EPIP 2021 – konferenciabeszámoló

A 2021 őszi konferencia-dömping számomra már kezdetét vette korábban, szeptember 1-én, a Society of Legal Scholars rendezvényével, ám ott olyan panelbe kerültem, ahol csak saját magamat értettem, a többi előadó témájához vajmi közöm volt. A European Policy for Intellectual Property Association szeptember 8-10. között megszervezett 16. éves konferenciája, az EPIP 2021 azonban minden szempontból blogposztra méltó rendezvény volt.

Forrás: EPIP

Kezdjük azzal, hogy az első nap plenáris üléseire nem jutottam (online) oda. A második és harmadik nap paralel futó paneljei közül pedig csak komoly nehézségek árán sikerül kiválasztanom az ideálisakat. Éppenséggel nem azért, mert gyengék lettek volna az előadások. Épp fordítva: tömegével szerveztek az érdeklődésemre számot tartó paneleket. Végül igyekeztem egy viszonylag egyensúlyozott programot összerakni magamnak. Ebből szemezgetnék.

A POCC lényege (Sunimal Mendis prezentációja)

Az első ilyen szekció alapvető szerzői jogi reformkihívásokra fókuszált. Paul Heald (University of Illinois) a szerzői jogok felhasználási vagy átruházási szerződés keretében történő átengedésének 25 év után történő megszüntetéséről értekezett. Egészen pontosan arról, hogy Kanadának (esetleg Dél-Afrikának) szüksége lehet-e ilyen szabályozásra. Ehhez az amerikai szerzői jog elméleti és empirikus tapasztalatait ismertette. (Így pl. mennyi könyv érhető el a piacon major és független kiadón keresztül; hány éven keresztül termel érdemi jogdíjat a szerzőknek egy mű piaci értékesítése stb.) (Európai szemmel is érdekes téma ez – maga Paul is azt gondolja, hogy az amerikai gyakorlatnál jobb a CDSM-irányelv által megfogalmazott útirány.) Thomas Margoni (KU Leuven, CiTiP) és Martin Kretschmer (University of Glasgow, CREATe) a szöveg- és adatbányászat jogszabályi és főleg technológiai fejleményeiről számolt be, mind a CDSM-irányelvet megelőző, mind az azt követő időszakot illetően. Utóbbi esetén a legfontosabb tézismondat szerint a TDM kivétel rendkívül tág megfogalmazása miatt az adatorientált AI fejlesztések a jövőben egy szerzői jogi kivétel alkalmazhatóságától függenek majd. Natasha Mangal (University of Strasbourg, CEIPI és Queen Mary University) a CDSM reform keretében életre hívott új felelősségi keretekről, a „private ordering” (különösen a transzparencia és a tagállami normák potenciális ütközéséből eredő konzisztencia) kihívásairól, és mindezek optimalizálásának lehetőségeiről beszélt. Közjogi szabályozási eszközök, így adatvédelmi és elektronikus kereskedelmi irányból, közelítve javasolja, hogy vagy nemzeti szabályozók hálózata vagy egy uniós intézmény vagy ezek kombinációja tartsa rajta szemét azon, hogy a private ordering ne menjen félre. Végül Sunimal Mendis (Tilburg University, TILT) az „inkluzív szerzői jog” (vagyis a másik kizárásán alapuló jog helyett a többek kollaboratív munkáján alapuló megosztott szerzői jog, „public open collaborative creation”, vagyis POCC) témaköréről ismertette egy általam is olvasott tanulmányát. Ebben összefoglalta, hogy a nyílt kollaboratív munkákra nézve sem a kizárólagos szerzői jogok, sem a copyleft szerződéses gyakorlat nem alkalmazható problémák nélkül – következésképp egy speciális, inkluzív szerzői jogi konstrukció felállítása indokolt. (Nagyon érdekes felvetés, a gyakorlati relevanciája is adott lehet, ha nem is általános jelleggel, hiszen a POCC alkotási logika nem a domináns formája a kreatív szektornak.)

A második panel, amelyet meghallgattam, egy kerekasztal-beszélgetés volt, Ula Furgal (University of Glasgow, CREATe), Thomas Margoni (KU Leuven, CiTiP), Joost Poort és Joao Pedro Quintais (University of Amsterdam, IViR), Caterina Sganga (Scuola Superiore Sant’Anna), Kertész Bence (Európai Bizottság) és Brando Benifei (Európai Parlament) részvételével. A panel a reCreating Europe projektünk részeként a főbb megállapításainkat összegezte. Ula a – Paul Heald által is említett – visszavonás jogának uniós elfogadásáról és implementációjáról értekezett, bemutatva a CREATe e vonatkozású kutatásainak főbb eredményeit. Thomas a H2020 projekt keretében végzett szöveg- és adatbányászati kutatásról értekezett. (Más szóval semmi újat nem mondott azoknak, akik az előző panelben tartott előadását is meghallgatták.) Joao Pedro a közös, „WP6-os”, internetes platformokkal kapcsolatos kutatásunk főbb állomásairól számolt be, különösen a kialakult bifurkációs keretekről (OCSSP-k és nem OCSSP-k; szerzői jog kontra elektronikus kereskedelem; ide véve még a formálódó DSA rendeletet). Joost az előadóművészeket a digitalizáció nyomán érő hatásokról és kihívásokról szóló kutatást vázolta fel. Caterina pedig a „WP2-es”, a szerzői jogi flexibilitásokról szóló kutatásunk főbb téziseit foglalta össze. A meghívott uniós szakemberek közül Bence számos érdekes adalékkal szolgált a CDSM-irányelv, a bizottsági útmutatás és a 17. cikket támadó lengyel indítvány körülményeiről. Brando pedig a parlamenti, jogalkotói érdekoldalról osztotta meg a véleményét: kifejezetten meglepő volt a nyitottsága, ahogy a kutatási eredmények hasznosságáról beszélt.

Harmadikként ismét egy kerekasztalhoz csatlakoztam. Ezúttal is elsődlegesen H2020-as kollégák prezentációját hallgattam végig a mesterséges intelligencia-alapú tartalommoderálás kihívásairól. Thomas Margoni és Joao Pedro Quintais mellett véleményt formált Niva Elkin-Koren (Tel-Aviv University & Berkman Klein Center, Harvard University) és Irene Roche-Laguna (Európai Bizottság) is. Thomas az AI-alapú technológiák elfogultságával kapcsolatos véleményét osztotta meg, hangsúlyozva, hogy maga a szerzői jogi környezet is hozzájárul mindehhez, így pl. a közkincsbe tartozó művek régiek; az NLG alkalmazások általában uniós normákkal dolgoznak (így beszélünk-e a mindennapokban?); a szerzői jogi keretek más joghatóság keretei közé taszíthatják a fejlesztőket stb. Joao a CDSM-irányelv 17. cikkében foglaltak és az AI-alapú tartalomszűrés problematikájáról értekezett. Irene az Európai Bizottság oldaláról, jogalkotói szemmel igyekezett megindokolni azokat az alapvető körülményeket, amelyek meghatározták a 17. cikkben foglalt rendelkezések végső szövegváltozatának az elfogadását. Niva végül azokról a friss tapasztalatairól beszélt, hogy az egyes tech óriások (pl. YouTube) hogyan igyekeznek fejleszteni saját rendszereiket, s hogy ez milyen hatást gyakorol a jogosultakra és a végfelhasználókra/a társadalomra.

A szabadkereskedelmi megállapodás hatásai (Keith Maskus előadásából)

A nap utolsó előadása, amire beültem, egy régebbi kutatási érdeklődésemhez passzolt. Keith Maskus (University of Colorado Boulder) és William Ridley (University of Illinois Urbana Champaign) a szabadkereskedelmi megállapodások szellemi tulajdonvédelmi rendelkezéseiről beszélt (érthetően amerikai nézőpontból). Kutatásaik a kérdés empirikus oldalára fókuszált, nevezetesen, hogy milyen tényleges hatást gyakorolnak az IP-fejezetet is tartalmazó szabadkereskedelmi megállapodások az exportáló és importáló országokra nézve. Nehéz lenne tömören összefoglalni, de a jelek szerint igenis számít a „méret”, és komoly jelentősége van annak, hogy egy adott szerződő fél milyen gazdasági állapotban van, és hogy milyen partnerrel köt ilyen megállapodást. Kötelező irodalomnak hangzik, be kell szerezni!

Az ip4sustainability projekt (Frank Tietze előadása)

A szeptember 10-ei napon – egyéb okokból is – csak két panelre jutottam el. Ezek közül az első egy érlelődő, a közeljövőben induló kutatási projektemhez kapcsolódott: ez pedig nem más, mint a fenntartható fejlődés és szellemi tulajdonvédelem. A panel, amelyre beültem, az ip4sustainability projekt keretében és résztvevői által került megszervezésre. A tervezett négy helyett három előadást hallhattunk [ebből kettőt Pratheeba Vimalnath (University of Cambridge), egyet Elisabeth Eppinger (HTW Berlin) adott elő], és mind fantasztikusan elemezte a szellemi tulajdonvédelem és fenntartható fejlődés átfedéseinek fogalmi, jogpolitikai és empirikus kérdéseit. Mi lehet a célja a szellemi tulajdonvédelemnek a fenntartható fejlődési célok fényében? (Más szóval melyik a fontosabb?) Hogyan viszonyulnak ehhez a cégek? Különösen igaz ez az inkumbensek kontra start-up cégek viszonylatában. Milyen IP stratégiák léteznek (zárt, félig nyitott, nyitott), és ezek hogyan viszonyulnak a kutatás/fejlesztés, piacra lépés és hasznosítás szakaszaihoz? És még sorolhatnám. Fantasztikus gondolatok, folyt.köv. a részemről!

Részlet a Mezei-Harkai előadásból

Végül péntek délben rendezték azt a panelt, amelyen a reCreating Europe projekt 2-es munkacsoportjának több tagja szólalt fel és több kutatási eredménye is került terítékre. Elsőként Giulia Rossello (Scuola Superiore Sant’Anna) a Sci-Hub szolgáltatásának alkalmazását vizsgáló (hat országra, így Magyarországra is) kiterjedő empirikus felmérésnek a főbb eredményeiről számolt be. (Ami Magyarországot illeti: innen érkezett a legkevesebb válasz, ám átlagosan a magyarok használják a legtöbbet az oldalt a többi vizsgált országhoz képest.) Giulia Priora és Caterina Sganga (ugyancsak Scuola Superiore Sant’Anna) az uniós és nemzeti normákban rögzített szerzői jogi flexibilitásokat gyűjtötték össze és rendszerezték azokat annak érdekében, hogy világosan láthatóvá váljon, melyek az átfedés, nemzeti sajátosságok és hiányosságok. A projekt végcélja (2022 őszéig) egy kutatható nyilvános adatbázis összeállítása. Én Harkai Istvánnal a végfelhasználói flexibilitások és a közvetítő szolgáltatók végfelhasználói szerződéseinek kapcsolatáról írt tanulmányunkat adtam elő. Részünkről is csak „félidősek” az eredmények – folytatás következik a CDSM-irányelv átültetésének tapasztalatai figyelembe vételével.