Hírmorzsák #2.22
Filmek a YouTube-on – miért is jogsértő? Mi a valós ára a fokozatos válasz rendszernek Új-Zélandon? Könyvek az örökkévalóságnak. Brit zenészek a Google ellen és a fokozatos válasz mellett. RIAA: nem a fájlcserélés a legelterjedtebb formája a szerzői jogsértéseknek. – Hírmorzsák #2.22.
Filmek a YouTube-on – miért is jogsértő? – Az Index szerzője tartalmas cikkben számol be arról, hogy miként és milyen filmekhez lehet a YouTube-on keresztül hozzáférni, ha az ember nem akar a fájlcseréléssel bajlódni. Sok példát olvashatunk arról, hogy mely filmelőállítók döntöttek a tartalmak törlése (egészen pontosan ennek kérelmezése) mellett, s melyek határoztak úgy, hogy nem kérik a jogellenesen feltöltött videók eltávolítását. A cikk az értesítési és eltávolítási eljárás kérdésén túl a video-on-demand jogokról is egészen részletesen beszél. A cikken keresztül szerintem egészen jól átláthatóvá válik, hogy a jogvédett filmalkotások YouTube-ra történő feltöltése miért nem korrekt a szerzői jog szemszögéből nézve.
Mi a valós ára a fokozatos válasz rendszernek Új-Zélandon? – Tavaly lépett életbe a Copyright (Infringing File Sharing) Amendment Act Új-Zélandon, amely a fokozatos válasz rendszerek francia és brit modellje melletti harmadik legfontosabb szisztémáját jelenti. E modellben az internet-hozzáférés felfüggesztése nem alkalmazható (legalábbis amíg e passzus hatályba nem lép, de erre egyelőre nem fog sor kerülni), helyette értesítéseket/figyelmeztetéseket lehet a fájlcserélőknek küldeni, akik végső esetben 15.000 új-zélandi dolláros kártérítésre is számíthatnak. Nem véletlen, hogy a törvény tavalyi hatályba léptetése után – e puszta tény hatására – egy hónap alatt a jogsértések (vélt) száma a felére esett vissza. A TorrentFreak beszámolója szerint azonban a csökkenés gyakorlatilag megszűnt, s ezért a szerzői jogosultak képviselői (a filmiparban az NZFACT, a zeneiparban a RIANZ) további lépésekben gondolkodnak. Ez pedig nem lenne más, mint hogy most már tényleg belevágjanak a fokozatos válasz rendszerbe, vagyis továbbítsák az internethozzáférés-szolgáltatók részére a jogsértésekkel kapcsolatos tájékoztatásokat. E téren azonban akad egy nehézség a jogosultak oldalán. Ellentétben a francia modellel, Új-Zélandon az eljárás költségeit a jogosultaknak kell állniuk. Ez az összeg eljárásonként 25 új-zélandi dollár (kb. 20 USD). Ezt az összeget azonban sokallják a jogosultak, s ennek tetemes csökkentésére tettek javaslatot. Az ISP-k sem restek azonban, ők az összeg gyakorlatilag megnégyszerezését javasolják. A kérdés tehát már csak az, kinek és mennyiért fogja megérni, hogy a fájlcserélőkkel szemben ténylegesen fellépjenek?
Könyvek az örökkévalóságnak – A Gépnarancs cikkében számolt be arról, hogy az Internet Archive (IA) komoly vállalkozásba fogott. Mivel a könyvtárak is egyre inkább térnek át a digitális könyvek gyűjtésére, megőrzésére és haszonkölcsönzésére, ezért egyre több könyv „kerül az utcára”, került leselejtezésre. Az IA azonban elhatározta, hogy minden könyvből megőriz egy példányt, melyeket ultrabiztos konténerekben és raktárakban fognak őrizni. Így bár mindeddig úgy tűnt, hogy a könyves örökség fizikai példányainak megőrzésére világszerte a könyvtárak lesznek hivatottak, ez a képlet talán változni fog a közeljövőben.
Brit zenészek a Google ellen és a fokozatos válasz mellett – A Lángoló Gitárok blogon olvastam, hogy több neves brit zenész nyílt levelet küldött David Cameron brit kormányfőnek, melyben azt hangsúlyozzák, hogy a Google maga is érintett a szerzői jogilag védett tartalmak jogellenes internetes megosztásában, mivel a felhasználókat közvetlenül a jogsértő tartalmakhoz irányítják. A bejegyzés szerzője talán eg aprót hibázott, mikor azt írja, hogy a zenészek a Digital Economy Act bevezetését várják a kormánytól, hiszen a DEA valójában már hatályba lépett. A szerző inkább arra gondol, hogy az internet-hozzáférés felfüggesztésére lehetőséget teremtő passzust léptesse hatályba a Parlament (ez ugyanis, hasonlóan Új-Zélandhoz, még az Egyesült Királyságban sem élő jog).
Forrás: TorrentFreak |
RIAA: nem a fájlcsere a legelterjedtebb formája a szerzői jogsértéseknek – Amennyiben az amerikai hanglemezipari lobbi szervezet által készítette és a TorrentFreak által közzétett „titkos” jelzővel ellátott – 2011-es számokat tartalmazó – ábra valós, akkor az azt jelenti, hogy a jogsértéssel megszerzett zenei tartalmak 70%-a nem online, hanem az offline világból származik. Az ábra szerint az amerikai piacon a zenei tartalmak 35 százalékáért fizetnek csak az emberek. A fennmaradó 65%-ból azonban a P2P fájlcserélés csupán 15%-ot, az online tárhelyszolgáltatás pedig 4%-ot tesz ki, a fennmaradó 46% pedig az offline világban megvalósuló jogsértéseket öleli fel (27% a merevlemezek értékesítése – felteszem pen-drive-okra is gondolni kell itt -, 19% másolás mások hordozóiról – ami pedig, megjegyzem, könnyedén a szabad felhasználás kategóriája lehetne hazánkban). Ha ezek a számok valósak, akkor egyrészt a Megaupload körüli hype is túlzott, másrészt felül kell értékelni – legalábbis az Egyesült Államokban – a fájlcseréléssel szembeni keresztesháború jogosságát, illetve annak mértékét.