A 2018 utolsó negyedévében a szabadkereskedelem és szerzői jog/szellemi alkotások, és általában véve Trump elnök kereskedelmi háborúja kapcsán történtekről nem állt módomban blogolni. Ezért most elővettem újra a témát. Tekintsük át a sajtóban megjelent legfontosabb híreket e területen.

Indulónak álljon rögtön itt, hogy szeptember végével az USA, Kanada és Mexikó – bocsánat, helyes sorrendben USA, Mexikó és Kanada, innen az új név: U.S.M.C.A – megállapodott a NAFTA-t felülíró új „agreement” részleteiről (tessék csak figyelni, hogy tűnt el a „free trade” a megállapodás nevéből). A megállapodás tartalmáról már tervezek egy ideje külön is írni, rendelkezésemre áll az anyag, de az idő nagy úr. Mindenesetre a megállapodásról általában a New York Times is írt egy cikket. Amint lehet, a szellemi tulajdonvédelmi fejezetet tényleg áttekintem és elemzem. A megállapodás aláírásra november végén a buenos airesi G20-as találkozón került sor. Persze mindezt elhomályosította a tény, hogy a „félidős” kongresszusi választásokon a demokraták többséget szereztek a Képviselőházban. S mivel a U.S.M.C.A. hatályba lépéséhez a Kongresszus – azon belül is külön a Képviselőház és a Szenátus – egyetértése is kell, a demokrata hatalomátvétel a megállapodás halálát is eredményezheti.

A NAFTA körüli mizéria (ideiglenes) megoldódása tehette lehetővé az amerikai elnöknek, hogy újult erővel Kínára vesse magát. Az eszkalálódó kereskedelmi háború részeként az egyik új ötlete az amerikai vezetésnek, hogy a csendes-óceáni kereskedelmi megállapodásban (leánykori nevén TPP) részes államokkal (is, mert a NYT cikke szerint ez leginkább az EU-t, az Egyesült Királyságot, Japánt, Vietnámot és a Fülöp-szigeteket jelenti) bilaterális megállapodásokat kössenek, ezzel csökkentve Kína jelentőségét a régióban. A másik új fejlemény, hogy az egy évvel ezelőtti – a kereskedelmi háború veszélyét indító – Special Report 301-hez képest a legújabb dokumentum továbbra is hangsúlyozza az ipari méretű szellemi tulajdon lopást a kínaiak részéről. A jelentés szerint:

“[D]espite an apparent aggregate decline in Chinese outbound investment in the United States in 2018, the Chinese government continues to direct and unfairly facilitate the systematic investment in, and acquisition of, U.S. companies and assets by Chinese entities, to obtain cutting-edge technologies and intellectual property and generate large-scale technology transfer in industries deemed important by state industrial plans. (…) Chinese outbound investment is increasingly focused on venture capital (VC) investment in U.S. technology centers such as Silicon Valley, with Chinese VC investment reaching record levels in 2018.”

Végül az eddigi legextrémebb módszernek tűnik az a decemberi fejlemény, hogy az amerikaiak kérésére Kanadában letartóztatták a Huawei gazdasági vezetőjét, Meng Whanzou-t (akit azóta komoly óvadék ellenében szabadlábra helyeztek).

Nem lehet meglepő, hogy – legalábbis kommunikációs szinten – Kína érezni kezdte a nyomást, hiszen november elején Xi Jinping egy kínai kereskedelmi expón külön hangsúlyozta, hogy komoly változások (erősödés) várható a szellemi tulajdonvédelem területén.

Forrás: New York Times

A legfontosabb fejlemény azonban mégis csak az volt, hogy – két nappal a U.S.M.C.A. háromoldalú szignálását követően, egy steak vacsora keretében –  Trump és Xi egy asztalhoz ültek, ahonnan kézfogással álltak fel. A „fegyverszünetet” lényegét tekintve három hónapos tárgyalási fázist írt elő (lásd még itt), amelynek időtartamára az amerikai elnök elhalasztotta a már most is súlyos – 200 milliárd dollár értékű éves kínai import 10 százalékos vámjának – 25%-osra emelését, a kínai államfő pedig meg nem nevezett összegben vállalta, hogy Kína több amerikai terméket vásárol majd, ezzel is javítva a két ország kereskedelmi mérlegét (az amerikai javára). És persze az amerikai tárgyaló az USA Kereskedelmi Főtárgyalója, Robert Lighthizer lesz, aki az egész védővámok rendszerére épített protekcionista politikát erőltette. Világos jel arra, mennyire komoly(talan) lesz a tárgyalás. Lighthizer álláspontja ugyanis sosem a vitapartnerek véleményének a diplomatikus figyelembe vételéről volt híres.