2018-ban kezdtük szervezni (igaz, én csak a 2017-es CICL szervezőjeként működtem közre az ötletelés), 2020-ban tartottuk volna, de a COVID-nak köszönhetően 2022-ben került csak sor arra, hogy a CICL konferencia-sorozat legújabb, 12. eseménye megrendezésre kerüljön (május 19-20-án), ezúttal a Duna-parti Krems an der Donau városában. Lássuk, mi történt (azokban a panelekben, amit végig tudtunk ülni Harkai István bloggertársammal).

Fotó: Mezei Péter

A rendezvény programja hűen tükrözi a legaktuálisabb szellemi tulajdonvédelmi kutatási témákat. A szervezők (Friedrich Faulhammer rektor, illetve Clemens Appl és Philipp Homar) megnyitó köszöntéseit követően rögtön egy „Pandemic, Crisis and Innovation” című panellel kezdtünk, amelynek előadói a globális pandémiás és háborús kihívásokról beszéltek. Elsőként régi jó barátom, Daniel Acquah tartott előadást arról, hogy a világunk (és persze a szellemi tulajdonvédelmi rendszerünk) felkészült-e a jelenkori pandémiás kihívásokra (válasz: amíg nincs a kihívás mögött jelentős gazdasági erő, addig nem ugranak a cégek rá a fejlesztésre; sőt, Daniel úgy érvelt, hogy az IP rendszerünk is messze áll a hatékonytól a pandémiás kutatások támogatása terén), hogyan hat minderre a „vakcina nacionalizmus” jelensége (válasz: sajnos nagyon is ront a helyzeten a globális észak priorált hozzáférése a kezelésekhez/vakcinákhoz), és hogy miként lenne megoldható a gyógyszeripari kutatások fenntarthatósága az ENSZ fenntartható fejlődési céljai tükrében (válasz: ehhez nagyon sokat kell még tenni). Orit Fischman Afori és Sharon Bar-Ziv az adat-vezérelt kutatások akadémiai-ipari-kormányzati együttműködésekre gyakorolt hatásairól beszélt: a kutatások immáron nem autonóm jellegűek, állandóságot feltételeznek a résztvevők között, végső soron a hagyományos szerepek újragondolását teheti szükségessé (különösen az egyetemi szférában). Az előadók mindezek alapján egy elméleti és empirikus kutatásuk terveit vázolták fel (milyen modellek léteznek az együttműködésre, milyen szabályok és policy célok mellett működnek ezek a megoldások). Shubha Ghosh következett, aki a COVID-19 pandémia példáján keresztül ismertette work-in-progress gondolatait egy „szellemi tulajdonvédelmi krízis modellről”, hogy miként gondoljuk újra az IP, az innováció és a találmányok szerepét krízis idején és azon kívül (a „normális” időkben). Kiemelte, hogy a pandémiás helyzet számos pozitív fejleményt szült (a fejlesztések, az intézményi válaszok, a policy-k fejlődése terén), ahogy számos negatívumra is felhívta a figyelmet (maga a pandémia politikai/intézményi hibák eredője; a magáncégek érdekei dominálnak; a jövő nehezen megjósolható). Phoebe Li az EU orvostechnikai eszközökről szóló rendeletének feltételrendszeréből kiindulva áttekintette, hogy miként alkalmazhatók a mesterséges intelligencia-alapú eszközök az egészségügyben (főleg EU-s, angol és amerikai jogi környezetben).

Fotó: Harkai István

A nap második panelje a „Copyright: Current challenges I” címet viselte. Itt elsőként én mutattam be az Alina Trapovával a robotújságírás és szerzői jog keresztmetszetéről közösen írt tanulmányunkat. A második előadást Nicola Lucchi és Enrico Bonadio tartotta az álhírek jelenségéről és szabályozási kereteiről az EU-ban, valamint a fake news szerzői jogi vonatkozásairól. Számos „kreatív” álhír példáján keresztül úgy érvelt a két kolléga, hogy a fake news visszaszorítása a szerzői jogi védelem általános megtagadásával érhető el. Mary LaFrance a társszerzős művekkel kapcsolatos legújabb tanulmányát ismertette, melyben azt vizsgálta, hogy miként érvényesül a csekély mértékben közreműködő szerzők „egyenlő tulajdonosi joga” („equal ownership„) a gyakorlatban. Rendkívül érdekes időutazást tettünk az amerikai szerzői jog 19-20. századi történetében, amiből kiderült, hogy az amerikai szerzői jogi törvény 201.§-ában foglalt rendelkezés – ami tehát kimondja, hogy valamennyi társszerző, a közreműködéstől függetlenül, tulajdonjogot szerez az egész mű fölött – milyen kevés történeti alapja van (miközben a 19. századi bírói gyakorlat gond nélkül elismerte a tulajdoni hányadok elosztását, értelemszerűen a közreműködés arányában). Susan Corbett a szerzői jogok párkapcsolati tulajdoni minőségéről, illetve ennek a tulajdonnak a házasság/kapcsolat felbontásával kapcsolatos új-zélandi és angol gyakorlatot tekintette át. 2021-ben született meg ugyanis az első olyan új-zélandi ítélet (Palmer v. Alalaakkola [2021] NZHC 2330), amely a bontóperben a szerzői jogok felosztásáról szólt. Végül Lucius Klobucnik a szerzői jogok közös jogkezelés alóli kivonásának amerikai és európai tapasztalatait vizsgálta, arra a következtetésre jutva, hogy a két jogrendszer közeledni látszik ezen a területen.

Fotó: Mezei Péter

Végül az első nap harmadik paneljében, mely a „Coherent IP Law and New Technology” címet viselte, (öt helyett) három előadást hallgathattunk végig. Elsőként Mikko Antikainen a digitális és fizikai dizájnok szerzői jogi és formatervezési oltalmának hatékony védelméről tartott színes, képekkel tarkított előadást, bemutatva az elméleti kereteket, az uniós joggyakorlatot és a digitális kihívásokat (különösen a mesterséges intelligencia területén) egyaránt. Antoni Rubí Puig következett ezután, aki az NFT-k világába irányított el minket, és a valódiság („authenticity„) és a szerzői minőség megállapítása („attribution„) kérdéseit körbejárva. Végül Katarzyna Klafkowska-Wasniowska a tartalomszűréssel kapcsolatos célok és szabályok legújabb fejleményeiről értekezett, külön kitérve a Digital Services Actre.

Fotó: Mezei Péter

Május 20-án folytattuk a konferenciát 4 panellel – igaz, mint látható lesz, ebből az utolsó kettőn már nem tudtunk részt venni, indulni kellett haza. A reggeli első panel a nehézkes ébredés jegyében telt. (A május 19-ei események ugyanis május 20-án értek véget…) Így, be kell vallanom, az „IP & Competition” című panel első két előadását, amelyek az ipari titkokkal foglalkoztak, az agytekervények beindításával töltöttem. John Cross (szerzői jogi) átdolgozási joggal kapcsolatos előadása már sokkal közelebb is állt hozzám, így érthető módon figyelnem is sikerült. Prezentációjában az átdolgozási jog komparatív elemzését adta (világ kontra USA; ahol a fair use teszt és a „transzformáció” jelentőségéről mondott több érdekességet is) John, amellett érvelve, hogy az átdolgozás jogszerűségét piaci alapú módon kellene megközelíteni: ha a másodlagos mű piaci helyettesítője az eredetinek, akkor legyen engedélyköteles. E téren több nehéz példára is kitért John: így például a harmadik személyek által jegyzett folytatások, előzmények, vagy épp a fan fiction. Ulla-Maija Mylly az audiovizuális tartalmak online szabad áramlásának problematikáját járta körbe, érintve a territorialitást, a származási ország elvét, az uniós szabadságok (különösen a szolgáltatások és személyek szabad áramlása; avagy a nyelvi kisebbségek jogai) relevanciáját, az EUB Premier League döntésének fontosságát, a digitális egységes piacot és a technológiai korlátozásokat.

Fotó: Clemens Appl

Végül az utolsó, ötödik panel, amelyen még jelen voltunk Kremsben, jómagamnak (moderátorként) és Harkai István kollégámnak (előadóként) is szerepet szánt, de haladjunk sorban. Susanna Kallio a fan fiction érdekes szerzői jogi kihívásait vegyítette a feminista jogi állásponttal (érdekes kombináció, bár talán az utóbbi nézőpont nem került kellőképpen kifejtésre). Harkai István a reCreating Europe projektünk keretében végzett, a videójátékok digitális megőrzésével kapcsolatos (a CDSM irányelv 6. cikkével összefüggő) elméleti és gyakorlati kérdéseket taglaló kutatását ismertette az egybegyűltekkel. Három brnói kolléga, Pavel Koukal, Marian Jankovic és Matej Myska az eredetiség követelményének uniós szerzői jogi fogalmát a szoftverekre történő alkalmazhatóságát (pontosabban a hipotézisük szerint nem alkalmazhatóságát) vizsgáló, cseh ösztöndíjjal támogatott kutatásuk alapvető gondolatait mutatták be. Laura Tammenlehto a finn büntetőjogi és polgári jogi szankciórendszer érdekességeiről szóló – de ettől függetlenül komparatív – tanulmányát (mely az IIC-ben várható hamarosan) prezentálta. Végül Branislav Hazucha az appropriation art szerzői jogi kihívásainak összehasonlító jogi elemzésével szolgált (összevetve az európai és amerikai tapasztalatokat, számos Koons jogvitát felelevenítve).

Mindent egybevetve egy nagyon izgalmas konferencián vagyunk túl (amelynek utolsó két panelje legalább ilyen izgalmas lehetett még, sőt, Keserű Barna online előadásáról még le is maradtunk), folytatás 2023-ban, jó eséllyel Lengyelországban!