Szabadkereskedelem és IP #3.1 – sorozatzárás
Az alábbi bejegyzés egy jó időre az utolsó lesz a „Szabadkereskedelem és szerzői jog” című sorozatunkban. Nem csupán azért, mert a témakör némiképp lecsengett, hanem azért, mert a COVID epidémiának is köszönhetően az egész kérdéskör fölöslegesen negatív felhangot kapott. Az alábbi gyűjtés is több hónap alatt állt össze. Nézzük is sorban, miket olvastam ebben az időszakban.
Először is néhány pozitív európai fejlemény, még a COVID epidémia európai kitörését megelőző időkből. Egyrészt zöld jelzést kapott az EU-vietnámi megállapodás, ami lehetővé teszi ennek a jelentős ázsiai országnak a szorosabb gazdasági együttműködését az EU-val. (A megállapodásról elsőként 2015-ben írtam. Közel öt év alatt el is jutottunk eddig a pontig.) Másrészt 2020 januárjában sikerrel zárult az EU Új-Zélanddal folytatott tárgyalásának a 6. köre. Ugyancsak érdekes információkat tartalmaz az EU-Japán gazdasági partnerségi megállapodás első évének gyorsértékelése.
Ha csak röviden is, de tekintsünk rá az Egyesült Államokra is. Több európai ország is önként állt sorba egy amerikai pofonért (az más kérdés, hogy megérdemelték-e), amelyet ezen országok (főleg amerikai multicégekkel szemben releváns) a tech szektorral szemben alkalmazni kívánt új adókért cserébe kapott. A francia kormányzat egyezkedni is kénytelen volt, mivel az amerikai kormányzat – nem meglepő módon – a francia importárukkal szembeni behozatali vámok kilátásba helyezésével fenyegetőzött. Az USA és Csehország hasonló nézetkülönbségéről a Portfolio-n olvastam. Az USA-Kína között zajló kereskedelmi háború ugyanakkor fegyverszüneti szintbe jutott még januárban, amikor a felek egy ideiglenes megállapodást írtak alá. (Ahhoz kevés vagyok, hogy megállapítsam, hogy a COVID-dal kapcsolatos korai – főleg januári – kínai híradások azért tartalmaztak-e súlyos valótlanságokat, hogy a megállapodást semmi se veszélyeztesse. Mégis szomorú megállapítani, hogy egy ilyen jelentős, gazdasági értelemben is súlyos következményekkel bíró globális egészségügyi válság csak tovább rontja az esélyeit a gazdasági nézeteltérések békés megoldásának.) A New York Times elemzése azonban alaposan körbejárta, milyen hatással lehet a pandémia az így elért megállapodás gyakorlati megvalósítására nézve.
Ugyancsak pre-COVID elemzést olvastam a világgazdasági hatásokról Claus Hulverscheidt (szerény véleményem szerint „poszt-optimista”) cikkében. A Süddeutsche Zeitung szerzője arról értekezett, hogy a világgazdaság – az IMF előrejelzései szerint – 2020-ban jól teljesíthet (igaz, az IMF e tekintetben egy kicsit rontott az eredeti még kedvezőbb előrejelzésein a januári davosi gazdasági fórum előtt), és ebben az amerikai elnök nacionalista gazdaságpolitikája még „pozitívan felelős is lehet”. A szigorú vám- és gazdaságpolitikai intézkedések ugyanis kontraproduktív módon összezárást és a globális kereskedelem (alternatív csatornákon keresztül történő) megerősödését hozhatja magával.[1] Nehéz tagadni, hogy ezt az optimista hangulatot pillanatok alatt szertefoszlatta a koronavírus terjedésével kapcsolatos globális gazdasági pánik. Abban pedig mindenki egyetért, hogy a válság súlyosabb következményekkel bírhat minden korábbinál. Így az IMF előrejelzései is egyértelműen az ad acta kategóriába tartoznak már.
Zárásként még egy érdekesség: Chile, Új-Zéland és Szingapúr egy teljesen új gazdasági együttműködési megállapodást írt alá – digitális kereskedelmi partnerségi megállapodást (DEPA). Ennek a célja, hogy elősegítse az országok közötti digitális kereskedelmet.
Mint jeleztem, ezzel a sorozat érdemi végéhez értem, és a jövőben inkább egyedi hírekre fogok majd fókuszálni, valószínűleg hírmorzsák formájában. Köszönöm az eddigi figyelmet, amit az olvasók e sorozatnak szántak.
[1] Claus Hulverscheidt: VerrückteWeltwirtschaft, Süddeutsche Zeitung – Am Wochenende, 18./19. Januar 2020, p. 1.