“Ki készíti el nekem a Bogyó és Babóca mesefigurákat horgolva?” – Kézműves utángyártás és a mesefigurák „ellopása”

Egy népszerű, több százezer tagot számláló Facebook-csoportban kézműves termékek alkotói kínálják – és vásárlói keresik az ilyen portékákat. Rendre felbukkannak olyan kérdések, hogy ki vállalja ilyen-olyan termék elkészítését – akár egy meglévő művet lemásolva. Legutóbb egy felhasználó azt a kézművest kereste, aki elkészíti számára a Bogyó és Babóca mesefigurákat horgolva. Kitől kell ilyenkor engedélyt kérni? “Lopás”-e mesefigurát gyártani? És ha befestjük őket zöldre? – Vigyázat, városi legendák rombolása következik!

Még „artisjusos” koromban kaptam egyszer a telefonos szerzői jogi tanácsadás keretében egy vicces kérdést: „Jogsértő-e, ha a Vuk figuráját pólóra nyomtatom, és azt az interneten árulom? És ha befestem a Vukot zöldre?”

Természetesen a zöldre festés a jogsértésen nem változtat. Ez az anekdota azonban jól megmutatja, az emberek általában hogyan gondolkodnak a mesefigura-felhasználásokról.

Legutóbb egy Facebook-csoport ihletett meg a témában.

Tag vagyok a #vegyélhazait Facebook-csoportban, ahol kézműves termékek alkotói kínálják – és vásárlói keresik az ilyen portékákat. A csoportban gyakoriak az olyan kérdések, hogy ki vállalja ilyen-olyan termék elkészítését – akár úgy is, hogy meglévő művek lemásolására hívnak ezzel fel.

Konkrét példa, hogy egy felhasználó egy Pinterestről letöltött fotó alapján kereste azt a kézművest, aki elkészíti számára a képen látható Bogyó és Babóca mesefigurákat horgolva.

A gyerekek nagy kedvencei Bartos Erika meséi és mesefigurái. Persze, hogy igény van rá, hogy a figurák ne csak a mesekönyvben, hanem bábként, horgolva, filc anyagból is elkészüljenek, és a gyerekek játszanak velük.

De valóban ennyire egyszerű lenne: feltöltünk egy képet, és kérjük, hogy gyártsa le nekünk valaki a terméket? Vagy engedélyt kell kérni – de kitől és miért? És most akkor ez szerzői jog, szellemi termék, ötlet, védjegy, találmány – vagy mégis mire kell figyelni?

A kommentek inspirálták a cikket, és idézem is őket az egyes bekezdések előtt.

„…akkor is az ő találmánya!”

Szögezzük le, hogy a Bogyó és Babóca egy illusztrációval ellátott irodalmi mű, amiről elmondható, hogy mind a mesét (az irodalmi művet), mind a rajzokat egyéni-eredeti alkotásként a szerzői jogról szóló LXXVI. törvény védi.

Tehát nem találmány, nem szellemi termék, és nem is ötlet.

A Bogyó és Babócát bizony a szerzői jog védi.

A szerzői jogi oltalom alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű bármely azonosítható részének bármilyen felhasználására, és minden egyes felhasználás engedélyezésére. Nem csak az irodalmi műre igaz ez, hanem a rajzokra, a figurákra is.

A törvény azt is kimondja, hogy a szerzőt megilleti a műben szereplő jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosításának és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga is.

Tehát ha valaki Bogyó és Babóca figurákat akar gyártani és forgalmazni, ahhoz engedélyt kell kérnie a szerzőtől, azaz Bartos Erikától. Ő ugyanis mind az irodalmi mű írója, mind a rajzok készítője.

Az otthoni felhasználást – amennyiben nem meríti ki a kereskedelmi hasznosítást – engedély nélkül is lehet végezni.

Tehát az unokánknak készíthetünk ilyen figurákat, azzal nem sértünk szerzői jogot.

Azonban az internetes csoportban kapott megrendelésre nem készíthetjük el a mesefigurákat idegeneknek. Pontosabban akkor készíthetjük el, ha erre a jogosult engedélyt adott.

Ha pedig nincs engedély, nincs jogszerű felhasználás.

„Én írásban megkerestem Bartos Erikát, a rendszer rögzítette, hogy írtam levelet (jött automatikus visszajelzés) és soha, de soha nem kaptam választ arra, hogy saját horgolású Bogyó és Babóca figurát árulhatok-e (egyéni vállalkozásom jogosult kézműves termék értékesítésére). A mai napig elmentve tárolom a levelet, hátha egyszer… ez évekkel ezelőtt volt…”

Sajnos lesújtó hírt kell közölnöm: megkeresni a szerzőt annak érdekében, hogy engedélyt kérj tőle a felhasználásra, és megkapni az engedélyt a felhasználásra, bizony két különböző dolog.

Mivel nem válaszolt az írónő, ez egy nemleges válasz. Nem akart engedélyt adni.

Ha ennek ellenére elkészítetted a figurákat és árultad őket, megsértetted a szerzői jogát.

Ezen semmit nem változtat, hogy a vállalkozásod milyen termék forgalmazására jogosult.

A szerzői mű jellegzetes alakjainak felhasználására csakis az írónő adhat neked engedélyt.

„Minket is elzavart, mikor engedélyt akartunk kérni, hogy egy bölcsi oldalára festhessünk Bogyó és Babócát. Eléggé fent hordja orrát….”

A szerzőnek bizony szíve-joga nemet mondani egy megkeresésre.

Az a szerző, akinek a művei „kapósabbak”, megteheti, hogy válogat a felhasználók között. Más szerző fizet azért, hogy megjelenjen a műve. Mindezt kizárólag a kereslet-kínálat piaci mechanizmusa állítja be.

A jog azonban igazságos, a szabály minden esetben változatlan:

Ha nincs engedély, nincs jogszerű felhasználás.

“A jogvédőknek, az Artisjusnak kell fizetni.”

Tévedés. A szerzőtől kell engedélyt kérni, vele kell szerződést kötni mesefigura gyártásához, és a jogdíjat is neki kell megfizetni. Az Artisjusnak ehhez semmi köze.

„Kitalálta, levédte, teljesen jogos, ha szól a jogsértésért!”

Egy újabb tévedés: a szerzői jogi védelemhez nem kell „levédetni” a művet. Amikor a szerző megalkotta az egyéni-eredeti jellegű művét, akkor a törvény erejénél fogva létrejön a jogi oltalom.

Tehát az írónőnek nem kellett levédetni semmit ahhoz, hogy a művét a szerzői jog védje.

Az más kérdés, hogy a szerzőség bizonyítása érdekében van arra mód, hogy a szerző önkéntesen műnyilvántartásba vételt kérjen a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál.

Ez arra szolgál, hogy egy esetleges jogvita esetén, ha bizonyítani kell a szerzőségét, egy „hivatalos irat” álljon rendelkezésre arról, hogy az adott időpontban a szerzői mű felett a szerző rendelkezett.

Ezzel a lehetőséggel pedig a hivatal nyilvántartása szerint élt is az írónő:

Le kell szögezni, hogy a szerzői jogi oltalmat nem ez a nyilvántartásba vétel hozta létre – ez csak a szerzőség bizonyítását segíti.

„Nagy hisztit rendezett az írónő a jogok miatt, sokszor feljelentett sok mindenkit ilyenek miatt.”

Ha valaki szerzői jogát megsérted, ő jogosan fel tud lépni veled szemben.

El kell azonban választani egymástól a szerzői jogsértés polgári jogi, és esetleges büntetőjogi jogkövetkezményeit.

  • Elsősorban polgári jogi igényeket fog a szerző veled szemben érvényesíteni (például követeli, hogy hagyd abba a jogsértést, szolgáltass adatot, vagy fizesd meg az elmaradt jogdíjat, esetleg kártérítést).
  • Ha vagyoni kárt is okoztál, az (a vagyoni hátrány mértékétől függően) szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősül. Ekkor valóban elképzelhető, hogy a szerző feljelentést tesz.

Ügyvédként az a tapasztalatom, hogy ilyen súlyú bűncselekménynél nagyobb a valószínűsége, hogy polgári per indul veled szemben.

Tehát börtönbe ugyan nem fogsz menni, de azzal számolj, hogy a szerző felé jogdíj- vagy kártérítésidíj-fizetési kötelezettséged keletkezhet – nem beszélve a felmerült költségekről.

„Ez bizony lopás.”

Nem az. Szerzői jogászként bántja a fülem ez a kijelentés, ezért szeretném egyszer és mindenkorra leszögezni:

Lopást „dologra” lehet elkövetni. A szerzői mű nem dolog, ezért nem lehet ellopni.

Való igaz, hogy bűncselekményt követ el a Btk. szerint, aki másnak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői jogát legalább százezer forint vagyoni hátrányt okozva megsérti. Ez alatti vagyoni hátrány esetén pedig szabálysértést követ el.

Bűncselekmény (legalábbis szabálysértés) tehát, ha valaki a Bogyó és Babócára szerzői jogi oltalom alá eső figurákat pénzért árusítja.

Pusztán a szóhasználatot szeretném javítani: ez nem lopás, hanem „szerzői jog megsértése” tényállása.

A jogsértés szempontjából ez részletkérdés. Egyszerűen ne csináljatok ilyet.

*

Még egy adalék: a Bogyó és Babóca védjegyoltalom alatt áll.

Az írónő tudatosságát mutatja, hogy nem csak a műnyilvántartásba-vételről gondoskodott, de szóvédjegyként bejelentette a Bogyó és Babóca megjelölést.

Az oltalom az alábbi áru-és szolgáltatásokra áll fenn:

 16         Papír, karton és ezen anyagokból készült termékek, nyomdaipari termékek.

 24         Textíliák és textiláruk.

 25         Ruházati cikkek.

 28         Játékok, játékszerek.

 41         Nevelés, szakmai képzés, szórakoztatás.

A védjegyoltalom alapján a jogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára. Bárkivel szemben felléphet, aki az engedélye nélkül gazdasági tevékenysége körében, azonos vagy kapcsolódó árukkal és szolgáltatásokkal összefüggésben használ azonos vagy ahhoz megtévesztően hasonlító megjelölést.

Mivel a játékszerekre is kiterjed az oltalom, ezért jogsértő, ha valaki játékot, bármilyen anyagból készült játékfigurát árul ezzel a megjelöléssel.

Aki tehát a Facebook csoportban „Bogyó és Babóca” elnevezésű terméket árul, még a védjegyjogosult írónő védjegyét is bitorolja.

*

Remélem, ezzel az összefoglalóval sikerült eligazítást adnom, és néhány városi legendát is kiirtottam.

Több tudatosság, előzetes tájékozódás, esetleg egy konzultáció egy a témában jártas ügyvéddel segíthet abban, hogy elkerüljük a jogsértést. Engem is meg lehet keresni, szívesen segítek.

Konzultációra itt lehet bejelentkezni (az első 10 perc ingyenes).

„A művészet ott kezdődik, ahol a másolás véget ér.”

Oscar Wilde

4 thoughts on ““Ki készíti el nekem a Bogyó és Babóca mesefigurákat horgolva?” – Kézműves utángyártás és a mesefigurák „ellopása””

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük