Az Amazon nemzetközi cégcsoport, amely az interneten keresztül értékesít árukat, így rögzítésre alkalmas adathordozókat is. Az üreshordozó-díjakat érvényesítő osztrák közös jogkezelő szervezet, az Austro Mechana az ezek után járó díj megfizetésére kérte kötelezni a cégcsoportot.

Az ügyben eljáró osztrák bíróság első kérdésével arra keresett választ, hogy az irányelvvel ellentétes-e egy olyan tagállami rendszer, amely különbségtétel nélkül állapít meg magáncélú másolat után fizetendő díjat rögzítésre és többszörözésre alkalmas adathordozóknak a területén visszterhesen, kereskedelmi céllal történő forgalomba hozatala tekintetében, előírva ezzel együtt a megfizetett díjak visszatérítéséhez való jogot abban az esetben, ha ezen adathordozók végső használata nem tartozik a magáncélú többszörözés esetkörébe.

Az EuB megállapította, hogy a visszatérítéshez való jog abban az esetben egyeztethető össze az irányelvvel, ha ez tényleges és nem teszi túlságosan nehézzé a megfizetett díj visszatérítését. Abban az esetben viszont, amikor egyáltalán nincs szó gyakorlati nehézségekről, vagy azok nem kellő mértékűek, úgy hiányzik az a kapcsolat, amely egyrészt a magáncélú másolat után fizetendő díj adathordozók vonatkozásában történő megállapítása, másrészt e hordozók magáncélú többszörözése tekintetében történő használata között áll fenn, ennek megfelelően e díj különbségtétel nélkül történő megállapítása nem igazolható és nem felel meg a megfelelő egyensúlynak.

Az alapelv rögzítése után az EuB megadta a nemzeti bíróság által vizsgálandó szempontokat is: elsőként azt, hogy a díj különbségtétel nélkül történő alkalmazását minden esetben kellő mértékű gyakorlati nehézség igazolja-e. Ezek után azzal kapcsolatban kellett állást foglalni, hogy a visszatérítéshez való jog hatálya, hatékonysága, alkalmazhatósága, nyilvánossága és használatának egyszerűsége lehetővé teszi-e a felmerült gyakorlati nehézségek enyhítése érdekében a rendszer által eredményezett esetleges aránytalanságok orvoslását.

A nemzeti bíróság második kérdése lényegében arra irányult, hogy az irányelvvel ellentétes-e megdönthető vélelem felállítása a szerzői jog alapvető logikájától eltérő finanszírozási rendszer kialakítása érdekében. Az EuB ismét hangsúlyozta azt, hogy az adathordozók puszta alkalmassága elegendő a magáncélú másolat után fizetendő díj megállapításának igazolására. Illetve rögzítésre került az is, hogy tekintettel az annak meghatározásához kapcsolódó gyakorlati nehézségekre, hogy a rögzítésre és többszörözésre alkalmas adathordozót magáncélra használják-e vagy sem, az ilyen használattal kapcsolatosan felállított megdönthető vélelem az adathordozók természetes személyek részére történő rendelkezésre bocsátása esetén főszabály szerint igazolható, és összhangban van azon „megfelelő egyensúllyal”, amelynek a kizárólagos többszörözési jog jogosultjainak érdekei és a védelem alatt álló teljesítmények felhasználói érdekei között kell fennállnia.

A harmadik kérdés annak megválaszolására irányult, hogy az irányelvvel összeegyeztethető-e, ha a díjazást a jogosultak számára nem közvetlenül folyósítják, hanem a jogosultak javára létrehozott szociális és kulturális intézményeknek. A főtanácsnoki indítványra hivatkozva az EuB megállapította, hogy az irányelv nem írja elő a tagállamok számára, hogy a jogosultak részére teljes összegben készpénzben folyósítsa a méltányos díjazás összegét. Így a tagállamok számára biztosított széles körű mozgástérbe az is belefér, hogy a díjazás egy részét közvetett kompenzáció formájában nyújtsák. Ráadásul az irányelv (10) és (11) preambulumbekezdései alapján az irányelv célja a kulturális alkotótevékenység támogatása, vagyis ezzel összefér az, hogy a jogosultak a javukra létrehozott szociális és kulturális intézményeknek juttatják abban az esetben, ha ezek az intézmények ténylegesen a jogosultakat támogatják, és működésük nem hátrányosan megkülönböztető.

Az utolsó kérdés irányult arra, hogy a díjfizetés kizárható-e abból az okból, hogy egy hasonló díj már megfizetésre került egy másik tagállamban. Az EuB ennek kapcsán emlékeztetett az Opus-ügyben elmondottakra a tagállamot terhelő eredménykötelemről, illetve arról, hogy a hátrány ott keletkezik, ahol a végső felhasználók lakóhellyel rendelkeznek. Arra a kötelezettségre, hogy a tagállam az érintetteknek biztosítsa, hogy a jogosultaknak megfizessék a területükön keletkezett hátrány után járó méltányos díjazást. Az EuB emlékeztetett arra, hogy e tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az adathordozókat rendelkezésre bocsátó eladó másik tagállamban telepedett le. Az adathordozók egyik tagállamból másikba történő átruházása pedig nem növeli a jogosultaknak okozott hátrányt. Az irányelv ugyanis „méltányos díjazást nem a rögzítésre és többszörözésre alkalmas adathordozók forgalomba hozatala tekintetében ír elő, hanem magának a bármely adathordozóra természetes személy által magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló többszörözések tekintetében. Márpedig ilyen többszörözés nem valósul meg a rögzítésre és többszörözésre alkalmas adathordozók egyik tagállamból másikba történő átruházása folytán.” Éppen ezért az adott tagállam nem tekinthet el a területén keletkezett hátrány alapján megfizetésre kerülő méltányos díjazás beszedésétől arra való hivatkozással, hogy ez már megfizetésre került egy másik tagállamban. Az EuB emellett leszögezte azt is, hogy az, aki a díjazást egy másik tagállamban megfizette, e tagállam nemzeti jogának megfelelően kérheti annak visszatérítését.