Kutatási jelentés a hamisításról
A HENT 2011. augusztusában – az elmúlt két évet követően ismét – közzétette a szellemi tulajdonvédelem eszközeivel védett tartalmak és termékek hamisításával kapcsolatos, 1000 fős reprezentatív közvélemény kutatás eredményeit. A 78 oldalas dokumentum legalább annyi érdekességet tartalmaz, mint a májusi felmérés a középiskolások internetről és fájlcseréről alkotott képét elemző anyag.
A dokumentum bevezetőjében a HENT világossá teszi, hogy legfontosabb feladatainak a hamisítással kapcsolatos statisztikai adatok rendszerezését, a szellemi tulajdonvédelemmel kapcsolatos tudatosságnövelést és a jogérvényesítési lehetőségek áttekintését tartja. A közvélemény kutatás ezekkel mind összefügg, bár főleg az első és a második pontban foglaltak kapcsán bír jelentőséggel. Valójában elég nehéz lenne rövid, tömör összefoglalást készíteni erről a robosztus, ábrákkal és magyarázatokkal telitűzdelt kutatási anyagról. A továbbiakban ezért csak szemezgetni fogok, főleg a jelen blog témájába illő eredmények egy csokorba gyűjtésével.
Így rögtön érdemes az első ábrával nyitni, mely szerint a tavalyi évhez képest ugyan csökkent a hamis terméket gondolkodás nélkül vásárolni hajlandók aránya az országban, azonban ennél nagyobb mértékben nőtt azok száma, akik ezt mindenesetre megfontolás tárgyává tennék. A „félig üres, félig tele pohár” gondolkodás fényében mindenesetre fontos, hogy a felmérés szerint a válaszadók 70%-a gondolja úgy, hogy csak eredeti terméket szabad vásárolni.
Nagyjából ugyanez az arány rajzolódik ki atekintetben is, hogy vajon ki lenne hajlandó „hamis, másolt CD-t, DVD-t vásárolni, ha lényegesen olcsóbb, mint az eredeti”? A kérdésfeltevés mindenesetre nem kicsit furcsa (vagy hibás). Egyrészt az adathordozóknak nem csupán ez a két formája létezik, másrészt nem minden másolt példány hamis (maga a szerzői jogi törvény teszi lehetővé a magáncélú másolást), harmadrészt pedig a kérdés az emberek többségének álszentségét igazolja: hát persze, hogy mindenki szívesen vásárolna olyan hordozót, ami olcsóbb, mint az „eredeti”, de ezt bevallani már csak kevesen akarják, főleg, hogy a kérdés előre rögzíti, hogy minden másolat hamis.
Ennél valamivel jobb a „vásárolna-e, elfogadna-e Ön illegálisan másolt, letöltött számítógépes programokat, ha az eredetinél lényegesen olcsóbban vagy ingyenesen juthatna hozzá?” kérdésfeltevés, mivel azonban az eredmények is hasonlók, ezért ez szerintem ismét csak az 1000 fős minta „inkább letagadjuk, abból bajunk nem lehet” mentalitását tükrözi.
Nem lehet meglepő, hogy mind az illegális CD-k/DVD-k, mint az illegális szoftverek iránt leginkább nyitott csoport a fiataloké, habár e csoportba a 30 év alattiak tartoznak a felmérés szerint, ami szerintem némileg torzító megállapítás, hiszen jelentős különbség lehet egy „heccből” letöltő gimnazista, egy bulikon edzett egyetemista, és egy gyermekes 29 éves apuka között. Ráadásul a felmérésből nem derül ki, hogy az 1000 fős mintából hányan tartoztak ebbe a 30 éven aluli kategóriába, mivel ennek hiányában a reprezentativitás erősen megkérdőjelezhető.
Nagyon érdekes arányt szült a válaszadók körében az a klasszikusnak számító kérdés, mely szerint törvényes dolog-e az internetről jogvédett műveket letölteni. Első blikkre ez az első olyan válasz (a fentiek után), amely egészen hihető. Legalábbis teljesen hihető, hogy a válaszadók csekély hányada tartja jogszerűnek, sokkal hihetőbb ugyanis, hogy az átlagember tisztában van e cselekmény jogi megítélésével. Ennek ellenére azt is hihetőnek tartom, hogy az emberek húsz százalékának fogalma sincs a kérdés jogi vonatkozásairól. (Ugyanennek a témakörnek több kapcsolódó vetületét is elemezte a HENT, például hogy milyen korosztály körében és földrajzi régióban gyakori a letöltés, illetve hogy arra milyen arányban kerül sor. Lásd: 35-42. oldal.)
És a fentiekben szubjektív módon kiszelektált kérdéseken túl még sok érdekesség olvasható olyan témák mentén, mint hogy kik töltenek le illegális forrásból származó tartalmakat a netről (14. oldal), kik és hol vásároltak hamis, másolt CD-t és DVD-t, illetve szoftvert az elmúlt évben (26-28. oldal – külön érdekesség, hogy – összhangban a CD/DVD kérdés következetlenségével, a 26. oldal második ábrájánál világosan látható, hogy a barátoktól kapott lemezek szóba sem jöhettek válaszként, míg ugyanez az opció adott a szoftverek esetén), az internetezés gyakoriságáról (31. oldal), hajlandó lenne-e fizetni a válaszadó azért, hogy a netről legálisan tölthessen le (41. oldal – mindössze 39% válaszolt így vagy úgy, de igennel), felismerhető-e, hogy egy tartalom legálisan került-e fel a netre (56-57. oldal), milyen a társadalmi vélekedés a hamisítás nemzetgazdasági hatásait illetően (60-63. oldal).
A kutatással kapcsolatban további érdekességek olvashatók Barna József tollából az ITCafén, illetve Fodor Klaudia és Tóth Péter ESZERINT blogos bejegyzéséből.
Update #1: A Facebookon kaptam el ezt a linket. Ezen „paul” a Digital Music News oldalon 30 képen, harminc másodpercben foglalta össze az Egyesült Államok hangfelvétel-piacának elmúlt 30 évét. Én csak a legfrissebb képet másoltam ide, de a 30 „pite” végig tekintéséből nagyon jól kivehetők a folyamatos változások, különösen az LP kiszorulásáról, a kazetta, majd a CD, végül az online piacok térnyeréséről. Nagyon színvonalas anyag, radásul rendkívül friss (augusztus 16-ai).