Jimi Hendrix: füstbe ment szerzői jogok?
Eva-Maria Painer jogvédett fotója Natascha Kampuschról |
A kérdés akár naivitásnak is tűnhet, hiszen aki beleolvas az Szjt. vonatkozó szakaszába, látja, hogy „fotóművészeti alkotások” az Szjt. védelmét élvezik. Ez persze rögtön felveti azt, hogy a jogvédelem előfeltétele az „alkotás” megszületése, amely a magyar jog alapján az egyéni, eredeti jellegű műveket takarja. Vagyis egy fotós (természetesen nem csak fotóművész) akkor élvez védelmet, ha olyan képet készít, ami túllép a tényszerű közlésen (kedvenc példám Völgyi Attila blogjáról a Hold fényképezésével kapcsolatos), és az alkotási folyamatban szabad döntések sorozataként jön létre a kép (kiválasztott téma, szereplők, megvilágítás, a fényképezés szöge, fókusz, színek stb.). Az EUB Painer ügyben hozott döntése óta azt is tudjuk (hogy elfogadjuk-e, az más kérdés, rögtön látjuk, hogy a franciák vonakodnak ettől), hogy a védelem küszöbe minimális. Az érintett ügyben a hivatásos fényképész által a gyermek Natascha Kampuschról stúdióban készített portré is megérdemelte a jogvédelmet.
Gered Mankovitz nem védett fotója Jimi Hendrix-ről |
A Kluwer Copyright Blog május 26-án publikált egy összefoglalót a Tribunal de Grande Instance párizsi bíróság 2015. május 21-ei ítéletéről, amelyben a bírák szembemenve a Painer ügyben előadottakkal úgy döntött, hogy a mellékelt Jimi Hendrix fotó, amelyet Gered Mankowitz készített, nem felel meg a szükséges eredetiség követelményeinek. Az alapügy tényállása szerint egyébként a Hendrix kezében látható cigarettát egy cég az általa gyártott e-cigarettára cserélte, és így árusította azokat. Ahogy Brad Spitz jelzi, a felperes szerint az eredetiség igazolható:
„this extraordinary and rare photograph of Jimi Hendrix succeeds in capturing in a fleeting moment, the striking contrast between the lightness of the artist’s smile and the curl of smoke, as well as the darkness and the geometric rigor of the rest of the image, created in particular by the lines and angles of the torso and arms. The capturing of this unique moment and its enhancement by light, the contrasts and the narrow framing of the photograph on the torso and head of Jimi Hendrix, reveal the ambivalence and contradictions of this man who is a music legend, and make the photograph a fascinating work of great beauty which bears the imprint of the personality and talent of its author.”
A bíróság azonban ezt a véleményt teljes egészében elvetette. Spitz elemzésében megerősíti azt, amit én az imént írtam az eredetiség követelményeit illetően, és épp ezért komoly kritikával illeti a döntést. Francia lévén ő jobban meg tudja ítélni, hogy a jogerős döntés miként hangozhat majd (ő arra tippel, hogy a Kasszációs Bíróság el fogja vetni a fenti megszorító értelmezést). Osztom reménykedő álláspontját. E vonatkozásban lásd még az 1709Blog írását.
Alberto Korda fotója Che Guevararól Forrás: Wikipedia |
Hogy pontosan miért is, elég egy fotóval szemléltetnem. A világ talán legismertebb vizuális (nem festészeti) ábrázolása Alberto Korda 1960-as Che Guevara fotója. Igaz, az eredeti nem csupán Che Guevara arcát ábrázolja (a fotó egy temetésen készült), ám ezzel együtt is bizton állítható, hogy e portré egyéni, eredeti alkotás. Ettől független körülmény, hogy Kubában, a fotó hazájában a kép már a közkincs része, mivel e vonatkozásban a kubai nemzeti jog – a fotó elkészítésének az évében és 1985-ben is – csupán 25 évre biztosított szerzői jogvédelmet a fotóknak, amely védelem külön állami aktussal meghosszabbítható lett volna, ám ez a döntés – valószínűleg tudatosan – nem született meg. A kubai nemzeti jog e vonatkozásban unikumnak hat, értelemszerűen a fotó szerzői jogi vonatkozásait Európában az uniós és tagállami szabályok alapján kell megítélni. Ráadásul az EU épp a védelmi idő irányelvben (6. cikk) fogalmazta meg azt a kiemelkedő rendelkezést, amely a Che fotón túl a Hendrix ügyben is kiemelkedő jelentőséggel bír:
„A fényképek az 1. cikk alapján részesülnek védelemben, amennyiben abban az értelemben eredetiek, hogy a szerző saját szellemi alkotásának minősülnek. Annak megállapításához, hogy fennállhat-e ilyen védelem, más feltétel nem alkalmazható. A tagállamok más fényképeket is védelemben részesíthetnek.”
Ebből ugyanakkor az is következik, hogy a fotókra az általános védelmi idő szabályai – post mortem auctoris 70 év – vonatkoznak.