A kérdésekkel elsődlegesen arra kerestem a választ, hogy a hallgatók vajon megkapják-e a megfelelő segítséget a tanulmányok folytatásához szükséges szoftverek beszerzésében. Másrészt megfelelő segítség hiányában, illetve mellett, ténylegesen milyen forrásból szerzik be ezeket a szoftvereket. Mint ismert: a szoftverek szabad felhasználásának esetei meglehetősen szűkre szabottak, és kizárólag az eredeti műpéldánnyal rendelkező felhasználót illetik meg. Ebben a helyzetben fontos kérdés, hogy a diákok hogyan férhetnek hozzá a tanuláshoz nélkülözhetetlen szoftverekhez. Más szempontból is érdekes tanulságokat rejt a válaszok elemzése, hiszen a programtervező informatikusok az egyetem elvégzése után maguk is a jogosultak oldalán fognak munkát vállalni, így érdekes kérdés, hogy a tanulmányok alatt ők maguk mennyire tartják fontosnak a jogtiszta szoftverek beszerzését.

A kérdőívet digitális formában egy egyedi link segítségével tettem hozzáférhetővé három alkalommal a fent megjelölt szak hallgatói által létrehozott, zárt, meghívásos alapon működő Facebook csoportban. Végül 68-an töltötték ki a kérdőívet, ezúton is köszönöm mindenkinek az őszinte válaszadást és a konstruktív iránymutatást. A kérdőív teljesen anonim módon lett feldolgozva. Első kérdéseim arra irányultak, hogy mekkora segítséget kaptak az egyetemtől a szoftverek beszerzését illetően (a grafikonokra kattintva kinagyíthatóak a képek):

Mint a válaszokból kiderült: az egyetem a válaszadók 75%-a szerint legalább általában, vagy gyakrabban segített a szoftverek beszerzésében, de az esetek 25%-ban végül ezek a szoftverek használhatatlannak bizonyultak. A diákok 25%-a azonban úgy tapasztalta, hogy az egyetem csak ritkán, vagy egyáltalán nem nyújt számukra segítséget, ami még így is magas számnak tekinthető, hiszen a szükséges szoftverek nélkül egyes kurzusok teljesítése lehetetlen. A kérdések második csoportjában arra kerestem a választ, hogy amennyiben valamilyen oknál fogva nem kaptak segítséget, illetve nem volt megfelelő a kapott szoftver, akkor milyen úton próbálták azt beszerezni. A válaszok közül több is megjelölhető volt.

A válaszok magukért beszélnek: a diákok 76%-a fájlmegosztó oldalakat vett igénybe ilyen esetben, ami elképesztően magas szám, és az esetek 53%-ban ráadásul ez volt a legcélravezetőbb út számukra. Ugyancsak érdemes összevetni, hogy a válaszadók 74%-a megpróbálta a gyártó vagy a forgalmazó megkeresésével megoldani a kérdést, de közülük csak 15% járt sikerrel. További érdekes adat, hogy a válaszadóknak csak a 3%-a tudta rendszeresen ingyenes szoftverrel helyettesíteni a szükséges programalkotást.

Ez első látásra meglepő lehet, azonban figyelembe kell venni, hogy a shareware szoftverek korlátozásai általában nem teszik lehetővé a hatékony munkavégzést, míg a trialware programok általában 7-30 napig használhatóak fel, ami az öt hónapos szemeszterekre tekintettel nem reális alternatíva. Más kérdés, hogy a trialware programok rendszeres újratelepítése akár joggal való visszaélésnek is tekinthető. Végül a harmadik kérdéskörben azt kérdeztem a hallgatóktól, hogy mennyire tartották fontosnak a szerzői jogok figyelembe vételét a szoftverek beszerzése kapcsán.

A válaszok alapján a programtervező informatikus diákok mindössze 50%-a törekedett legalább a jogtiszta programok használatára, míg a válaszadók másik fele ezt nem tartotta fontos kérdésnek. Érdekes adat ez, hiszen a későbbiekben valószínűleg ők maguk is ilyen szoftverek fejlesztésében fognak szerepet vállalni. Sajnos a blog keretei nem teszik lehetővé a kérdőív részletes és teljes körű bemutatását és értékelését, de a legfontosabb kérdések és válaszok talán így is megvilágítást nyertek. Ami a következtetéseket illeti: egyfelől szükség lenne szerzői jogi oktatás bevonására az érintett szakokon, és a személyes tapasztalataim alapján erre igény is mutatkozna.  Ennek ellenére a Szegedi Tudományegyetemen, a programtervező informatikus szak nappali képzésén nincs a témakört akár csak részben érintő, jogi jellegű képzés sem, míg a Pannon Egyetemen ez már megvalósult.