Április 19-20-án tartottuk meg a két éve szervezett „Fifth Workshop on Intellectual Property Rights in Szeged” programunkat. Negyven előadó, hat panel, több mint kétszáz regisztrált érdeklődő. Mi nagyon élveztük. Íme egy tömör összefoglaló a rendezvényről!

Másrészt annyit hadd írjak még ide, hogy 2019 februárjában, a kínai nagykövetség előtt várakozva (az útlevelemre) írtam egy levelet Maciej Szpunar első főtanácsnok részére (akivel egy kedves lengyel professzor asszony kapcsolt össze), amiben felkértem a 2020 májusára szervezett ötödik WIPS keynote előadásának a megtartására. Bármilyen fontos pozícióval is bír a főtanácsnok úr, a délutáni szegedi vonatutam alatt már érkezett is a pozitív visszajelzés. 2019. novemberében, egy luxembourgi konferencia szünetében átbeszéltük a részleteket, a repülőjáratot is kinéztük Szegedre – aztán beütött a pandémia. Innentől a történet már ismerős. 2020 őszén végül úgy döntöttünk, hogy nem tudtunk tovább várni, elmarad a személyes rendezvény, és helyette a Zoomra költözünk. Így történt, hogy bár a program „szegedi”, ám az online térben zajlott végig. Ahhoz, hogy ez így megvalósulhasson, hatalmas segítséget nyújtott Pogácsás Anett szervezőtársam és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara, valamint – amikor a résztvevők száma kezdett elharapózni – a Danube University of Krems, akiknek az 500 fős Zoom licencét Clemens Appl és Philipp Homar biztosította rendelkezésünkre. Ahogy több más szegedi jogi kari kolléga (név szerint, szigorúan ABC sorrendben: Harkai István, Ibrahim Ádám, Narmin Miriyeva és Paku Dorottya), Ujhelyi Dávid pázmányos minőségében és Gyömbér Béla bloggertársunk, a WIPS weboldalának megálmodója.

Most viszont már essék szó a workshopról. Egy szó erejéig mégis kitérő: workshop. Nem konferencia. Egyrészt az online térben a hosszú előadásoknak egyszerűen nincs élettere, legalábbis nem akkor, ha 40 résztvevős az esemény. Ennek megfelelően két kulcselőadónk 20-20 percig beszélt, ám a többiek 10-10 perces pitcheket tarthattak.

Hat panelt szerveztünk, ebből az első kettő az Európai Unió (és csekély kitekintéssel az Egyesült Államok) szerzői jogi környezetének kihívásaira fókuszált. Maciej Szpunar a Tom Kabinet döntésről és a digitális jogkimerülésről beszélt (rendkívül megtisztelő volt a témaválasztása), némi kritikus észrevételt is megengedve azért megvédte az EUB álláspontját. Estelle Derclaye egy kiváló, statisztikákkal megtámogatott elemzésében azt járta körbe, hogy az EUB bírái milyen mértékben követik a főtanácsnoki indítványokat, és hogy ebben milyen tényezők játszhatnak közre (fontos, kulcsmegállapítás a nyelvismeret volt!). Őket az első panel hat előadója követte. Bernd Justin Jütte a nyilvánosság fogalmával kapcsolatos álláspontját ismertette, arra helyezve a hangsúlyt, hogy a fogalommeghatározás milyen mértékben lehet képes a privát/magánélet kereteinek a befolyásolására. Bohdan Widla az alkalmazásprogramozási felületek szerzői jogvédelmével kapcsolatos aktualitásokat járta körbe összehasonlító módszerrel (amihez a friss Oracle v. Google döntés pont kapóra jött). Giulia Priora az információs célokat szolgáló korlátozások és kivételek uniós gyakorlatával és jövőképével kapcsolatos gondolatait ismertette. Caterina Sganga és jómagam a digitális jogkimerüléssel kapcsolatos további kutatásaink terveit ismertettük. Szentül hisszük, hogy volna keresnivalója a digitális jogkimerülésnek a szerzői jog világában, és ezt komparatív, normatív, empirikus és jogpolitikai vonalon is igyekszünk majd egy (remélhetőleg 2021 végére elkészülő) anyagunkban igazolni. Végül Laura Ford osztotta meg velünk a „harmonizáció” fogalmával kapcsolatos, történeti példákkal fűszerezett előadását, amely egyben az idén megjelenő könyvének főbb mondandóját is tükrözte.

A második panelben is öt előadás kapott helyet. Clemens Appl a kulturális örökség digitalizálásával kapcsolatos szerzői jogi kérdésekről beszélt. Legeza Dénes pedig színes előadásában megfogalmazta azt a bennem is motoszkáló gondolatot, hogy a kereskedelmi forgalomban nem kapható művekkel kapcsolatos új normakörnyezet milyen fontos gyakorlati jelentőséggel bírhat majd a jövőben. Karolina Sztobryn egy rendre háttérbe szoruló kérdésre fókuszált: hogyan segíthet a szerzői jog a fogyatékkal élőknek? Giulia Dore a személyhez fűződő jogok uniós „harmonizációjának” folyamatára (egyelőre inkább potencialitására) helyezte a hangsúlyt. Philipp Homar pedig egy nagyon érdekes német legfelesőbb bírósági döntés nyomán azt a kérdést járta körbe, hogy egy múzeum miként rendelkezhet a birtokába/tulajdonába tartozó képzőművészeti alkotások fotózásáról.

A harmadik panelt a mesterséges intelligencia szellemi tulajdonvédelmi kérdéseinek dedikáltuk. Ebben először Alina Trapova fejtegette, mik lehetnének az előfeltételei egy kiegyensúlyozott uniós szellemi tulajdonvédelmi stratégiának. Hasonlóan előretekintő, ennél is pozitívabb elképzeléseket osztott meg a közönséggel David Linke (aki különösen az MI által alkalmazott adatok potenciális jogvédelméből eredő nehézségekről beszélt) valamint Rosa Maria Ballardini (aki pedig egy sui generis AI személyiség-védelem lehetőségét vázolta). Mauritz Kop ellenben kiállt a közkincs-irányú megközelítések mellett. Végül Balogh Zsolt György következett, aki az egész kérdéskört az IT irányából vizsgálta, és a „fuzzy logic” és a big data szerepköréről értekezett nekünk.

Folytatás a 2. nap programjával április 20-án, délután.