Út a 10 éves WIPO Pekingi Szerződéshez

Tíz évvel ezelőtt, 2012. június 24-én fogadták el és június 26-án került sor Pekingben a WIPO audiovizuális előadásokról szóló pekingi szerződésének aláírási ceremóniájára. Szerzői jogi Nagykommentárunk külön pontban ismerteti a pekingi szerződést, amely szerződésről mi is beszámoltunk itt és itt; a MIE 2012. novemberi egerszalóki konferenciáján a szerencsés résztvevők a magyar küldöttség vezetőjétől, az SZTNH akkori elnökhelyettesétől, ifj. Ficsor Mihálytól kaptak első kézből információt a frissen elfogadott szerződésről. Vendégszerzőnk, Munkácsi Péter, aki tagja volt az egy évtizeddel ezelőtti diplomáciai konferencián résztvevő magyar küldöttségnek, az évforduló kapcsán az egyezményhez vezető hosszú, kanyargós utat vázolja fel, kitekintéssel a Peking utáni évekre is.    

Peking előtt

El Tratado de Beijing es el evento más importante que ha acontecido a los actores y a las actrices desde la invención del cine.” Az elmúlt évtized során nemzetközi szakmai körökben szállóigévé vált Javier Bardem, Oscar- és Golden Globe-díjas spanyol színművész megállapítása, amellyel a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) audiovizuális előadásokról szóló pekingi szerződését üdvözölte.

ADOPTION OF THE BEIJING TREATY. Forrás: WIPO

A 2012. június 24. napján a pekingi diplomáciai konferencia helyszínén felcsattanó taps erőssége jól illusztrálta az idézett gondolatot, amely szerint a pekingi szerződés a színészek számára a valaha történt legfontosabb esemény a film feltalálása óta, hiszen a taps a szerződés elfogadásának szólt, egy fontos állomásnak, amelyet a WIPO tagállami küldöttek, a nemzetközi előadóművészi szakmai szervezetek értek el egy akkor már közel két évtizede tartó folyamat végén.

Honnan indult ez a kezdeményezés, mi volt a kiindulási pont?

Az előadóművészek előadásaik audiovizuális rögzítésével és ennek felhasználásával összefüggésben fennálló szomszédos jogi védelme – az előadóművészek hangfelvételekben rögzített és felhasznált előadásaival összefüggő szomszédos jogi védelmével ellentétben – nemzetközi jogi szinten nem volt szabályozva.

Az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961. október 26-án aláírt – Magyarországon az 1998. évi XLIV. törvénnyel kihirdetett – Római Egyezmény (Római Egyezmény) sem biztosítja e szomszédos jogi teljesítmények hatékony védelmét. Az 1998. évi IX. törvénnyel kihirdetett, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS Megállapodás) 14. Cikk (1) bekezdése is csak a hangfelvételben rögzített előadásokra vonatkozik, de nem terjed ki az audiovizuális előadásokon fennálló előadóművészi jogokra.

E hiányosságok felszámolására a WIPO több kísérletet is tett. Az 1996-ban tartott diplomáciai konferencia során a WIPO tagállamai valamennyi szomszédos jogi jogosultság tekintetében egyetlen, átfogó egyezményt kívántak létrehozni, de a tárgyaló felek végül nem tudtak megállapodni az előadóművészek jogainak a rögzített audiovizuális teljesítmény előállítójára történő átruházását illető kérdésről. Az egyes jogrendszerek szabályozásában fennálló különbözőség az audiovizuális előadások tekintetében olyannyira jelentősnek bizonyult, hogy alapvetően kérdőjelezte meg a nemzetközi kompromisszum lehetőségét. A diplomáciai konferencia végül a WIPO Előadásokról és a Hangfelvételekről szóló Szerződése (WPPT) – Magyarországon kihirdette a 2004. évi XLIX. tv. – elfogadásával zárult, amely az előadóművészek tekintetében szintén csak a hangfelvételben rögzített előadások vonatkozásában vezetett be nemzetközi jogi védelmet.

A tagállamok az 1996. évi diplomáciai konferenciát követően a 2000. december 7-20. között megrendezett újabb diplomáciai konferenciát már kifejezetten az audiovizuális előadások nemzetközi jogi védelme megteremtésének szentelték. A diplomáciai konferencia vitáit képező alapjavaslat két változatot tartalmazott: az egyik változat a WPPT csatolt jegyzőkönyve lett volna, míg a másik egy önálló egyezményre irányult. Az alapjavaslat főbb vitás kérdései az alábbiak voltak: az audiovizuális rögzítés meghatározása [2. cikk, b) pontja]; nemzeti elbánás kérdése (4. cikk); a személyhez fűződő jogok (5. cikk); a sugárzás és nyilvánossághoz közvetítés joga (11. cikk); a szerződés időbeli hatályának kérdése (19. cikk); az átruházás (12. cikk).

Az alapjavaslat 12. cikkre vonatkozó rendelkezése (jogátruházás) 4 szövegváltozatot is tartalmazott („E”, „F”, „G”, „H”). A megegyezés fő akadálya az volt, hogy az előadóművész vagyoni jogainak a film előállítójára vagy másra történő átruházására alkalmazandó jog miként kerüljön meghatározásra. Az USA (az „E” változat támogatója) szerint a felhasználás országában extraterritoriális hatállyal alkalmazandók azok a törvényi jogátszállást eredményező rendelkezések, amelyek a film előállítási helye szerinti ország jogrendszerében érvényesülnek. Az Európai Közösség a „H” változatot támogatta, mivel az új szerződés nem foglalkozhat nemzetközi magánjogi kérdésekkel, és e témában a szerződő felek számára nagy mozgásteret kell hagynia.

A konferencia nem zárult teljes sikerrel, a tagállamok végül egy csonka szerződéstervezetet fogadtak el, mely tizenkilenc cikk tekintetében tartalmazta megállapodásukat, az előadóművészek jogainak a rögzített audiovizuális teljesítmény előállítójára történő átruházásáról (12. cikk) azonban továbbra sem sikerült megállapodásra jutniuk.

Az eredménytelenül zárult diplomáciai konferenciát követően a 2001-es WIPO Közgyűlés még túl korainak tartotta az egyezmény újratárgyalásának lehetőségét. A tervezetet ezt követően a WIPO Szerzői és Szomszédos Jogi Állandó Bizottságának (SCCR) napirendjére vették.  2003-ban a WIPO titkárságának felkérésére számos tanulmány született, amelyeket az SCCR üléseihez kapcsolódó ad hoc informális ülésen mutattak be 2003-ban és 2004-ben. Ezekben az években számos nemzeti és regionális szintű szemináriumra és egyeztetésre került sor. Az SCCR 18. ülésén újabb viták kezdődtek a tárgyban megerősítve a tagállamok elkötelezettségét az audiovizuális előadások nemzetközi védelmének elősegítése tekintetében. A témát a napirenden tartották, sőt 2009 szeptemberében nyílt informális konzultációt szerveztek. Az SCCR 19. ülésére a WIPO titkárság a fő kérdéseket és a tárgyalási álláspontokat tartalmazó háttérdokumentumot készített. Az SCCR 19. ülésének végkövetkeztetése szerint az állandó bizottság „megerősítette elkötelezettségét a munka továbbfolytatása iránt és huszadik ülésén meghatározza a következő lépéseket, valamint helyzetértékelést készít a konszenzusról, amely lehetővé teszi egy olyan diplomáciai konferencia összehívására szóló lehetséges ajánlást a WIPO Közgyűlése felé, amely létrehozná a WIPO Szerződést az audiovizuális előadások tárgyában.” Erre a 20. ülésen végül nem került sor, mivel az ülés következtetések elfogadása nélkül zárult

A szerződés megalkotása felé az áttörést a 2011-es évben, a magyar EU-elnökség alatt megtartott áprilisi ad hoc informális nyílt ülés, de különösen az SCCR 22. ülése jelentette, amelyen a tagállamok az addig vitatott 12. cikk tekintetében egyetértésre jutottak. Ezen túlmenően a WIPO Közgyűlése 2011. októberi 40. ülésén úgy határozott, hogy újból összehívja a 2000-ben felfüggesztett diplomáciai konferenciát.

Peking

A pekingi diplomáciai konferencia összehívásával így a félbehagyott munkát azzal folytathatták, hogy a szerződéstervezet 30 cikkéről már nem nyitottak vitát, azokat – kisebb technikai kiigazításokat leszámítva – változatlan formában fogadták el, és csupán négy új közös nyilatkozatról és a preambulum egy bekezdéssel való kiegészítéséről folytattak érdemi tárgyalásokat.

A magyar küldöttség az 1139/2012. (V.10.) Korm. határozat alapján vett részt a diplomáciai konferencián és a szerződés végleges szövegének megállapításában. Magyarország látta el a diplomáciai konferencián a közép-európai és balti államok regionális csoportjának koordinátori feladatait is, továbbá a magyar küldöttség vezetőjét megválasztották a szakmai kérdésekért felelős főbizottság (Main Committee I) egyik elnökhelyettesévé.

WIPO BEIJING TREATY SIGNING CEREMONY. Forrás: WIPO

A diplomáciai konferencia sikerrel zárult: 2012. június 24-én elfogadták az audiovizuális előadások védelméről szóló pekingi szerződést, majd a 2012. június 26-i záróünnepségen a konferencia záróokmányát 122 állam, míg magát a szerződést is 48 állam írta alá, köztük 5 EU-tagállam. Magyarország az 1139/2012. (V.10.) Korm. határozat 3. pontja alapján a szerződés aláírói közé tartozik.

A szerződés létrejöttéhez szükség volt a közös nyilatkozatok és az új preambulumbekezdés szövegében való megállapodásra, valamint arra is, hogy a záró rendelkezések technikai kiigazítása révén az EU, mint kormányközi szervezet is azok közé tartozzon, akiknek a ratifikációja beszámít a szerződés hatálybalépéséhez megkívánt 30 ratifikációba (ld. a 30. cikket). A konferencián újonnan elfogadott közös nyilatkozatok a következő témákra vonatkoznak:

  • a szerződés viszonya a WPPT-hez (az 1. cikkhez kapcsolódóan);
  • a szerződés viszonya a WTO TRIPS Megállapodásához (az 1. cikkhez kapcsolódóan);
  • az előadóművészek fogalma (a 2. cikkhez kapcsolódóan);
  • a 13. és a 15. cikk kapcsolata, azaz az előadóművészi jogok alól engedett kivételek, illetve az e jogok korlátozásainak viszonya a műszaki védelmi intézkedésekhez.

Az elfogadott szerződés szövegébe beillesztették a 2000-ben tartott diplomáciai konferencián az egyes cikkekhez fűzött közös nyilatkozatokat is.

Peking után – Európában

A Pekingi Szerződés 2020. április 28. napján lépett hatályba, jelenleg a Marokkói Királyság 2022. április 22. napján történt csatlakozásával 46 tagállama van.

A pekingi szerződés új nemzetközi szabályokat állapít meg, amelyek célja az előadóművészek – vagyis olyan színészek, zenészek vagy táncosok, akiknek az előadásai egy audiovizuális alkotásban kerülnek rögzítésre (pl. filmben vagy tv-műsorban) – megfelelő védelmének és díjazásának biztosítása.

A szerződés jelentős lépés a szomszédos jogok nemzetközi védelme terén és ez az első, e területen elfogadott többoldalú megállapodás 1996 óta. A szerződés nyomán nemzetközi szinten valósul meg az audiovizuális előadóművészek védelmének régóta várt aktualizálása, és az előadóművészek – jogaik elismerése által – korszerűbb védelmet élvezhetnek a digitális környezetben; e tekintetben a szerződés hiánypótló az előadóművészek jogainak 1996 óta meg nem valósult védelme terén. A pekingi szerződés jelentősége túlmutat önmagán: nemcsak az audiovizuális előadások nemzetközi védelme kapcsán fennálló szabályozási hiányosságot szüntette meg, hanem bizonyítja a nemzetközi szervezetek képességét anyagi jogi természetű nemzetközi normák megalkotására multilaterális keretek között. Korszakos jelentősége, „Peking optimista szelleme”, a szellemitulajdon-jogi multilaterális normaalkotás szempontjából kap hangsúlyt, hiszen abban az évben hozták tető alá a szerződést, amikor a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodásról (Anti-Counterfeiting Trade Agreement, ACTA) szóló nemzetközi egyezmény, társadalmi hatás eredményeként, nem valósult meg és arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy évvel később Marrákesben a nemzetközi normaalkotó folyamatban is előzmény nélküli és példátlan multilaterális nemzetközi szerződés született: elfogadásra került a WIPO keretében a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló Marrákesi Szerződés.

Az európai uniós vonatkozásokat illetően megjegyzendő, hogy a Tanács 2000. november 7-én felhatalmazta az Európai Bizottságot, hogy a WIPO keretében tárgyalásokat folytasson, hogy biztosítsa a 2000. december 7–20. között Genfben tartott diplomáciai konferencián az Európai Közösség részvételét abból a célból, hogy létrehozza az előadóművészeknek az audiovizuális
előadásaikra vonatkozó jogait védelmező okmányt. A Tanács a 2000 után az európai uniós szerzői jogi vívmányokban bekövetkezett változások (pl. az INFOSOC irányelv elfogadása) figyelembevétele és a pekingi diplomáciai konferencia újbóli összehívásának elismerése érdekében2012. június 18-án aktualizálta a határozathoz csatolt tárgyalási irányelveket. A pekingi diplomáciai konferencián az Európai Unió aláírta a diplomáciai konferencia záróokmányát, majd az Európai Parlamentet 2012. július 9-én a Jogi Bizottság ülésén tájékoztatták a diplomáciai konferencia eredményéről.

Az Európai Unió 2013-ban a Tanács 2013/275/EU határozata alapján írta alá a pekingi szerződést, amely határozat utal rá, hogy az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a pekingi szerződés számos olyan rendelkezését illetően, ahol a vonatkozó uniós jogszabályok már elfogadásra kerültek, ezért a pekingi szerződést – feltételezve a megkötését – az Unió nevében kell aláírni. A pekingi szerződés aláírásával az Unió nem fog megosztott hatásköröket gyakorolni, ezért fennmarad a tagállami illetékesség a pekingi szerződésben szereplő azon területeken, amelyek nem érintik a közös szabályokat, illetve nem módosítják ezek hatályát. Az EU 2020-ban közzétett szellemi tulajdonjogi akcióterve szerint a Bizottság törekedni fog annak biztosítására, hogy az EU ratifikálja a pekingi szerződést, amely ratifikáció elé a hazai és európai szakmai szervezetek jelentős várakozással tekintenek.

Felhasznált irodalom:

Munkácsi Péter: Az audiovizuális előadások védelméről tervezett nemzetközi szerződés. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 106. évfolyam 4. szám (2001), 12.

Munkácsi Péter-Kiss Zoltán: Magyarország 1922-es csatlakozása a Berni Egyezményhez. In: Pogácsás Anett: Quaerendo et creando, Ünnepi kötet Tattay Levente 70. születésnapja alkalmából Budapest, Szent István Társulat, 2014. 285-308.

Gyertyánfy Péter (szerk.), Legeza Dénes (szerk.-lektor): Nagykommentár a szerzői jogi törvényhez. Wolters Kluwer Hungary, Budapest, 2020.

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Az EU innovációs lehetőségeinek maximális kiaknázása A szellemi tulajdonra vonatkozó cselekvési terv az EU helyreállításának és rezilienciájának támogatása érdekében. COM (2020) 760 final. 2020. november 25.

~~~

Munkácsi Péter

Munkácsi Péter az Igazságügyi Minisztérium jogi szakügyintézője, aki jogi tanulmányait Budapesten (ELTE), valamint Heidelbergben (Ruperto Carola – LL.M.) és Firenzében (EUI – LL.M.) végezte, majd a közigazgatásban elhelyezkedve 2000-től tölt be különböző tisztségeket a Szerzői Jogi Szakértő Testületben, amelynek 2005 óta tagja, 2012-től elnökségi tagja is. A magyar delegáció tagjaként 2000 óta részt vesz a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Szerzői és Szomszédos Jogi Állandó Bizottságának (SCCR) ülésein, más WIPO szakbizottságokban, üléseken, továbbá közreműködik a genetikai erőforrásokkal, hagyományos ismeretekkel, hagyományos kulturális kifejeződésekkel foglalkozó kormányközi konferencia (IGC) szakértői munkájában (2015-ben előadó volt a hagyományos kulturális kifejeződéseket érintő WIPO szakmai konferencián). 2005-ben az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961-ben, Rómában létrejött nemzetközi egyezmény Kormányközi Bizottsága 19. ülésének elnöke. 2000-ben és 2012-ben a magyar delegáció tagjaként vett részt az audiovizuális előadások védelméről szóló WIPO Pekingi Szerződés létrehozására irányuló diplomáciai konferencián. 2001 óta folyamatosan követi az Európai Unió Tanácsa szellemi tulajdoni munkacsoportjának tevékenységét, s e munkacsoport a szerzői jogi formációjának volt a vezetője a 2011-es magyar EU-elnökség idején. 91 publikációt jegyez magyar és angol nyelven, főleg nemzetközi és európai uniós szerzői jogi és szerzői jogtörténeti témakörökben, valamint társszerzője a szerzői jogi ágazatok magyarországi helyzetének első felmérésében, de a Copy21 Blog vendégeként (Kaskovits Melindával) és a Blogshopok visszatérő előadójaként is ismert; a Berni Egyezményhez való osztrák-magyar csatlakozás tárgyában írt angol nyelvű könyvfejezete olvasható 2022 májusától a Brill gondozásában megjelenő alábbi kötetben: P. Sean Morris (ed.): Intellectual Property and the Law of Nations 1860-1920; részletek itt: https://brill.com/view/title/58943?rskey=H1QQnV&result=1).