Viszonylag régen jelentkeztünk könyvajánlóval, de ezt az elmaradásunkat a mai posztban pótolni fogjuk. Ezúttal Sabine Jacques tavaly megjelent kötete lesz terítéken, amely egy egészen izgalmas és aktuális témát dolgoz fel.

Forrás: amazon.com

2019 egészen erős év volt a paródiát övező szerzői jogi kérdések tekintetében, ugyanis született egy uniós jogforrás, amely – bár csak közvetetten – foglalkozik a felhasználással/kivétellel, ezen felül pedig (számos tanulmány mellett) két, ebben a tárgyban írt monográfia is napvilágot látott, Amy Lai „The Right to Parody – Comparative Analysis of Copyright and Free Speech„, illetve Sabine Jacques „The Parody Exception in Copyright Law” című munkája, ez utóbbi  kötet képezi a mai bejegyzés tárgyát (ezúton is köszönet illeti Legeza Dénest, aki felhívta figyelmemet a kötetre).

A szerző hét érdemi fejezetre osztotta munkáját, ennek körében foglalkozik a paródia természetével, és az ebből fakadó jogi következményekkel, a nemzetközi jogforrások és nemzeti jogok megközelítéseivel,  elemzi az egyes országokban alkalmazott kivételek feltételeit, illetve elvégzi azok szelekcióját, illetve kitekintést tesz a paródia véleménynyilvánítás szabadságával és személyhez fűződő jogokkal azonosítható kapcsolódási pontjaira, végezetül pedig külön fejezetet áldoz a zeneipar és a paródia-kivétel közötti összefüggések feltárására.

Ezen fejezetek közül kettőt kiemelnék, elsőként a paródia-kivétel feltételeivel foglalkozót. A szerző igyekszik sorra venni az általa relevánsnak tartott országok a szabad felhasználás vonatkozásában alkalmazott feltételrendszerét, és azokat – alapvetően az adott országok jogesetei tükrében – mérlegelni és szelektálni, ennek eredményeképpen pedig egy listát adni a kivétel szempontjából álláspontja szerint releváns és irreleváns kivételekről. Előbbi kategóriába esik pl. a felhasználó célja és szándéka, a humoros cél, az eredeti és átdolgozott mű összetéveszthetősége vagy az átvétel mértéke, utóbbiba pedig pl. a paródia egyéni-eredeti jellege, az eredeti szerző és a parodizáló feltüntetése. Szintén szóba kerül az is, hogy az Európai Unió Bíróságának Deckmyn-döntése fényében a relevánsnak tekintett, a nemzeti jogokban megtalálható feltételeket mennyire lehet figyelembe venni az ítélet (és annak minimalista, kettős feltételrendszere) tükrében. A szerző álláspontja szerint a nemzeti kivételek feltételei a továbbiakban is relevánsak lehetnek, amennyiben azokat a Deckmyn-döntés egyik feltételének faktoraként tekintjük, nem pedig önálló feltételként.

Ugyancsak figyelmet érdemel a monográfia személyhez fűződő jogokkal foglalkozó fejezet, mivel az angolszász szakirodalom jellemzően szemet huny e felett az egyébként nyilvánvalóan releváns kérdés felett. Ennek körében a szerző nevének, szerzői minőségének vonatkozásában egy érdekes ellentétre hívja fel a figyelmet, miszerint a szerzők gyakran el akarnak határolódni a paródia stílusától, mondanivalójától, így bizonyos esetben nem a szerző feltüntetése, hanem feltüntetés elhagyása állhat az eredeti mű szerzőjének érdekében. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a leginkább releváns kérdés ebben a körben a mű egységének védelme. A szerző álláspontja szerint az integritásvédelem nem vezethet olyan helyzethez, amelyben a korábbi szerzők kvázi cenzúrát gyakorolnak a későbbi alkotókon, ugyanakkor jelzi, hogy olvasatában a személyhez fűződő jogot sértő paródia biztosan nem felel meg a háromlépcsős-teszt követelményeinek.

A szerző ezen felül is számos, rendkívül érdekes és elgondolkoztató megállapítást tesz az értekezésében, így a témában érdeklődők számára feltétlenül ajánlott olvasmány (paródiával kapcsolatos bejegyzéseink még itt, itt és itt).

Bibliográfiai adatok: Sabine JACQUES: The Parody Exception in Copyright Law. Oxford University Press, 2019, ISBN: 978-0-19-880693-6. (A kötet a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala Frecskay János Szakkönyvtárában hozzáférhető.)

A bejegyzés borítóképe az amazon.com-ról származik.