COVID-19 és szerzői jog – revisited

Amikor előző “egyszerű” bejegyzésemben a COVID-19 és a szerzői jog kapcsolódási pontjai kapcsán azt mondtam, hogy nincs sok, nyilvánvaló volt számomra is, hogy persze lehet ilyeneket találni. A hétvége “pörgése” azonban indokolttá teszi, hogy mégis posztoljunk egyet erről a kérdésről. Az emberi találékonyság és a szükséghelyzet (veszélyhelyzet) sok érdekességet tud szülni. (A cikk folyamatos frissítés alatt áll.)

Először is: távoktatás. A kormány e vonatkozású rendelete értelmében – érdemben – március 23-tól az egyetemeken, majd – miután a kormány később ezt is eldöntötte – a közoktatás leállítása nyomán az általános és középiskolákban március 16-tól távoktatásra kell átállniuk. (Mindegy, mit jelent helyesen a “távoktatás”, itt a lényeg, hogy a hallgatókat tantermi foglalkozások nélkül kell instruálnunk és tanítanunk, számonkéréseinket is elektronikus rendszereken keresztül kell intéznünk.) Miközben persze a digitális oktatás önmagában nem egy lehetetlen dolog, sőt érdemi példák is léteznek rá idehaza is (Szegeden a Gazdaságtudományi Kar nagyon erős ebben), a rendszer – sajnos – nincs éppen erre jól felkészülve. (Osztom egyébként a Guardian szerzőjének azt a véleményét, miszerint a pandémia az egész felsőoktatás újragondolását lehetővé/szükségessé teheti.) Jelenleg sokan a nulláról kell, hogy felépítsék a módszertanukat. Van, ahol az infrastruktúra is hiányzik. Ebben segédleteket kapunk/kaptunk kormányzati/egyetemi/iskolai szintről, de a probléma/kihívás ennél természetesen mélyebb. Ha esetleg valakit a szerzői jog épp ilyen helyzetekben kezd igazán lázba hozni, annak örömmel ajánlom figyelmébe az SZTNH nagy sikerű “Szerzői jog mindenkinek” című kötetét, amelyet az SZTNH a mai nappal ingyen online elérhetővé tette a honlapjáról. Fontos update, e helyütt külön kiemelve: április 16-án a kormány rendeleti úton szélesebb szabad felhasználási szabályokat vezetett be a veszélyhelyzet idejére. Erre vonatkozó elemzésünket lásd itt.

Ami tény, hogy egy online oktatás szerzői jogilag más jogokat érint, mint egy frontális előadás/gyakorlat. Az interneten keresztül történő oktatás a többszörözés jogán kívül ugyanis (attól függően, hogy a munka “élő” vagy “lehívásos”) a nyilvánossághoz közvetítés vagy a lehívásra hozzáférhetővé tétel jogába illeszkedik. Ezek pedig jelentősen eltérnek a “nyilvános előadás” alapjogától. Több szempontból is, hiszen az internetes ismeretátadás alapja egy rögzített példány online “terítése”. Onnantól kezdve, hogy a tananyag a hallgató/diák gépére letöltésre kerül, potenciális esély lehet a visszaélésszerű felhasználásra. És a különbségek természetesen az oktató oldalán is jelentkeznek: míg a tantermi oktatás keretében a hang lejátszása, kép/videó kivetítése, egy olvasmány adott számban történő fénymásolása elfogadott, a “modern” európai szerzői jogi rendszerek nincsenek az online oktatásra még rendesen felkészülve. Jó hír, hogy a DSM irányelv a “távoktatás” keretében a szabad felhasználások lehetőségét szélesíti, de ennek a normának az átültetése még odébb van. (Legalábbis még több mint egy év állna rendelkezésre az irányelv átültetésére.) Azt persze fel lehet gyorsítani, a tagállamok azonnal átültethetnék a kérdéses rendelkezéseket, igaz, nehéz elképzelni, hogy egy rendszerleállás-közeli állapotban a jogalkotó hatalom is zökkenőmentesen dolgozhasson. Ugyancsak fontos kérdés lehet, hogy végső soron milyen platformokat használjon az ember? Nekünk az egyetemen a Coospace felülete egészen stabil hátteret ad, de tárhely-problémákkal igenis szembesülhetünk a közeljövőben, ha minden anyagot (gigákat és terákat) oda kell majd feltölteni. Nyilvános felületen a Google szolgáltatásai kiválóak (Classroom és Sites alaphangon), de a Zoom is kiváló felület, avagy amit a CopyrightX-esek használnak. (Lásd itt.) Természetesen minőségbiztosítási okokat is szem előtt tartva jómagam erősen kötve leszek a Coospace-hez, hiszen így utóbb sokkal biztosabban “visszakereshető” (és nem csak általam, de egyetemi szinten általában), hogy ki mit csinált (vagy nem csinált).

Forrás: Index / Getty Images

Ugyancsak tömegével lehet híreket hallani a leleményes előadóművészekről: üres nézőteres streamelt koncertek vagy erkélykoncertek. Miközben mindkét megoldást eredendően hasznosnak tartom, szerzői jogilag fontos helyén kezelni őket: előbbi esetben egy nyilvános, élőzenei koncert szervezője főszabály szerint úgy gondolom, hogy a nyilvánossághoz közvetítés/lehívásra hozzáférhetővé tétel jogára nem kért engedélyt a zenemű jogosultjától. Összességében a koncertek streamelése csak akkor nem megy szembe a szerzői joggal, ha a szükséges jogokat is beszerezte a koncert szervezője. Ugyanez igaz a színházi előadásokra is. És természetesen mindkét esetben azzal a kivétellel, hogy a közkincsbe tartozó művek streamelése ilyen előzetes kihívásokkal nem jár. Az erkélykoncertek helyzete már viccesebb: ebben az esetben ugyanis az előadó tudatosan a nyilvánosságnak szánja a műsort (ellentétben egy véletlenül nyitva hagyott ablakkal) és azt a nyilvánosság meghatározatlan, (jó esetben) nagy számú tagja hallhatja is. Ezzel együtt sem hiszem, hogy ilyen magatartásokat a “törvény színe elé kellene citálni”. Más szóval nagyon izgalmas kérdés, hogy veszélyhelyzetben igenis meddig terjedjen a “szerzői jog szemellenzője”, mi férjen bele a mindennapokba (többek között a józan ész és az események normális menetének megőrzése céljából).

E rövid szösszenetet igyekszek még kiegészíteni, amint valamilyen fontos érdekesség jön fel. Így különösen érdekel majd, milyen tényadatok látnak majd napvilágot arról, hogy a mozis bevételek mennyivel estek, és a streaming portálok bevételei/előfizetőinek a száma mennyivel emelkedett. Ez ugyanis egy reális kérdés ezekre a hetekre. (Ahogy az e-könyves boltok, online játékoldalak, zenei streaming oldalak forgalma is figyelmet érdemel.)

Updates:
(1) Íme egy giga-bejelentés: a Universal a pandémiára tekintettel a továbbiakban nem biztosít a filmszínházaknak kb. 90 napos prioritást a filmek vetítésére, helyette az új tartalmakat streaming oldalakról érhetik el a fogyasztók a jövőben.
(2) Idehaza a mozipremierek jelentősen csúsznak majd idén. Sőt, a Sony maga tolja a premierjeit – akár több mint fél évvel is. Az audiovizuális tartalmak fogyasztása mindezek fényében minden korábbinál jelentősebb mértékben a magánszféra részévé válik majd. Ez törvényszerűen következik a képernyő előtt töltött órák (a “screen time“) számottevő megnövekedése. (Sőt, a helyzetet még tovább mélyíti több képernyő – pl. laptop, mobil, tv és a többi kütyü – párhuzamos használata.) Április 7-én pedig már olyan cikket közölt a NYT, ami statisztikai adatokkal támasztja alá az internetes tartalomfogyasztás számottevő súlypont-eltolódásait. Április 11-én egy másik, rendkívül érdekes, statisztikai adatokkal megtámogatott cikket közölt a Times arról, hogy milyen mértékben nőtt vagy épp csökkent egy-egy területen a költés az Egyesült Államokban. Nos, az eddig is sejthető volt, hogy a streaming-bevételek hatalmas pluszt, a mozi 100%-os csökkenést tapasztalhat majd, de ezt most már konkrét mérések is alátámasztják és igazolják. (Nyugalom, az amerikaik alkoholra is jelentősen többet költöttek a napokban.) Jó lenne ilyen statisztikák itthonról is találni. Egyebekben viszont innovatív kezdeményezések is vannak – itthonról is. A BudapestFilm online mozielőadásokat (TávMozi) kínál.
(3) A múzeumok egy része pedig online kiállítótereket hoz létre, hogy a kultúra iránt érdeklődőknek ne kelljen személyesen ellátogatniuk az intézményekbe. A Harry Potter kiállítást például szerintem e-látogatom majd. Sőt, a jelek szerint a modell működik is. A Prado például rekordot döntött az online tárlat-látogatók számával.
(4) Egy hónapra ingyenes lesz az Arcanum Digitális Tudománytár. Majd egy március 23-ai bejelentés szerint egy hónapra (április 23-ig) az Arcanum Szaktárs adatbázisa is ingyen elérhetővé válik – ami így 15000 szakkönyv szabad elérhetőségét jelenti. Hangoskönyvek pedig a Librariuson. Az Akadémiai Kiadó pedig a szótárait tette ingyenesen elérhetővé diákok számára. A New York Times áprilisi cikkében járta körbe az ingyenesen elérhető e-könyvek kérdését (értelemszerűen amerikai szemszögből vizsgálva a helyzetet).
(5) Az MTVA számos régi magyar filmes tartalmat kínál a honlapjáról ingyenesen. (Igen, ez szép, de A Tenkes kapitánya annyira már nem hoz lázba.) Hasonló kezdeményezése van a Nemzeti Filmintézetnek is, sőt a Rádióarchívum is szabadon böngészhető. A Friss Hús rövidfilm fesztivált pedig “online” követhetjük nyomon. Természetesen számos nemzetközi példa is hozható a filmiparból: a Star Trek: Picard sorozat összes epizódja ingyen elérhető azoknak is, akik nem előfizetői a CBS All Access-nek. Se szeri, se száma a hasonló kezdeményezéseknek: a Facebookon látom, rendszeres olvasónk oldalán, hogy a Samurai Jack öt évada is ingyen letölthető. Majd keresek egyszer egy linket, ami ezeket összeszedi, egyesével fölösleges lesz mindent kiírni ide.
(6) Off-topicnak tűnhet, de közel sem az a társadalmi jelentősége miatt: brit tudósok (és most inkább ne nevessük el a dolgot) azt állítják, hogy a vírus terjedése csak a lakosság egymástól való jelentős távoltartásával csökkenthető – még ha ez akár 18 hónapos, időszakosan feloldott “social distancing”-ot tesz is szükségessé. Ha ez igaz, akkor a szerzői jogi üzleti modellek súlyos újraértékelése lesz szükséges (és talán nem is lesz elég, amit a fenti négy pontban eddig írtam).
(7) A New York Times kiváló elemzésben járja körbe, milyen hatásai lehetnek a COVID-19 hatására jelentkező boltbezárásoknak, a könyvfesztiválok elmaradásának az Egyesült Államokban. Érdekes volna/lesz látni, hogy idehaza milyen változások várhatók. Ez a helyzet egyébként az e-könyves üzleti modellek (és talán a jog) újragondolását is eredményezheti.
(8) A megnövekedett streaming adatforgalomra tekintettel a YouTube “butítja” a videók minőségét – így kevesebb sávszélesség több videóhoz elegendő. (Reméljük, hogy véletlenül sem marad így a veszélyhelyzet után.)
(9) A HVG papír alapú változatában egy részletekbe menő cikket olvashatunk arról, hogy a sportvilág (és persze a nézők, a televíziós csatornák, a szövetségek) miként sínylik meg a veszélyhelyzetet. A COVID-19 komoly kihatásokkal bírhat a sportesemények szervezésére, egyúttal a licencdíjakra is. (Nagy Gábor: Záródó körben, HVG, 2020. március 19., p. 30-33.)
(10) A 2020-as tokiói Olimpia elmaradásáról március 24-én olvashattunk először. A nyitóünnepség új időpontja: 2021. június 23. A világ legfontosabb sporteseményének egy éves csúszása számottevő gazdasági következményekkel jár mind Japánra, mind a világ más országaira nézve – a sportolókról már nem is beszélve.
(11) Magyar szempontból ez sem direktben érdekes: a NYT cikke arról, hogy a koronavírus idején “elvárt” távoktatás Kínában milyen látványosan felszínre hozta a társadalmi különbségeket. Vajon mi a helyzet idehaza? Erről jó lenne sokkal többet tudni.
(12) Mostantól az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle is teljes open access-re vált. Eddig is elérhető volt minden hat hónapnál régebbi szám, de a mindenkori 3 legfrissebb szám mindig papíron volt elérhető. Kiváló SZTNH-s kollégáink úgy döntöttek, hogy ezen változtatnak. Köszönjük!
(13) Az Artisjus és az EJI nagyon fontos szociális támogatásról döntött a szerzők és az előadók részére.
(14) És bár a streamelhető tartalmak jogosultjai nem járnak annyira drámaian, ám a könyvpiac súlyos helyzetbe került idehaza.
(15) Zenei tartalmak is töménytelen mennyiségben érhetők el ingyenesen – legalább ideiglenesen – a pandémia alatt. Így például a Montreaux Jazz Fesztivál koncertjeit rögzítő 11 ezer órányi hanganyag.
(16) És a karantén Doomot látta mindenki?
(17) Sőt, ahogy az egyébként is lenni szokott, váratlan helyzetek új művészetet szülnek – de az orosz poszt-modern (vagyis COVID-ihletésű) képzőművészet mindent visz…
(18) És akkor május elején láttam az első szerkesztőségi cikket vezető IP folyóiratban (IIC), Marketa Trimble tollából, a COVID vírusról és annak utóéletéről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük