Kategória: Bodó Balázs

Hírmorzsák #1.1

Nemrég indítottam útjára a „Mi a helyzet?” rovatot, melyet ezúton egy kistestvérrel fogok kiegészíteni. Hosszú ideje küzdök azzal a dilemmával, hogy miként jelenítsek meg olyan apróbb híreket is, melyek nem tesznek ki egy bejegyzést, mégis érdekesek. Eddig néha írtam róluk, néha pedig nem. Egyes blogok

Szemezgetés – InfoJog 2011. június

Az Infokommunikáció és Jog című folyóirat 44. száma három rendkívül érdekes tanulmányt rejteget az olvasóknak. Ebből kettő az idei jogász OTDK Jogi Informatikai szekciójának első két helyezettjének – Hajdú Dóra (I. díj) és Eszteri Dániel (II. díj) – első publikációja. Harmadikként pedig Bodó Balázs írását

Ez lesz az ára a kalózkodásnak?

Ugyancsak korábbi hír, feldolgozására mégis csak most jut időm: a Warner úgy döntött, hogy mozifilmjeit az eddig megszokotthoz képest később, késleltetve mutatja be hazánkban. Köszönhető mindez a filmek engedély nélküli előzetes, felhasználók általi nyilvánosságra hozatalának. (Mennyivel egyszerűbb az online világ „release” kifejezése.) A cél egyértelmű:

Könyvbemutató – A szerzői jog kalózai

Az elmúlt időszakban többször is felcsendült Bodó Balázs neve ezen a blogon. Balázs a fájlcseréléssel más szemszögből foglalkozik, mint például én. Nem lévén jogász, ő inkább a társadalmi mozgatórugókra helyezi a hangsúlyt. Meglátásai ezért rendre nagy visszhangra tesznek szert. Most eljött az az idő, hogy

Feltalálták az ausztrál viaszt?

A fájlcserélés egyelőre megállíthatatlannak tűnik. Ez nem csupán a szerzői művekhez való hozzáférés könnyedsége és ingyenessége miatt igaz, hanem azért is, mert a jelenségben így vagy úgy érintett szereplők (elsősorban a magánszemélyek, a P2P szolgáltatók, az internetszolgáltatók, a szerzői jogosultak és azok érdekképviseletei, valamint az

Ez a statisztika éve lesz

Elsőre igaznak tűnik a fenti cím, hiszen eddig is tömegével jelentek meg kutatási anyagok a fájlcserélés negatív hatásairól (és csekély mennyiségben annak pozitív hatásairól), azonban az eddigi alig több mint két hónapban már legkevesebb öt olyan anyag született, amelyekről – azok jelentősége folytán – magam