Az ALAI konferenciák számomra nem csak szakmailag értékes két napot jelentenek, de a szerzői jogi közösség „ünnepét” is egyben. A világ minden pontjáról egy olyan nemzetközi egyesület keretében gyűlnek össze ilyenkor a kiválóbbnál kiválóbb kollégák, amelyet még 1878-ban Victor Hugo alapított. Ebben az évben erre a portugáliai Estorilban került sor, régi adósságot törlesztve: mind a két napot a szomszédos jogi jogosultaknak szentelve. Ennek az apropóját nem csak az adta, hogy a közelmúltban a szomszédos jogok köre bővült, hanem az is – ahogyan azt Frank Gotzen, az ALAI elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta –, hogy új perspektívák nyíltak és új feladatok jelentek meg velük kapcsolatosan. Természetesen az új trendek mellett a klasszikus alapkérdések is napirendre kerültek. – Pogácsás Anett beszámolója a konferenciáról.

Fabienne Brison által moderált, az előadóművészekre fókuszáló első panel kezdetén Silke von Lewinski foglalta össze az egyes résztvevő országok által elkészített nemzeti riportok tanulságait. Az erős nemzetközi beágyazottság ellenére felhívta a figyelmet az általános különbségekre a common law és civil law országok között, arra is, hogy a védett teljesítmények körében (pl. színházi rendező teljesítménye kapcsán), és természetesen főként az egyes vagyoni és személyhez fűződő jogok tartalmában, gyakorlati érvényesülésében, de még terminológiájában is eltérések tapasztalhatók (pl. a kizárólagos jogok a legtöbb országban átruházhatók, kivéve a cseheket és a görögöket). Bár az átláthatóság széles körben biztosított világszerte, a közös jogkezelés szerepe és terjedelme is mutat lényeges különbségeket.

A fair remuneration témakörében Raquel Xalabarder Plantada adott egy igen részletes és gondolatébresztő áttekintést. Úgy látja, hogy bizonyos piacokon nem elegendő a jelenlegi szabályozás ahhoz, hogy valóban megfelelő és arányos díjazást kapjanak a jogosultak. Álláspontja szerint a CDSM irányelv 18. cikke többet vár el a nemzeti jogalkotótól.

Marshall Leaffer és Ole-Andreas Rognstad az EUB „elhíresült” RAAP döntését járta körül – ezúttal már nem annak helyességét vagy elhibázottságát, hanem a fő hatásait elemezve, különböző nézőpontokból. Az előadást követően rendkívül élénk vita alakult ki.

A második panel a hangfelvétel-előállítókat állította a középpontba. A területre vonatkozó nemzeti jelentéseket Coenraad Visser foglalta össze és elemezte. Felhívta a figyelmet a szektor változásaira: sok alkotó és előadóművész maga rögzíti hangfelvételeit, és a streaming a fő megoldás a közönséghez való eljuttatás során. A kérdőívek rávilágítottak néhány sajátos nemzeti megoldásra, és azt is megerősítette, hogy több országban már a stream-ripping (a streamelt tartalom jogellenes rögzítése) az egyik fő megoldandó probléma (ld. például az UMG Recordings v Kurbanov ügyet az Egyesült Államokban).

Shira Perlmutter az Egyesült Államok Music Modernization Act-ja (MMA) utáni életről számolt be. Külön küldetésüknek tartják, hogy a zenei művekkel kapcsolatos jogokról tájékoztassák a közönséget, jogosultakat és felhasználókat, már csak amiatt is, mert nagy változáson ment át a szektor.

Kim Kiungsuk a synchronization rights tartalmát, lényegét mutatta be a hangfelvételek vonatkozásában – azaz amikor egy adott zenemű egy audiovizuális műbe kerül beillesztésre, a képi megjelenítéshez igazítva. Úgy véli, hogy a metaverzum nagy kihívást jelent majd erre a területre.

Lauri Rechardt ezt a gondolatmenetet folytatva tért ki az EUB Atresmedia döntésére, amely egy hangfelvételt, illetve egy hangfelvétel többszörözött példányát magában foglaló audiovizuális mű nyilvánossághoz közvetítésével foglalkozott. Úgy vélte, hogy a döntés lényeges jogi és üzleti bizonytalansághoz vezet, ellentétes az EU szerzői jogával, és jogellenesen tesz különbséget a szerzők és a szomszédos jogi jogosultak között. Összességében túl bonyolult, így zavaros és költséges rendszerhez vezet. Úgy gondolja, hogy a negatív hatásokat úgy lehet a jövőre nézve minimalizálni, hogy az egyes tagállamok biztosítják, hogy a hangfelvétel-előállítók ne veszítsék el a jogaikat ezen felhasználások során, azaz magasabb szintű védelmet biztosítanak.

Antoon Quaedvlieg mint a panel vezetője moderálta a panelt követő vitát, amely szintén élénknek bizonyult.

A harmadik panelben – amelyet id. Ficsor Mihály vezetett – Ted Shapiro foglalta össze a nemzeti jelentések tanulságait. A rádió- és televízió-szervezetek, illetve a filmek/audiovizuális művek előállítói kapcsán beérkezett válaszok alapján arra kereste a választ, hogy hol helyezkednek el ezek a jogosultak a „szerzői jog térképén”. Megállapítja, hogy az egyablakos rendszerek egyre inkább visszaszorulnak, hiszen egyre nehezebb megvalósítani őket. A közvetlen betáplálás rengeteg kérdést vet fel, különösen a határon – többszörösen – átnyúló felhasználások során. Az élő eseményekkel kapcsolatosan „kalózkodás” (Live Event Piracy) miatt intézkedést sürgetnek az érintettek. Hangsúlyozta, hogy mivel „glocal” business-ről van szó, fontos figyelmet szentelni neki, mert rengeteg a kihívás. Úgy látja, hogy a kizárólagos jogok és a szerződési szabadság „kihalófélben lévő” fajok. Mindenki remuneration-jogokat akar…

Victor Castro Rosa a filmelőállítói jogokat abból a nézőpontból vizsgálta (ugyancsak a nemzeti jelentések alapján), hogy az exploitation windows és a digital piracy viszonya hogyan alakul. Az általa prezentált számok meglepőek voltak – különösen, hogy a „hagyományos” kalózkodás háttérbeszorulásáról hallunk évek óta. Beszámolt arról, hogy a TV-sorozatok igen nagy mértékben érintettek, és felhívta a figyelmet a keresőmotorok szerepére a jogellenes tartalmak elérhetővé tételében. A filmelőállítók védelmének fokozására vonatkozó javaslatai között megintcsak felmerült egy új díjigény bevezetése a value gap mérséklésére, a follow-the-money elv mentén.

Gustavo Schötz előadása zárta a panelt, Broadcasting organisations: still the case for a new treaty? című előadásával. A Tuneln-ügyön keresztül mutatta be a sugárzó szervezetek háttérbe szorult helyzetét, és azon az állásponton volt, hogy szükség van egy új egyezményre, mert a terület ökoszisztémája felborult, márpedig tervezett és harmonikusan működő rendszerre van szükség.

Ficsor Mihály a panel zárásaként kiemelte, hogy a fejlődő országok kapcsán különösen fontosak és értékesek a sportesemények, oda kell figyelni a védelmükre. A panelt ismét élénk vita zárta, megintcsak a gazdasági, üzleti megfontolásokra fókuszálva, és azon kérdést feszegetve, hogy ki lesz az áldozata a szektor változásainak (a közönséget, illetve a kis szereplőket féltve). Volt olyan hozzászóló, aki azon az állásponton volt, hogy a magánfelhasználás nem megelőzhető, csak a jogosultak kompenzálása az út.

Bernt Hugenholtz vezette fel a negyedik panelt, amely az adatbázis-előállítói, és a sajtókiadói-jogokra épült. Ahogyan fogalmazott, ennek a területnek nem sok köze van a kreativitáshoz, mégis védjük őket – Victor Hugo eredeti célkitűzéseihez képest messze jutottunk…

Estelle Derclaye azt a kérdést boncolgatta (a Data Act-ra is kitérve), hogy az adatbázis-előállító jogok mint sui generis jogok milyen jövő elé néznek, a védelem alternatív formája felé haladunk-e? Szorgalmazta, hogy a Machine Generated Data védelmének lehetőségét a jövőben ki kell zárni.

Irini Stamatoudi az adatbázis-előállítók védelmét a védjegy és az üzleti titok oldaláról is megvizsgálta. Kiemelte, hogy mivel a szerződési jog nem egységes, komoly eltérések tapasztalhatók az egyes jogrendszerek között.

Végül, a sajtókiadói-jogokról esett szó, Tristan Azzi számolt be az elmúlt időszak tanulságairól.

Az első napot a CDSM irányelv 17. cikkéről szóló kerekasztal-beszélgetés zárta, amelyet Dario Moura Vicente moderált, és Alexandre Dias Pereira, Eleonora Rosati, Jan-Bernd Nordemann és Burak Özgen részvételével zajlott.

A második nap témáját remekül összefoglalják az alábbi – az aznapi panelek mottójául szolgáló – szavak: “New worlds to the world will be shown” (The Lisoad – Luís Vaz De Camões).

Pierre Sirinelli mint az ötödik panel moderátora foglalta össze a sportesemények rendezőit megillető jogokat, New neighbouring rights: sports events organisers címmel. A beszélgetés ismét csak a gazdasági megfontolások körül kezdődött. Egyes régiók szomszédos jogokként kezelik, ezek tapasztalatairól számoltak be a panel résztvevői.

Sophie Valais ez Európai Bizottsághoz tartozó European Audiovisual Observatory jogi tanácsadója számolt be a kihívásaikról, a terület átláthatóságát biztosító feladataikról, továbbá az egyes konkrét, adott jogrendszer által alkalmazott törvényi megoldásokról, Protection by discrete legal provisions címmel. Természetesen a streamelt tartalmakra tevődött a hangsúly, és az azokhoz kapcsolódó illegális felhasználások kezeléséről. Az „online kalózkodás” elleni fellépések keretében a dinamikus megoldásokra koncentrálnak, az előadásában azonban a jogi védelem kereteit ismertette, nem a jogkövetkezményeket. Természetesen az EUB gyakorlattal összhangban egyik országban sem minősülnek a sportesemények szellemi alkotásnak, de az audiovizuális felvételek és a sugárzás védett (szomszédos jogokkal, sőt, egyes országokban szerzői jogi védelmet is illethet a rögzítés, pl. a több kamerával végzett, egyedileg szerkesztett műsorok). A riport rendkívül tanulságos volt, hiszen bemutatta, hogy Európa-szerte mennyire szerteágazóan kerül szabályozásra a terület, és hogy mindehhez képest a francia megoldás mennyire sajátos (amely a kapcsolódó francia gyakorlattal együtt mutat igazán érdekes képet). Olaszország az egyetlen olyan ország, ahol egy sajátos szomszédos jog biztosított az esemény szervezőjének, de bemutatta a spanyol és görög, rendkívül érdekes megoldásokat is. Zárásként felvetette, hogy vajon új jogokra van-e szükség, vagy inkább a meglévők hatékonyabb érvényesítésére?

Természetesen ha sportesemények közvetítése – brazil előadó nélkül elképzelhetetlen volt a panel. Alejo Barrenechea foglalta össze Arena right: the experience of South American countries címmel a dél-amerikai ország szabályozási megoldásait. Példaként hozta fel a Maradona életéről szóló dokumentumfilmet, ahol az eredeti közvetítés képei/felvételei felhasználásra kerültek. „Arena right” nevű jogintézményük is hagy nyitva kérdéseket, de kétségtelen, hogy egyedülálló a megoldásuk.

Cilia Krutz az érem másik oldalát elemezte, a jogérvényesítés nehézségeit (Enforcement of rights in sports events broadcastings), kitérve a közösségi média sajátosságaira, és arra, hogy a felhasználók számára a jogellenesség nem mindig nyilvánvaló.

A panel vitája is e köré a kérdés köré csoportosult, hogy vajon a jobb jogérvényesítés, vagy az új jogok biztosításának irányába kell-e elmozdulni.

Jane Ginsburg vezette hatodik panel – szomszédos jogi szempontból – még „egzotikusabb” területek felé fordult. A színházi előadásokhoz nyújtott kreatív hozzájárulások védelme kapcsán először Ysolde Gendreau számolt be a színházi színpadi rendezők helyzetéről, újra felvetve azt a klasszikus kérdést, hogy járhat-e szerzői jogi védelem az egyéni, eredeti jellegű teljesítményt mutató előadóművészeknek.

Irina Eidsvold-Tøien ugyancsak a színészek, táncosok kapcsán veti fel, hogy valójában ők is alkotók, nem egyszerűen előadók (Actors, dancers, and other stage performers’ rights címmel), amennyiben az eredetiség követelményének megfelelnek.

Rudolf Leška egy szintén nagyon érdekes kérdéskört hozott a konferenciára, mégpedig a különféle színpadi világításokat és hanghatásokat tervezők jogi helyzetét.

Jane Ginsburg azzal a kérdéssel nyitotta meg a vitát, hogy mit tekintünk akkor műnek. A vitában a közönség tagjai hangot adtak annak a félelmüknek, hogyha minden kreatív teljesítményt védünk a szerzői jog keretében, akkor az nagyon messzire mutat, ráadásul a védelem keveredne a minőség védelmével. Mutatta, hogy mennyire ki voltak éhezve a résztvevők a klasszikus szerzői jogot érintő témákra, hogy igen sok és tartalmas hozzászólás érkezett.

A Main conclusions and future trends címet viselő záró panelt Patrícia Akester fogta össze, olyan kiváló résztvevőkkel, mint Gillian Davies, Tatiana-Eleni Synodinou, Tatsuhiro Ueno, Daniel Gervais, Jukka Liedes és Julian David Ruíz Rondan. Az előadók összefoglalták az egyes paneleket. Közülük ki kell emeljem Daniel Gervais briliáns előadását, akinek egyik szellemes mondata álljon itt zárásként : „Copyright is not a ʻNO’, it is a ʻYes, but…’”.