Az utolsó panel, amelyen indulásom előtt még részt tudok venni, egy kedvelt témámról, az árva művek kérdéséről szól. (Amit amúgy kihagyok, már lehet, hogy erőltetett is lenne: a kormányok szerepe az engedélyezési rendszerek erősítésében és a WIPO szerepe ugyanabban.) Az elnök viccesen indít: úgy tudja,
A tegnap látott brazil úriember a mai első panel elnökeként saját véleményével indított: szerinte az oktatási/kutatási ismereteket mindig szabadon kellene terjeszteni, mert így a kultúra is terjeszthető egyben. Saját egyetemének példája szerint az előadásokat online elérhetővé teszik, és bárki készíthet jegyzetet, amit aztán bárhová feltölthet.
Nagyjából ez a cím tökéletesen lefedi a tegnap esti utolsó panel lényegét. Tulajdonképpen kevés felszólalótól eltekintve mindenki mondta a maga PR szövegét. Úgyhogy ez a panel csak röviden fog itt állni. Egy brazil úr saját országának példáján keresztül igyekezett bemutatni azt, hogy milyen az internethez
A második panel „előjátékaként” egy kiselőadásban a WIPO egyik alkalmazottja és egy professzor asszony értekezett a versenyjog és a szerzői jog összekapcsolódásáról, majdhogynem mint egy „fékek és egyensúlyok” viszonyba állítva a kettőt, legalábbis abban az értelemben, hogy a versenyjog segítségével több esetben is kontrollálhatók a
Az első érdemi panel a jogvédett tartalmak online engedélyezésével kapcsolatos új tendenciák bemutatását tűzte ki célul. Ennek megfelelően igen széles körből merítették a felszólalókat. Itt volt a Radiohead menedzsere, Brian Message, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az általa képviselt zenekarok számára nagyon kellemetlen,
A konferenciát a WIPO igazgatója, Francis Gurry nyitotta meg, aki jó vezető révén rövidre fogta, majd bejelentette, hogy távoznia kell. Ami persze ennél fontosabb, hogy hangsúlyozottan kijelentette: a WIPO elkötelezett a kulturális javak online elérhetőségének minél szélesebb megteremtésében. (Ennek fényében, és ez már utólagos megjegyzés,