Az EPIP az egyik legjelentősebb szellemi tulajdonvédelmi konferencia Európában, és az idei esemény szeptember 14-16. napokra esett. Összeszerveztünk hát ezzel egy londoni NFT konferenciát is, hogy a lehető legtartalmasabbra sikeredjen a hét. Rövid beszámolóm következik.

Először is: Murphy törvénye, hogy ugyanezen a héten szervezték az ALAI éves konferenciáját is Portugáliában. Oda szerencsére más szuper magyar kollégák jutottak el, reményeink szerint arról is tudunk majd blogbejegyzést közölni. Most azonban maradjunk a Csatorna angol oldalán.

Antoni Rubí Puig előadás közben

Sok év után jutottam vissza a City University jogi karára, ahol Enrico Bonadio és Caterina Sganga szerveztek egy tematikus konferenciát az NFT-k szerzői jogi vonatkozásairól. Sok nagyon érdekes, mégis az esetek közel 100%-ában szkeptikus előadások hangoztak el ebben a témakörben. Érintettük az NFT-k filozófiai alapjain túl az autentikáció szerzői jogi jelentőségét, a platformok felelősségét, a művészetekre gyakorolt hatását, vagy – társszerzőmmel, Ioanna Lapatoura-val – az NFT-k múzeumi használhatóságának a kérdését. Régi kedves ismerősök (pl. Antoni Rubí Puig, Bodó Balázs, Joost Poort, Peter Yu) mellett teljesen új kollégákkal is megismerkedhettem (Anthony O’Dwyer, Patrick Goold), de Andres Guadamuz is csatlakozott hozzánk online. Érdekes tapasztalat volt ennyi elzárkózó hangot hallani – majdhogynem megállapodtunk abban, hogy a témakörben tervezett szerkesztett kötetnek a szkeptikus szerzői jogi nézőpontok alcímet kellene adni.

Frank Tietze megnyitja a konferenciát

A londoni program után egyből Cambridge-be vonatoztunk, ahol az EPIP 2022-es rendezvényének megnyitója következett. Ígéretes, de sűrű program lesz. Keynote előadások (Carlos Correa és Séverine Dussolier előadása kiemelkedett) és kerekasztalok mellett hét idősávban alkalmanként hét (összesen tehát 49) parallel szekcióból kellett (lehetett) választani, hogy az ember mire ülne be. Pontosabb mivel pénteken én is kerekasztaloztam (a reCreating projektben elért eredményeinket tekintettük át a többi munkacsomagból érkező kollégákkal), az egyik idősávban a többi lehetőség már ki is esett számomra. A konferencia fő csapása egyébként a fenntarthatóság és IP keresztmetszete volt. Sikerült is több ilyen panelt végig ülnöm, de nehéz lett volna ellenállni digitális és egyéb nemzetközi szerzői jogi témaköröket taglaló paneleknek (szöveg- és adatbányászatról, mesterséges intelligenciáról, uniós kompetenciákról, kalózkodásról, korlátozásokról és kivételekről, a CDSM irányelvről, a javításhoz való jogról, kutatáshoz való jogról, UGC-ről és még sorolhatnám). És akkor arról se feledkezzünk meg, hogy minden kávészünet a régi és új ismerősökkel való beszélgetésből állt, pihenésre szinte idő sem jutott. De megérte! Íme néhány fotó a panelekről.

Henning Grosse Ruse-Khan felkonferálja Carlos Correát

Martin Kretschmer és Ula Furgal empirikus eredményeket ismertetnek

Caterina Sganga a reCreating Europe kutatásról

Leanne Wiseman a right to repair ausztrál és európai kérdéseiről adott elő

Séverine Dussolier keynote előadása a nyílt IP hátülütőiről

Lionel Bently moderálása mellett mégg egy kerekasztal, Lord Justice Arnolddal

Az pedig, hogy a Cambridge University Press saját városközponti könyvesboltjában még a könyvemmel is találkoztam – mindennel felért.

Szevasz kis haver!