalózok véleménye szerint – világos háborús cselekmény volna. Bilkin konklúziója végül nem más, hogy a jogosultaknak rá kell ébredniük: ezt a csatát nem nyerhetik meg. Természetesen más a véleménye erről a RIAA elöljáróinak. Az újság augusztus 14-ei számában megjelent válaszlevél (
online lásd itt) szerint Bilkin elmulasztja megemlíteni azt a számtalan legális alternatívát, ami a neten kering. Mint Steven M. Marks, a szervezet egyik alelnöke mondja: amint a LimeWire becsukta kapuit, a legális fogyasztás megnőtt az Egyesült Államokban, és ez azóta sem változott. Hogy Marks szavait mégsem lehet egészében hitelesként elfogadni, az az alábbi igencsak egyoldalú véleményből világos lehet:
„Let’s be honest: many people will steal if doing so is without consequences. Blaming content owners for this unfortunate fact won’t advance the discussion about how to address the problem. (…) Content theft has and always will exist, and some people will steal just because they can.”
Linkelni még nem bűn – A napokban megerősítést nyert az a korábban is – úgy hiszem – nagy magabiztossággal kijelenthető tény, hogy a jogvédett tartalmakra való linkelés, anélkül, hogy maga a szerzői jog által védelmezett tartalom többszörözésre vagy terjesztésre kerülne egy közösségi portál által, nem tekinthető szerzői jogsértésnek az Egyesült Államokban. A kérdéses perben a felnőtt tartalmakat gyártó Flava Works perelte be a myVidster.com oldalt (és tulajdonosait) arra hivatkozással, hogy azok közreműködőként részt vettek a jogvédett filmek jogellenes felhasználásával. Bár az elsőfokú bíróság tavaly a felperesnek adott igazat, a chicagói Posner bíró háromtagú tanácsa egyhangúlag megváltoztatta az ítéletet, és rögzítette: a weboldal nem követett el szerzői jogsértést. A felperest természetesen a filmipari lobbiszervezet, az MPAA biztosította támogatásáról, az alperes oldalán pedig a közösségi médiát uraló Facebook és Google szállt harcba. A döntést természetesen mindenki másként értékeli. A vesztes oldal szerint újabb kapu nyílt a jogsértések előtt, a győztesek szerint viszont biztosított az internet további fejlődése.
Talán fordul a kocka a Google Books ügyben? – Legalábbis egy bizonyos szemszögből. Történt ugyanis májusban, hogy a Google könyvdigitalizációs projektjét vizsgáló Danny Chin úgy döntött: a felperes Authors Guild jogosan lépett fel a csoportos perlési eljárás során a szerzői jogosultak képviselőjeként. A Google ezzel természetesen nem értett egyet. Miért is tette volna? A csoportos perlés lényege, hogy csak egy per zajlik, vagyis a felperesi oldalon lehetőség nyílik az erők (és persze a források, főleg a pénz) koncentrálására. Ha ez nem így lenne, minden szerzői jogosult egyedileg volna kénytelen perre menni a giga céggel. És persze világos, hogy nem minden szerzőnek volna kedve bíróságra rohangálni, ha nem végzi el helyette más ezt a feladatot. Egy szó mint száz: a második körzet szövetségi fellebbviteli bírósága nem értett egyet Chin bíró döntésével, és elrendelte annak újbóli megvizsgálását, hogy a csoportos perlés feltételei fennállnak-e. Ha véletlenül május óta a körülmények lényegesen megváltoztak volna, akár az is elképzelhető, hogy az Authors Guild elveszíti képviseleti jogát, ami veszélybe sodorhatja az eredeti követelések érdemi kivizsgálását.