Megjelent az Infokommunikáció és Jog című folyóirat legújabb száma. Bár tartalma alapján elsősorban a médiajoghoz és az adatvédelmi joghoz kapcsolódik a mostani kiadvány, szerencsére találunk benne érdekes írást, ezúttal Tóth Péter Benjámin tollából. A 2010. decemberi számban található többszerzős mű (mellyel kapcsolatos bejegyzésem elsőként lépte
Tegnap Budapesten (incl. oda és vissza vonatozás) töltöttem a napom legjavát. Ennek elsősorban két célja volt, egy helyen és időben. A Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület ugyanis tegnap tartotta szokásos évzáró ankétját, amin szakmai előadások mellett az Apáthy-díjak kiosztására is sor került. Előbbi az előadók
Az utolsó panel, amelyen indulásom előtt még részt tudok venni, egy kedvelt témámról, az árva művek kérdéséről szól. (Amit amúgy kihagyok, már lehet, hogy erőltetett is lenne: a kormányok szerepe az engedélyezési rendszerek erősítésében és a WIPO szerepe ugyanabban.) Az elnök viccesen indít: úgy tudja,
A tegnap látott brazil úriember a mai első panel elnökeként saját véleményével indított: szerinte az oktatási/kutatási ismereteket mindig szabadon kellene terjeszteni, mert így a kultúra is terjeszthető egyben. Saját egyetemének példája szerint az előadásokat online elérhetővé teszik, és bárki készíthet jegyzetet, amit aztán bárhová feltölthet.
Nagyjából ez a cím tökéletesen lefedi a tegnap esti utolsó panel lényegét. Tulajdonképpen kevés felszólalótól eltekintve mindenki mondta a maga PR szövegét. Úgyhogy ez a panel csak röviden fog itt állni. Egy brazil úr saját országának példáján keresztül igyekezett bemutatni azt, hogy milyen az internethez
A második panel „előjátékaként” egy kiselőadásban a WIPO egyik alkalmazottja és egy professzor asszony értekezett a versenyjog és a szerzői jog összekapcsolódásáról, majdhogynem mint egy „fékek és egyensúlyok” viszonyba állítva a kettőt, legalábbis abban az értelemben, hogy a versenyjog segítségével több esetben is kontrollálhatók a