Február végén Békés Gergely bloggerünk könnyű szerrel ugrotta meg a doktori fokozat felé vezető út soron következő akadályát, a műhelyvitát. Az eseményt az SZTE ÁJTK Kari Tanácstermében tartottuk, de mivel online is elérhető volt, így mindazok, akik az előadóművészek védelme és Gergő disszertációs kutatási eredményei iránt érdeklődtek, bekapcsolódhattak. Rövid beszámoló következik.
Aki követi Gergő évtizedes munkásságát, azt nem érte meglepetésként, hogy a műhelyvitára bocsátott és megvitatott dolgozat az előadóművészekkel fog foglalkozni (Az előadóművész személyhez fűződő és vagyoni jogai), és az sem volt kétséges, hogy egy olyan mű fog születni, amely hiánypótló a területen, és egyben olvasmányos és érdekes formában dolgozza fel az előadóművészek kapcsolódó jogi védelmének történeti és aktuális kérdéseit. Műhelyvita előadás kiinduló pontja az volt, hogy a kulturális tartalmak egyre inkább egy közvetítő közeg keretein belül, indirekt módon, az előadóművészek segítségével jut el a nyilvánossághoz. Egyre több műfaj kerül át abba a közegbe, ahol szükség van a kreatív közvetítő közeg interpretációjára, hogy a nyilvánosság tagjai értelmezni tudják őket. Ehhez képest az előadóművészi jogokról szóló monográfia nincs magyar nyelven nincs, és nemzetközi szinten is csak elvétve. Ami pedig Magyarországon a témában elérhető, azt ráadásul a szerző jórészt maga írta.
A bemutatott disszertáció első fontosabb egysége az előadóművészi teljesítménnyel foglakozik, különös tekintettel az előadás tárgya körüli dilemmákra, a védett és nem védett szerzői művek interpretálására, a folklór kifejeződéseinek kérdéseire. Az előadóművészeket három csoportba sorolja: komédiások, virtuózok és művészek. A szerző az összes releváns vagyoni jogot és a személyhez fűződő jogokat összehasonlító jogi megközelítésből vizsgálja. A jelölt külön kiemelte az előadásoknak nyilvánossághoz közvetítési jogának dilemmáit, amely szigetszerű szabályozást tartalmaz az Szjt.-ben, amely ráadásul még széttartó is. Ennek összerendezése egyértelmű jogalkotói feladatként azonosítható. A dolgozat szót ejt a mintavételezésről (sampling) is. A hangfelvétel-előállítás megjelenése és technikai fejlődése a mintavételezést is új lehetőségekkel látta el. Ma a széleskörű hozzáférés a korábbi előadásokhoz, támogató kulturális közeg és könnyen hozzáférhető technikai eszközök lehetővé teszik a könnyű és olcsó mintavételezést. Ezek a korábbi minták önálló hangszerként jelentkeznek, amely elmossa a különböző művészeti irányok, előadóművészi ágak közötti határokat. A jelölt külön kitért a mintavételezés és az MI kapcsolatára is. Az előadás végén a vagyoni jogok tekintetében, de lege ferenda javaslatokat is megfogalmazott. A dolgozat opponensei Keserű Barna Arnold és Pogácsás Anett voltak, akik néhány építő jellegű kritikai észrevétel mellett a disszertáció nyilvános védésre bocsátását javasolták, amelyet már mindannyian nagyon várunk. De különösen nagyon várjuk, hogy a kutatási eredmények nyomtatott monográfia formájában is minél hamarabb megjelenjenek. Gratulálunk, Gergő!