Még a múlt héten Bécsben tartottam konferencia-előadást (most pedig épp San Franciscoban vagyok), ahol az egyik, ha nem a legérdekesebb előadást a Max Planck Institut két közgazdásza tartotta a német internet-használók online tartalomfogyasztási szokásairól. Rövid ízelítő következik.

A bécsi konferencia résztvevői (balról a negyedik Roland Stürz, jobbról a második Alexander Suyer)

A bécsi gazdaságtudományi egyetemen (WU Vienna) tartott workshopon a platform gazdaság (platform economy) képezte a vizsgálat tárgyát, és számos kiváló előadás hangozhatott el a hétfői napon. Ha szegedi teendőim engedték volna, jelen lettem volna. Így azonban nekem csak a keddi program jutott, ott pedig Roland Stürz és Alexander Suyer prezentációja ragadta meg a legjobban a figyelmemet. (A kutatást rajtuk kívül Dietmar Harhoff és Reto M. Hilty jegyzi.) Ebben a kutatók arra vállalkoztak, hogy a 2011 óta az Egyesült Királyságban végzett tartalomfogyasztási felmérés mintájára (és az azzal való összehasonlíthatóság érdekében) áttekintik, hogy a németek kor, nem, műtípus és a tartalom forrása tükrében milyen hajlandóságot mutatnak a jogszerű fogyasztásra, illetve milyen a penetrációja a jogellenes felhasználásoknak – nem beszélve arról, hogy egyáltalán értik-e a németek, hogy egy-egy online szolgáltatás a jogszerű vagy a jogellenes kategóriájába tartozik-e.

Számos megállapítás közül kiemelkedik a németek által tartalmakra fordított összeget mértéke. Eszerint ugyanis jelentős összegeket fordítanak a német felhasználók a jogellenes tartalmakra, ahogy jogszerűekre is. Ezzel együtt a zenére többet költenek a németek, mint a filmekre. Az előfizetős szolgáltatásokat jelentős mértékben igénybe veszik, és a tisztán jogellenes szolgáltatások igénybevétele feltűnően alacsony. (Részemről talán csak e ponton éreztem komolyabb kétséget afelől, hogy a válaszokat – amelyek egy része online, más része élő interjú útján került begyűjtése – őszintén fogalmazta meg mindenki.)

Igaz, hogy a fentiek csak egy részleges jelentésből erednek (nem minden adatot sikerült eddig kielemezni), ám a trendeket jól mutatja. Ami mégis igazán érdekes lehet, az a perspektíva: vagyis hogy 1-2-3 év múlva miket mutatnak a számok. Mert abból már lehet jelentősebb következtetéseket is megfogalmazni.