„Klárikám, jó ez a dal, dolgozzuk fel!” – A Balázs Klári-féle „plágiumper” tanulságai a jogerős ítélet tükrében
Pontosan miről szólt Balázs Klári közelmúltban lezárult pere? Mi a gond azzal, ha egy külföldi zeneműre magyar szöveget íratunk, a sajátunkként nyilvánosságra hozzuk, felvesszük rá a jogdíjakat és így haknizunk vele évtizedeken át? Mi az, hogy plágium? És végülis másodfokon megnyerte vagy elvesztette a pert a népszerű énekesnő? – A sajtóhírek után a nyilvános adatbázisból elérhető 8.Pf.20.085/2021/11. számú ítélet elemzése következik – a felek érveivel és Balázs Klári nyilatkozataival összevetve.
„Én ezen többet nem akarok vitatkozni.” – szögezte le az RTL Klubnak Balázs Klári a minap lezárult „plágiumpere” kapcsán adott interjúban. A másodfokú bíróság ugyanis megerősítette, hogy a „Találd ki gyorsan a gondolatom” című, a nyolcvanas évek óta létező és a mai napig játszott zenemű nem az énekesnő, hanem egy izraeli dalszerző szerzeménye. Az énekesnő korábban ezt nyilatkozta: „Megdöbbentett minket, hogy a semmiből előkerült ez az ember, és beperelt. A nyolcvanas évek elején egy rajongónk nyomta a kezünkbe a dalt azzal, hogy talán érdemes lenne foglalkoznunk vele. Meghallgattuk, és nagyon tetszett. Sosem állítottuk, hogy mi írtuk. Bizonyítani tudom, hogy egy 2003-as Reader’s Digest kiadásban feldolgozásként szerepel.” Kijelentette, ő bizony soha többet elő nem adja ezt a dalt. (Forrás: Origo.hu)
De mi is történt tényszerűen?
Henry Bratter izraeli zeneszerző 1981-ben írt dalt Ofra Haza énekesnőnek „Tfila” címmel, amit itthon „Találd ki gyorsan a gondolatom” címen ismerhetett meg a magyar közönség. Utóbbi dalt Balázs Klári a magyarországi közös jogkezelőnél, az Artisjusnál saját szerzői műveként jelentette be még 1984-ben úgy, hogy a magyar dalszöveget a zenére Szenes Iván írta. Az izraeli zeneszerző 2018-ban adott be keresetet Magyarországon Balázs Klári ellen a szerzői jogai megsértése miatt.
Balázs Klárit és Korda Györgyöt meglepte, hogy az eredeti zeneszerző évtizedek után állt elő követeléseivel, ugyanakkor sosem vitatták, hogy nem ők a dal szerzői.
Első fokon a Fővárosi Törvényszék hozott ítéletet az ügyben, ami ellen mindkét fél fellebbezett.
Másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és nem tett teljesen eleget az izraeli zeneszerző követelésének, azonban a szerzői jogsértést több jogcímen is megállapította.
Nézzük a bíróság megállapításait a szerzői jogsértésekről pontról pontra, közérthető magyarázattal!
Mindenekelőtt: plagizált-e Balázs Klári?
Ahogy azt minden fórumon igyekszem leszögezni: a „plágium” nem jogi, hanem egy zsurnalisztikai kifejezés egyes szerzői jogsértésekre (jogosulatlan átdolgozásra, személyhez fűződő jogok megsértésére).
Értelem szerint a bíróság ítélete nem használja ezt a szót.
Azonban meghajlom a köznyelv akarata előtt, és ha így tetszik, igen, Balázs Klári „plagizált”, hiszen, az eredeti szerző engedélye nélkül, saját magát szerzőként megjelölve jelentett be a közös jogkezelőnél egy olyan zeneművet, ami sem részben, sem egészben nem az ő alkotása volt.
Az pedig irreleváns, hogy „sosem vitatta”, hogy más a szerző. Annál inkább jogsértés történt.
Szerzői jogot sértett-e?
Röviden: igen.
Ahogy az ítélet fogalmazott, a Találd ki gyorsan a gondolatom című dalt – annak zenéjét tekintve – sajátjaként nyilvánosságra hozta, azt a későbbiekben esetenként előadta, illetve lemezre felénekelte.
A zeneművet sajátjaként az Artisjushoz bejelentette, és a jogdíjakat a mű után évtizedeken át felvette.
Ezen cselekmények megsértették az eredeti zeneszerző személyhez fűződő és vagyoni jogait.
Az, hogy az eredeti dal 1984-ben már nyilvánosságra volt hozva, hogy egy rajongójuktól kapták meg a dalt, és nem tudták, ki a szerző, és legkevésbé az a kijelentés, miszerint nekik senki nem szólt Izraelben, hogy ez egy ennyire híres mű – semmin nem változtat.
Igaz, hogy soha többet nem énekelheti el ezt a dalt?
Röviden: nem áll a rendelkezésemre elég információ.
A törvényszék a felperes abbahagyásra és eltiltásra vonatkozó kérelmének a megállapított jogsértő magatartások tekintetében adott helyt.
Arról nincsen információm, hogy az átdolgozott dal tekintetében a közös jogkezelőnél a szerzőség kiigazítására sor került-e. Ha igen, és az izraeli zeneszerzőt feltüntették szerzőként, akkor a zeneművet elvileg bárki elénekelheti, koncerten ugyanis – a közös jogkezelő felé történő jogdíjfizetés és adatszolgáltatás mellett – bármilyen nyilvánosságra hozott zeneművet elő lehet adni.
Értelmezésem szerint, ha a szerzőség korrekciója nem történt meg, akkor a zeneművet a jövőre nézve általában – nem csak az énekesnőnek – nem szabad előadni.
Ezt a kérdést az alperes rövidre zárta annyiban, hogy a sajtóban kijelentette, a dalt soha többet nem játsszák el.
A zeneművet engedély nélkül átdolgozta-e Balázs Klári?
Röviden: ő nem.
A bíróság megállapította, hogy az átdolgozást Szenes Iván dalszövegíró végezte el azzal, hogy a lényegében változatlanul hagyott zeneműhöz magyar szöveget írt.
Azt nem mondta ki a bíróság, hogy nem történt meg az eredeti zenemű átdolgozása, csak azt, hogy
a bizonyítékok alapján nem lehetett megállapítani, hogy Balázs Klári az átdolgozásban közreműködött.
Ha bárki meghallgatja a két zeneszámot, azonnal megállapítható, hogy az izraeli dalnak a magyar szövegű verziójáról van szó.
Az eredeti zenemű zeneszerzője csak a dalszövegíróval együtt indíthat pert?
Az énekesnő a perben egy olyan formális érveléssel élt, miszerint a perbeli dalmű egy közös mű, és az azon fennálló szerzői jog a zeneszerző és a dalszövegíró olyan közös joga, amely csak egységesen bírálható el.
Tehát az alperes szerint a per megindításához a dalszövegírónak is perben kellett volna állnia. Ezt az érvet a törvényszék és az ítélőtábla is elvetette.
A régi 1969-es (és egyébként ehhez nagyon hasonlóan az új 1999-es) szerzői jogi törvény is tartalmazza azt a szabályt, hogy ha a közös mű részei a mű sérelme nélkül szétválaszthatók, a társszerzőket az egyes részekre önálló szerzői jog illeti.
A perbeli dalmű zenéje és annak szövege szétválaszthatók, tekintve többek között, hogy mind az izraeli, mind a magyar szöveggel sikeres és ismert lett a dalmű a világ különböző részein.
Tehát külön meg lehetett indítani a pert a zeneműre vonatkozó szerzői jogok megsértése miatt, így Balázs Kláriék érvét e tekintetben a bíróság elutasította.
Vállalnia kellett-e Balázs Klárinak a jogsértés megtörténtét a nyilvánosság előtt?
Röviden: igen, de más körben, mint ahogy azt a felperes kérte.
A szerzői jog megsértésének egyik jogkövetkezménye az „elégtétel”, ami egyfajta nyilvános bocsánatkérést jelent.
A felperes követelte, hogy Balázs Klári széles körben tegyen nyilatkozatot saját költségén, és ismerje be ország-világ előtt, hogy szerzői jogot sértett (Blikk, Bors, Kiskegyed és a Nők Lapja magazinokban a hirdetés rovatban ¼ A4 oldal hirdetés méretben, valamint az index.hu, origo.hu, velvet.hu és a nlcafe.hu weboldalakon hirdetésként 728*90 pixel méretben, az adott weboldal főoldalán, egy napi megjelenésként).
Mindkét fokon elvetette a bíróság ezt a kérést, és
végülis annyira kötelezte a jogsértő felet, hogy kettő internetes sajtóorgánumban tegye közzé az ítélet rendelkező részének megállapítást tartalmazó bekezdéseit.
Ezzel a bíróság nem azt mondta ki, hogy nem történt jogsértés, csak azt, hogy túlzó lenne az elégtételt valamennyi megjelölt magazinban megjelentetni.
Valamennyi felvett jogdíjat vissza kellett fizetnie Balázs Klárinak?
Röviden: nem, mivel az 5 évnél régebbi jogdíjigények elévültek.
A sajtónyilatkozatok alapján Balázs Klári úgy értelmezte a másodfokú ítéletet, hogy az neki kedvezett, azonban valójában mindössze egymillió forint nem vagyoni kártérítést, és némi perköltséget engedett el az elsőfokú ítélethez képest.
A másodfokú bíróság az elmaradt jogdíjak tekintetében egyetértett az elsőfokú bírósággal.
Feltehetően az évtizedek alatt ennek többszörösét vette fel jogdíjként jogosulatlanul a közös jogkezelőtől az énekesnő, azonban csak az elévülési időn belül felmerült elmaradt haszon (6.088.630 Ft) megfizetését ítélte meg a bíróság.
Bár az 1984. évben tett bejelentés egyszeri jogsértő magatartás, amelynek hatása napjainkig tart, azonban a jogsértésből származó vagyoni előny olyan kötelmi igény, amely a polgári jog szabályai szerint 5 év alatt elévül. Azt gondolom, ezen nincs is mit vitatkozni.
Másodfokon megnyerte vagy elvesztette a pert az énekesnő?
A fellebbezés eredményeképpen a nem vagyoni kártérítést és az elsőfokú perköltséget támadó fellebbezése eredményre vezetett. Balázs Klári pernyertességét a másodfokú bíróság mérlegeléssel 70%-ban látta megállapíthatónak.
Ettől még nem történt kevésbé jogsértés, csak a felperes túlzó követelései miatt perjogilag arányosítani kellett a pernyertességet.
*
Záró gondolatok:
Ügyvédként érdekesnek – néhol már-már mulatságosnak – tartom, hogy egy ilyen nagy érzelmi töltetű perben mi mindent megpróbáltak a peres felek. A felperes 34 évre visszamenőleg akart érvényesíteni kötelmi igényt, az alperes mondvacsinált formai okokra hivatkozott, hogy a felperes perképességét aláássa.
A lényeg azonban a bíróság döntésében van.
A szerzői jogsértés évtizedek távlatában is megállapítható, a jogosulatlanul felvett jogdíjak öt évre visszamenőleg megtérítendőek, és nem lehet elbújni amögé, hogy „nem tudtam”, ki az eredeti szerző. Ha abból élsz, hogy zenét szerzel és előadsz, akkor illik ismerni a szerzői jog minimumszabályait, és ennek megfelelően beszerezni a szükséges engedélyeket. Vagy egyszerűen saját dalokat szerezni.
*
Szerzői jogi kérdésekben érdemes előre tájékozódni, és elkerülni a jogsértést. Engem is meg lehet keresni, szívesen segítek.
Konzultációra itt lehet bejelentkezni (az első 10 perc ingyenes).
„Az inspiráció létezik, de dolgozni kell érte.”
Pablo Picasso