Az IFPI, szokásához híven, az év elején közzé szokott tenni egy digitális zenei jelentést. Ezúttal sincs ez másként, megjelent a 2011-es riport. (A tavalyi jelentés elemzését lásd itt). A dokumentum, immáron megszokott keretek között, szépen bemutatja a zeneipar sorsának alakulását 2010-ben, s ennek keretében hangsúlyozzák
Az év elején a TorrentFreak cikkére reagálva egy rövid értékelést/véleményt írtam arról, hogy mit várok a 2010-es évtől fájlcsere fronton. Nos, nézzük meg, hogy mit kaptunk! Hány „jóslat” vált valóra, vagy épp bukott be! 1. TPB: a TF szerzői remélték, hogy a TPB kvartettet másodfokon
Köszönet Daninak, hogy eljuttatta hozzám az Ars Technica alábbi írását. Ennek segítségével ugyanis eljutottam a BPI (British Recorded Music Industry) kérésére lefuttatott felméréshez (melynek teljes szövege itt érhető el), amely azt hozta ki eredményként, hogy az angolok jelentős többsége többségében fájlcserélés útján szerzi be a
(Századik! Persze ez annyira nem érdekes, mert nem statisztikai célokból készül ez a blog, de azért engem is sokkol a tény, hogy immáron 100. bejegyzésemet írtam. Na, persze nem kívánok beleesni abba a Hollywoodban már jól bevált, ám borzasztó unalmas csapdába, hogy áttekintem eddigi „munkásságomat”.
Ugyan áprilisban elfogadta az angol törvényhozás a Digital Economy Bill néven ismert jogszabályt (elfogadása óta természetesen már Digital Economy Act elnevezéssel bír), aminek a célja az illegális fájlmegosztással szembeni hatékonyabb fellépés. Ahogy arról már én is írtam majdnem pontosan negyed éve, várható volt, hogy a
És akkor íme a legfrisebb (bár már egy napos) hír: az angol Képviselőház megszavazta a Digital Economy Billt. A szavazás egyik érdekessége, hogy a lehetséges 650 képviselőből csupán 236-an adták le voksukat (189-47-es arányban) – azt hiszem angol alkotmányjogi ismereteimet gyarapítandó utána kell járnom, hogy