Élet a hűségidőn túl. Korlátlan mobilszolgáltatás és netes semlegesség

Az idei év konzumer Kindertojásának tűnhet, hogy mindhárom mobilszolgáltató szinte egyszerre kezdte el promótálni új, egymásra nagyban hasonlító, korlátlan díjcsomagját. A piros színekben pompázó szolgáltató például igyekszik minden platformon az agyakba ékelni, hogy ez bizony „jó dolog”. (Bár a kínosan erőltetett „Molló!” jeligét ismételgető MOL mobilszolgáltatás reklámfilmjét még így sem sikerült alulmúlni.) Valóban ennyire jó dologról van itt szó? Mi állhat a folyamat hátterében és mi köze mindennek a netes semlegességhez? Az alábbiakban erre keresem a választ (miközben megpróbálok túllépni azon vágyaimon, hogy az előbbi szlogeneket generáló reklámcégek hivatásos kreatívjai helyett dolgozhassak).

Mi áll a korlátlan díjcsomagok hátterében? Az idei év kellemesnek tűnő meglepetése: a telefonszolgáltatók szinte szimultán attrakciója, a korlátlan díjcsomagok bevezetése. A 10.000,- forint körüli havidíjért (2 éves hűség mellett) kínált minden hálózatba korlátlan mobilhívást és smst, valamint 500 MB adatforgalmat tartalmazó díjcsomagok jó lehetőségnek tűnnek azoknak, akik eddig is kombinált (hívás+sms+net) díjcsomagra szerződtek. Viszont nem kell különösebb közgazdasági levezetés ahhoz, hogy az új, korlátlannak titulált díjcsomagok rövid időn belül értelmetlenné teszik a korábbi 10.000,- forint feletti havi díjú kombinált csomagokat. (15.000,- és 20.000,- forint körüli összegekért is kínáltak/kínálnak ilyet a szolgáltatók) Így heurisztikus örömtől vezérelve nyilván sokan alá fogják írni az újabb hűségnyilatkozatot. (Megérne egy misét a hűség szó tartalomváltozása a fogyasztói társadalomban, hogyan lett a házasság esszenciális eleméből a kisstílű piaci nyerészkedés mézes-mázas hívószavává.) De valami miatt az emberben kétely támad, főleg ha szolgáltatók eddigi (cseppet sem kartellgyanús és messzemenőkig fogyasztóbarát) üzletpolitikáját nézzük.

A lehetséges okok a következők:

Az Európai Bizottság 2013. szeptember 11-én közzétett sajtóközleményében a roamingdíjak jelentős csökkentését irányozta elő 2014. július 1-től, mind a mobilhívások, mind pedig a mobilinternet díjak vonatkozásában. A közzétett díjakat és azok fokozatos csökkentését az alábbi kép jól illusztrálja.





 A Bizottság sajtóközleménye nem elsősorban a csökkenő roamingtarifák miatt lehet érdekes (mivel a 19 eurocent még így is 60 forint).  Terveik szerint ugyanis támogatni kívánják a több tagállamra kiterjedő szolgáltatásnyújtást. Egyrészt a 28 tagállamra érvényes, egységes működési engedély bevezetésével, másrészt a hálózatbérlési feltételek harmonizálásával. Ez nagyobb európai  szolgáltatókat eredményezhet, amelyek a tagállami piacon bebetonozott, nemzetközi verseny által nem érintett szolgáltatók egyeduralmát könnyedén megtörhetik. Ennek fényében a 19 eurocent is jól hangzik, főképp hogy felső határt jelent, a több tagállamban vagy az egész EU-ban szolgáltatást nyújtó cégek pedig vélhetően képesek lesznek ennél nyomottabb, az érintett területeken egységes percdíjakkal szolgáltatni.
Mindezekből már sejthető, hogy a hazai szolgáltatók szeretnék fogni a magyar piacot amíg csak lehet. Ha minden jól megy, nem fogják már sokáig és megszűnik az a nevetséges helyzet, hogy például Ausztriában jelentősen kedvezőbb díjcsomagokra szerződhetnek a fogyasztók, jelentősen kedvezőbb konstrukciókban vásárolhatnak ehhez mobiltelefont (mindezt jelentősen kedvezőbb életszínvonal mellett).

Akit a fentiek bővebben érdekelnének, azoknak ajánlott böngészgetni a Bizottság jogalkotási javaslatát a „behálózott kontinensről”
A tervezett szabályozásnak azonban van egy, a blog témájához közvetlenül kapcsolódó eleme is, ez pedig annak összefüggése a netes semlegességgel.  Több szolgáltatónál is bevett gyakorlat az általános szerződési feltételek alapján bizonyos szolgáltatások (így különösen: VOIP és P2P) korlátozása vagy blokkolása. A blokkolás vagy korlátozás tehát elsősorban a nagy adatforgalommal járó („data-heavy”) szolgáltatásokkal kapcsolatban merül fel. A fent nevezett javaslat szerint egyébként a mobil előfizetők internetszolgáltatásainak 36%-a esik ilyen jellegű korlátozás alá. A VOIP (Voice over Internet Protocol) az adat alapú hanghívások szempontjából érdekes, ha ugyanis ezeket a szolgáltató lehetővé teszi, akkor a forgalmi keret terhére telefonálhatunk akár ingyen (például Viber, Skype). A P2P technológia korlátozása/kizárása pedig többek között a torrentezés miatt lehet fontos.
A három hazai szolgáltató közül a legliberálisabb a T-Mobile(P2P, VOIP is engedélyezett minden díjcsomagban).  A Vodafoneesetében a kisebb forgalmi keretet biztosító csomagokban a VOIP nem engedélyezett, a P2P azonban igen. A Telenor rendszere csomagonként eltérő képet mutat.
Alig egy év múlva tehát jelentős változások várhatóak a mobilszolgáltatók piacán (bár vélhetően ezek csak egy-, másfél év múlva fogják igazán éreztetni hatásukat), addig talán érdemes kivárni egy újabb szerződéskötéssel.



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük