Február 14-én, Bálint vagy Valentin napján, a szerzői és nem szerzői jogászok világszerte kedvesükre, partnerükre gondolnak, esetleg ajándékkal, szerelmes üzenetekkel kedveskednek. Hazai szerzői jogászaink számára azonban nemcsak az oly népszerűvé vált angolszász eredetű szerelmes-ünnep miatt lehet nevezetes ez a nap, hanem azért is, mert e napon csatlakozott Magyarország a XIX-XX. század talán legfontosabb nemzetközi szerzői jogi egyezményéhez, az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Egyezményéhez (a továbbiakban: Berni Egyezmény vagy BUE). Az idei napon van a csatlakozás centenáriuma, amely a Valentin-nappal ellentétben nem felhőtlen ünnep; tanulságos lehet, hogy e csatlakozáshoz nem a korabeli nemzetközi szerzői jogfejlődés tendenciáinak érzékelésével, az abban való aktív közreműködéssel, a szakmai egyesületek javaslatainak figyelembevételével, hanem közönyön, elmaradott szabályozási környezeten, tisztázatlan közjogi helyzeten és a vesztes háború jóvátételi kötelezettségén keresztül vezetett a rögös út; e néhány sorban erre emlékezünk.

A Berni Egyezmény és előzménye – változás a szerzői jogi védelem szintjeiben

Az 1867-es kiegyezést követő évtizedeket, mint a forradalmakat, háborúkat lezáró, a nemzetközi helyzetet általánosan stabilizálódó évtizedekként lehet jellemezni. A stabilizálódás évtizedei Európa-szerte a társadalmi és a kulturális élet olyan alapvető változásait eredményezik, mint pl. a nagyvárosiasodást, az elit- és tömegkultúra szétválását. A monarchia kora a polgárosodás, a civilizatorikus megújulás időszaka volt. A modern létezés mindinkább meghatározó részévé vált a virágzó színházi kultúra és a vibráló művészeti élet, amely, sajnálatosan, együtt járt a külföldi művek jogosulatlan többszörözésével és felhasználásával.

Nem véletlen, hogy a stabilizálódás ezen évtizedeiben, a Berni Egyezmény létrejöttének időszakáig, tizenhat európai és nyolc amerikai állam alkotta meg saját nemzeti szerzői jogi szabályozását, mindazonáltal a szerzői jogi védelem fejlődéstörténetében újabb lépcsőfokot jelentett a nemzetek közötti szerződések és egyezmények; felismervén, hogy a védelem szükségessége az országok határait átlépi. Anglia és Franciaország kötötte meg a legtöbb kétoldalú szerzői jogi megállapodást, míg a szerződéskötési hajlandóság két európai államban, Oroszországban és az Osztrák-Magyar Monarchiában volt a legkisebb. Sam Ricketson és Jane C. Ginsburg, a Berni Egyezmény rangos kommentátorainak megállapítása szerint az Osztrák-Magyar Monarchiában a jelentősebb nemzetközi szerződések hiányához vezető okok a kaotikus képet nyújtó belső struktúrában keresendők. A Monarchia fennállása idején a közjogi vitákat eredményező helyzet a kortársak számára nehezen volt követhető.

Nehezen volt követhető a magyar és az osztrák szerzői jogi törvények hosszan elhúzódó előkészítő folyamata is; az első magyar szerzői jogi törvény előkészítésének folyamata több évtizedet átfogó reformkísérletekre tekint vissza. Nem kevésbé mutat eltérést az első önálló osztrák szerzői jogi törvény megalkotásának folyamata. Az 1846-os osztrák császári pátens hatályba lépését követően már az 50-es évek elején megkezdődtek az annak módosítására irányuló törekvések, amelyek évtizedekkel később az osztrák könyv- és zenekiadói szakma, a műkereskedők nyomására újabb és újabb reformtörekvésekhez vezettek. Végül az első magyar szerzői jogi törvényt 1884-ben, míg az első osztrák szerzői jogi törvényt egy évtizeddel később, 1895-ben fogadták el.

Az 1880-as évekre vált egyértelművé, hogy a nemzeti szerzői jogi törvények nem biztosítanak kellő védelmet a szerzők számára.  1878-ban pedig Victor Hugo elnöklete alatt megalakult az Association Littéraire Internationale, ALAI, amely az első világháborúig kétévente adott keretet az írók, művészek és kiadók tanácskozásainak.  Az 1882-es római tanácskozáson elhatározták, hogy a svájci kormány ad otthont a Szövetség soron következő kongresszusának, amely kongresszus egy többoldalú szerződés tervezetének elfogadásával zárult.

Az első berni diplomáciai konferencián, 1884. szeptember 8. és 19. között, Ausztria-Magyarország részéről Dr. Emil Steinbach és Zádor Gyula, mindketten igazságügy-miniszteri tanácsosok, külön szavazati joggal vettek részt, Steinbach-ot továbbá a kodifikációs bizottság tagjává is beválasztották. Ausztria és Magyarország elsősorban a fordítási jogok kérdésének tárgyalása során, az egyezmény-tervezet 6. cikkéhez tett észrevételt. A vita során Ausztria-Magyarország azon az állásponton volt, hogy a cikk ellen fognak szavazni, mivel az ellentétes az akkor frissen elfogadott magyar szerzői jogi törvénnyel.

A második berni diplomáciai konferenciára egy évvel később, míg a harmadik, egyben utolsó diplomáciai konferenciára ugyanott 1886. szeptember 6. és 9. között került sor, mindkét alkalommal Ausztria-Magyarország távollétében.

Az 1886. évi Berni Egyezmény 1887. december 5-én hét európai és két tengeren túli állam ratifikációjával lépett hatályba: Belgium, Franciaország, Haiti, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svájc és Tunézia erősítették meg aláírásukkal, hogy uniót alkotnak az irodalmi és művészeti alkotások szerzői jogának védelmére (a tizedik szerződő állam, Libéria meghatalmazottjának csak az egyezmény aláírására volt meghatalmazása). Az egyezmény kezdetektől fogva nyitott, létrehozói eleve megteremtették további államok csatlakozásának a lehetőségét. Emellett az alapítók már az eredeti szövegben előirányozták az egyezmény folyamatos tartalmi fejlesztését is. A BUE legutolsó szövegváltozatának 27. cikke pedig már megfelelően rögzíti a Berni Unió valamelyik országában megtartandó felülvizsgálati konferenciák megtartásának lehetőségét. Az 1886. évi eredeti szöveget 1896-ban Párizsban kiegészítették, majd lényegében húszévenként lényeges módosításokat és kiegészítéseket eredményező módon felülvizsgálták: Berlinben 1908-ban; Bernben 1914-ben kiegészítve; Rómában 1928-ban; Brüsszelben 1948-ban; továbbá Stockholmban 1967-ben. Ez utóbbi szöveg végül, a benne a fejlődő országok javára előirányzott kedvezményeknek az 1971. évi párizsi diplomáciai konferencián végbevitt módosításával, „Párizsi Szerződés”-ként lépett hatályba 1974. október 10-én.

Ezen felülvizsgálatok során alakult ki a Berni Egyezmény ma is ismert rendszere, rögzítve néhány olyan minimumszabályt, melyek hatékonyan segítik a szerzői alkotások univerzális oltalmát. Ilyen alapelvek:

– belföldiekkel azonos elbírálás elve,

– ʻalakszerűtlenség’ elve,

– oltalmak függetlenségének elve (a külföldi alkotó akkor is a hazai szabályoknak megfelelő védelmet kap, ha a származási országban műve nem esik oltalom alá).

Az érdemi szabályozást az 1-21. cikkek és a Függelék tartalmazza, a 22-38. cikkek pedig az. ún. adminisztratív szabályok, amelyek kétfélék: a 22-26. cikkek a Közgyűlés, a Közgyűlés Végrehajtó Bizottsága és a Nemzetközi Iroda működését, valamint az Unió költségvetését szabályozzák. A 27-38. cikkek az Unió tökéletesítését, a ratifikáció és csatlakozás, valamint az Egyezmény felmondásának kérdéseit, a különböző szövegek egymáshoz való viszonyát és értelmezésük előírásait, végül az egyezmény hatályosulásának követelményeit szabályozzák.

Bár az elmúlt évtizedekben a technikai fejlődésnek köszönhetően a szerzői jog fejlődése, nemzetközivé válása is felgyorsult és hihetetlen méreteket öltött, a stockholmi revízió óta nem került sor a BUE 27. cikkének megfelelő felülvizsgálatra. A nemzetközi szerzői jogi védelem egyezményes fejlődése így is a Berni Egyezmény keretében elért eredményekre épít és bevált szabályait fejleszti tovább,  s továbbra is a szerzői jogok nemzetközi védelmének élő és meghatározó alapegyezménye maradt és marad. Ezt az állítást jól példázza, hogy az egyezménynek jelenleg180 tagállama van, a Kambodzsai Királyság vonatkozásában 2022. március 2. napján válik hatályossá.

Érvek a magyar csatlakozás mellett

1901-ben egy rövid kiadvány jelent meg a Magyar Könyvkereskedők Egyesületének főtitkárának, Ranschburg Viktornak tollából. Az írás alapját az abban az évben megrendezett lipcsei nemzetközi kiadói kongresszusnak az Osztrák-Magyar Monarchia és a Berni Egyezmény érintő napirendi pontja, illetve Carl Junker egy évvel korábban megjelent könyve adta. A főtitkár az osztrák szerző megállapítását idézte, amely szerint Magyarország csatlakozása „kétségtelen úgy irodalmi érdekeink, mint nemzeti jellegünk alapján”.

A Berni Egyezményhez való csatlakozást három egyesület szorgalmazta, ezek: Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete; Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete, Magyar Iparjogvédelmi Egyesület, de a teljesség kedvéért meg kell említeni az ismert író és képviselőházi képviselő, Herczeg Ferenc aktivitását is, aki 1911-ben a Képviselőházban szószólója volt a Berni Egyezményhez történő csatlakozásnak.

Az érvek, viták, elemzések ellenére úgy tűnt sokáig, hogy a kormányzat részéről nincs érdemi reflexió a Berni Egyezményhez történő csatlakozás ügyében. Mint ahogy utalás történt rá, sem az egyezményt létre hozó diplomáciai konferencián, sem a későbbi revíziós konferenciákon való kormányzati részvétel nem volt fontos. Ezért számított jelentős fordulatnak, hogy Balogh Jenő, a Lukács-kormány igazságügyi minisztere hivatalba lépését követően 1913 januárjában határozott nyilatkozatot tett az Egyezményhez történő csatlakozás kérdésében.

A Berni Egyezményhez történő csatlakozás mellett kifejezett határozott kormányzati szándék különösen az 1913-as budapesti nemzetközi kiadói kongresszus fényében vált érdekessé, amelynek előkészületei az év elején, válságos belpolitikai környezetben kezdődtek el. A kongresszuson az igazságügyi minisztert Tőry Gusztáv, államtitkár képviselte, aki üdvözlő beszédében kijelentette, hogy Magyarországnak a Berni Egyezményhez való csatlakozására vonatkozó törvényjavaslat teljesen elkészült azzal a javaslattal együtt, amely revideálja a magyar szerzői jognak a Berni Egyezménnyel kapcsolatos részeit.

A kongresszus idején, Lukács László kormányzata alatt az Országházban háborússá vált a hangulat, a miniszterelnök 1913. június 10-én lemondott posztjáról. A csatlakozás kérdése ismét határozatlan időre elhalasztódott, és az első világháború és azt lezáró Párizs környéki békeszerződések egy teljesen más helyzetet teremtettek. A monarchia utódállamaiként létrejött Ausztria, Magyarország a békeszerződésekben megfogalmazott kötelezettségek eredményeként váltak az egyezmény tagjaivá. Ausztriát a St-Germain-i békeszerződés 239.cikke, Magyarországot a trianoni békeszerződés 222. szakasza kötelezte arra, hogy tizenkét hónapon belül lépjen be a Berni Egyezménybe, amelyhez Ausztria 1920. október 1-én, Magyarország száz éve,1922. február 14-én csatlakozott.

Néhány évvel később Magyarország az egyezmény 1928-ban Rómában felülvizsgált szövegéhez csatlakozott (1931. évi XXIV. tv.). Az 1948-as brüsszeli revideált BUE szövegváltozatot Magyarország nem ratifikálta a hágai Nemzetközi Bíróságnak való alávetési klauzula miatt, amit Brüsszelben fenntartás lehetősége nélkül irányoztak elő az egyezmény értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó államközi viták esetére, ami a korabeli közjogi struktúrában aggályosnak minősült. A Párizsban 1971-ben felülvizsgált és jelenleg hatályos szövegváltozatot az 1975. évi 4. törvényerejű rendelet hirdette ki.

Felhasznált irodalom:
Munkácsi Péter-Kiss Zoltán: Magyarország 1922-es csatlakozása a Berni Egyezményhez. In: Pogácsás Anett: Quaerendo et creando, Ünnepi kötet Tattay Levente 70. születésnapja alkalmából Budapest, Szent István Társulat, 2014. 285-308.
Sam Ricketson – Jane C. Ginsburg: International Copyright and Neighbouring Rights: The Berne Convention and Beyond. Oxford, Oxford University Press, 2006
Gyertyánfy Péter (szerk.), Legeza Dénes (szerk.-lektor): Nagykommentár a szerzői jogi törvényhez. Wolters Kluwer Hungary, Budapest, 2020

~~~

Munkácsi Péter

Munkácsi Péter az Igazságügyi Minisztérium jogi szakügyintézője, aki jogi tanulmányait Budapesten (ELTE), valamint Heidelbergben (Ruperto Carola – LL.M.) és Firenzében (EUI – LL.M.) végezte, majd a közigazgatásban elhelyezkedve 2000-től tölt be különböző tisztségeket a Szerzői Jogi Szakértő Testületben, amelynek 2005 óta tagja, 2012-től elnökségi tagja is. A magyar delegáció tagjaként 2000 óta részt vesz a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Szerzői és Szomszédos Jogi Állandó Bizottságának (SCCR) ülésein, más WIPO szakbizottságokban, üléseken, továbbá közreműködik a genetikai erőforrásokkal, hagyományos ismeretekkel, hagyományos kulturális kifejeződésekkel foglalkozó kormányközi konferencia (IGC) szakértői munkájában (2015-ben előadó volt a hagyományos kulturális kifejeződéseket érintő WIPO szakmai konferencián). 2005-ben az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961-ben, Rómában létrejött nemzetközi egyezmény Kormányközi Bizottsága 19. ülésének elnöke. 2000-ben és 2012-ben a magyar delegáció tagjaként vett részt az audiovizuális előadások védelméről szóló WIPO Pekingi Szerződés létrehozására irányuló diplomáciai konferencián. 2001 óta folyamatosan követi az Európai Unió Tanácsa szellemi tulajdoni munkacsoportjának tevékenységét, s e munkacsoport a szerzői jogi formációjának volt a vezetője a 2011-es magyar EU-elnökség idején. 91 publikációt jegyez magyar és angol nyelven, főleg nemzetközi és európai uniós szerzői jogi és szerzői jogtörténeti témakörökben, valamint társszerzője a szerzői jogi ágazatok magyarországi helyzetének első felmérésében, de a Copy21 Blog vendégeként (Kaskovits Melindával) és a Blogshopok visszatérő előadójaként is ismert; a Berni Egyezményhez való osztrák-magyar csatlakozás tárgyában írt angol nyelvű könyvfejezete olvasható lesz a 2022 májusában a Brill gondozásában megjelenő alábbi kötetben: P. Sean Morris (ed.): Intellectual Property and the Law of Nations 1860-1920; részletek itt: https://brill.com/view/title/58943?rskey=H1QQnV&result=1).