Köti az ebet a karóhoz…
Nemrég írtam egy bejegyzést arról, hogy a RapidShare „precedensértékű” győzelmet aratott Németországban, amikor az düsseldorfi szövetségi fellebbviteli bíróság (OLG) kimondta, hogy maga a szolgáltatás nem ütközik a jogrenddel, és a cég nem kényszeríthető a külső (más által üzemeltetett) keresőoldalak folyamatos ellenőrzésére, hogy jogsértő tartalmak után kutasson.
Németországban nincs precedensrendszer! És ez nagyon fontos. DDL fronton ugyanis az OLG Hamburg külön utakon jár, és nem úgy gondolja a dolgokat, mint az OLG Düsseldorf. 2010. elején ugyanis egy előzetes döntésben arra kötelezte a RapidShare-t, hogy kulcsszavas szűrést végezzen az adott ügyben felperes e-book kiadók kiadványaival kapcsolatban, illetve folyamatosan ellenőrizze, hogy az említett külső kereső oldalakon se legyen elérhető az adott tartalomra utaló link. A fent hivatkozott bejegyzésemben is írtam, és hamarosan az Infokommunikáció és Jog által leközölt cikkemben pedig részletesen elemeztem, hogy ez miért nem lehetséges, illetve jó.Ennek ellenére az OLG Hamburg, látva, hogy a RapidShare továbbra is hozzáférhetővé tesz bizonyos köteteket, 150.000 €-ra büntette a céget a fenti kötelezettségeinek az elmulasztása miatt.
Csak hangsúlyozni tudom: nagyon kellene már egy legfelsőbb bírósági értelmezés! Az talán tisztába tenné Németországban is a kérdést!