Napra pontosan két hónapja (április 17-én) elemeztük azt a kormányrendeletet, amely a veszélyhelyzet idejére „szabadabb oktatási célú szabad felhasználásokat” engedett, megkönnyítve a digitális oktatást hazánkban. Akkor már hallani lehetett, hogy a szabályok utóbb az Szjt. részévé válnak majd (vagyis eleve ez lehetett a terv), és ez 2020. június 16-án meg is történt.

A minap ugyanis az Országgyűlés elfogadta azt a törvényt, amely ugyan véget vet a COVID pandémia okozta veszélyhelyzet miatt elrendelt rendkívüli jogrendnek, de helyette bevezet egy másik olyat, amit a politológusok és alkotmányjogászok majd szépen kiveséznek helyettem. Ami számunkra sokkal fontosabb, hogy a törvény 311-315.§§-ai átemelték a rendeletből ismert előírásokat az Szjt.-be.

Külön elemzésre nincs szükség a helyütt, az általános észrevételeimet megtettem a fenti linkről elérhető áprilisi posztban. Azt természetesen le kell jegyezni, hogy pandémián túl a kritikus észrevételeim csak részben relevánsak. Egy digitális oktatást IS engedő oktatási rendszerben a módosítások legjava teljesen érthető. Az aggályaim annyiban maradnak fent, hogy a használt terminológia egy bármikor bekövetkező újabb lockdown esetén csak verbális gimnasztikával értelmezhetők az oktatók és a diákok javára (ezeket a kritikákat fejtettem ki áprilisban).

Ezzel együtt is tény, hogy „megkezdődött” a CDSM-irányelv implementációja ily módon, hiszen az említett szabályok végső soron az irányelv 5. cikkének való megfelelést szolgálják. Sokkal inkább lehet érdekes, hogy ezen szabályok egy részét elhelyezték a nyilvános konzultációra bocsátott Szjt. reform koncepcióban is. (Érdekesen a 311.§ szerinti módosítást nem tartalmazza a reformkoncepció.) Vagyis ily módon a konzultáció e szakaszok vonatkozásában okafogyottá vált, az implementáció megtörtént.

Update #1: a Magyar Közlöny idei 144. száma tette közzé a vonatkozó törvényt (2020. évi LVIII. törvény), a végső számozás 323-327.§§.