Nos, nem fogom túlzásba vinni ezen a blogon a privát ügyek feszegetését, mert hiszem, hogy nem ez a célja, de mivel a szerzői jogi tevékenységemet legalább részben érintette, ezért „lábjegyzetben” említést érdemel a Telin TV-nek tavaly októberben adott, majd november elején vetített interjúm. Ez a
Napjaink leginkább terjedőben lévő fájlcserélési technikája az ún. torrentezés. Ennek – az előzőekhez képest megfigyelhető – egyik legfontosabb újítását a részfeladatok teljes különválasztása adja. Így a konkrét le- és feltöltést végző kliensek kizárólag e mechanikus tevékenységre szolgálnak, a letöltéshez való „jogosultsághoz” – a torrenthez –
Az első generációs szoftverekkel kapcsolatos jogviták (illetve az ehhez alapul szolgáló jogszabályi változások) hatására a fájlcserélő rendszerek működtetői több ponton lényegesen megváltoztatták a programok struktúráját, amelyből kiemelkedik a központi szerver kiiktatása. Ebben az új második generációs, ún. „decentralizált” modellben végső soron minden felhasználó szerverként is
Valahol félúton az első és második generációs programok között lehet elhelyezni a Direct Connect szolgáltatást. Az első generációhoz alapvetően az sorolná, hogy a fájlcserélés (a keresés és a letöltés egyaránt) központi szerverek (itt ún. „hubok”) felügyelete alatt zajlik, a második generációhoz pedig abban közelít, hogy
Az ún. első generációs programok (például a Napster, eDonkey) keretei között az adatforgalmat központi szerver tartotta felügyelete alatt, amely a konkrét szerzői műveket nem tartalmazta. A szolgáltatás igénybe vételéhez a felhasználónak a Napster honlapjáról kellett (ingyenesen) letöltenie egy kliensprogramot („MusicShare” volt a neve), illetve felhasználónév
A fájlcserélés 2009-ben betöltötte a tizedik évét. A hagyományosan a Napster program 1999-es indításához köthető jelenség azóta hosszú, és nagyon rögös utat járt be. Mi sem mutatja jobban ezt, mint a tömérdek per, amely a különféle szolgáltatókkal, illetve a magánszemélyekkel szemben indult – a legtöbb