A szerzői jog megsértése szerződéssel vagy anélkül – egyremegy. Csak hatékony védelem legyen!

Az Európai Unió Bírósága nemrégiben kimondta, hogy amikor egy szerzői mű felhasználására vonatkozó szerződést (annak a szerzői jogra vonatkozó részét) megszegi a felhasználó fél, az végső soron a szerzői jog megsértésének minősül, és a jogosultat megilletik azok a biztosítékok (eljárási lehetőségek), amiket a vonatkozó európai uniós irányelvek előírnak. Az ítélet a mindennapokban is lényeges támpontot fog nyújtani a felhasználási szerződések, valamint azok megsértése értelmezéséhez. Továbbá felveti azt a kérdést is, hogy a Ptk. jelenlegi felelősségi rendszere megfelel-e a szerzői jog védelmére megállapított irányelvi elvárásoknak.

Jogeset

A jogesetben egy szoftver felhasználási szerződését szegte meg a felhasználó fél.

2010-ben francia jog alapján az IT Development SAS 2010-ben szerződést kötött a mobil előfizetéseket kínáló Free Mobile SAS elnevezésű céggel egy általa fejlesztett szoftvercsomag felhasználására. A Free Mobile azonban az engedély terjedelmére, feltételeire vonatkozó szerződéses rendelkezéseket nem tartotta be, az engedélyen túlterjeszkedve többszörözte, fejtette vissza és módosította a szoftvert.

Az alperes úgy érvelt, hogy itt pusztán szerződésszegés történt, amire korlátozottabb szankcionálási lehetőséget ír elő a francia jog. A francia bíróság ezzel egyetértett. Az Európai Unió Bírósága azonban C-666/18. számú ítéletében más döntést hozott.

Némi dogmatika 

Az ítélet súlyának megértéséhez elkerülhetetlen némi dogmatikai magyarázat.

Nézzük meg, jogilag- rendszertanilag milyen módon okozhatunk egy másik személynek kárt.

  • (A) az egyik lehetőség, hogy nincs közöttünk szerződés. Pl. meghúzom egy idegen autóját a forgalomban. Szerzői jogi példa: engedély nélkül töltök le egy szoftvert a számítógépemre, majd feltöröm, módosítom a szoftver forráskódját. Ez a szerződésen kívüli (deliktuális) károkozás.
  • (B) a másik lehetőség a károkozásra, hogy van a két fél között szerződés. Pl. szerződés alapján vontatok el egy autót, eközben egy szerződéses kötelezettségem megszegem, és ezzel okozok kárt az autón. Szerzői jogi példa: szerződést kötöttem egy szoftver felhasználására, azonban a szerződésben írtakat megszegve használom fel a szoftvert, és módosítom a forráskódját, és ezzel kárt okozok a jogosultnak. Ez a szerződésszegéssel okozott (kontraktuális) kár esete.

A gyakorlatban a jogsértő magatartás azonos, és ugyanakkora kárt okoz, viszont jogilag mégis más megítélés alá eshet.

A francia jogrendszer (hasonlóan a jelenlegi magyar rendszerhez) a halmozódás tilalma (’non cumul’) elvén nyugszik, miszerint egy tényállás vagy az egyik, vagy a másik rezsim alá tartozik.

Tehát ha szerződés van a felek között, és szerződésszegéssel történik a károkozás, akkor nem lehet szerződésen kívüli károkozásért felelősséget megállapítani.

Miért nem mindegy

Az ítéletben hivatkozott 2009/24 irányelv (szoftver-irányelv) és a 2004/48 irányelv (jogérvényesítési irányelv) együttes értelmezéssel rögzítik a szoftverek szerzői jogi védelmének hatékony szintjét. Az uniós jog elvárása a tagállamokkal szemben, hogy a tagállamok a védelemnek ezt a szintjét minden esetben  biztosítsák a saját jogrendszerükben. A hatékony védelem elvárása más műtípusra vonatkozó szerzői jog megsértésére is fennáll.

Az irányelvi szabályokat a francia jogrendszer is tartalmazta, azonban csak az ún. bitorlás esetére – tehát szerződésen kívüli tényállás esetére – szorította az alkalmazását.

A francia bíróság az ügyben egyenesen azt mondta ki, hogy a szellemi tulajdon területén két külön felelősségi rendszer létezik, és itt a kontraktuális rendszert kell alkalmazni.

Ezért a francia bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség rendszere jelen esetben kizárt, így az ott biztosított jogérvényesítési lehetőségek sem alkalmazhatóak. Ezzel az alperes lényegesen jobban járt volna.

Az EUB azonban máshogy ítélt

A jogérvényesítési irányelv (2004/48) úgy fogalmaz, hogy az intézkedéseket, eljárásokat és jogorvoslatokat „bármely” szellemi tulajdonjog megsértése esetén alkalmazni kell, és a hatékony védelem elvárását több preambulumbekezdés, valamint az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata is alátámasztja.

Az Európai Unió Bírósága ez alapján kimondta, hogy az irányelv elvárása nem szorítkozik, és így a tagállami szabály sem szorítkozhat a szerződésen kívüli károkozás esetére. A hatékony védelem nem korlátozható olyan esetben, amikor egyébként szerződés van a felek között, mert ennek az irányelvi elvárásra nincsen kihatása.

Az ítélet hatása a magyar jogszabályok értelmezésére

A szerződésen kívül és a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősségnek a magyar polgári jogban is két, egymástól eltérő rendszere van.

A korábbi Ptk. egy hídszabállyal kötötte össze a károkozás valamennyi esetét, tehát lényegében nem tett különbéget aközött, hogy a kár kontraktuális vagy deliktuális jogviszonyból fakadt.

Az új Ptk. azonban elkülönítette egymástól a két rendszert. A kontraktuális felelősség objektív (ezáltal szigorúbb) jellegű lett, szűkebb körben ad kimentést a károkozónak. Azonban a megítélhető kártérítés mértéke szűkebbre szabott, ezáltal enyhébb lett (a kártérítés mértéke csak a szerződésszegéskor előre látható következménykárokra terjedhet ki, v.ö. Ptk. 6:142.-143. §).

A deliktuális felelősség rendszere az új Ptk.-ban alapvetően nem változott, felróhatóságon és a teljes kár elvén alapszik (Ptk. 6: 518).

A kontraktuális felelősség az „erősebb”, megelőzi a deliktuálist, tehát ha szerződést is szegett a fél, akkor csak ekként lehet elbírálni, még ha van szerződésszegésen kívüli károkozás is a tényállásban (Ptk. 6:145. §).

A különbség összességben jelentős a két rendszer között, ami igaz akkor is, ha szerzői jog megsértése az ügy tárgya.

Rögzíteni kell, hogy az Európai Unió Bírósága nem mondta ki, hogy ne lehetne két eltérő felelősségi rendszert fenntartani. Viszont azt is kimondta, hogy

„valamely konkrét felelősségi rendszer alkalmazása azonban semmi esetre sem képezheti akadályát az e programhoz fűződő szerzői jogok jogosultja szellemitulajdon‑jogainak a 2004/48 és a 2009/24 irányelvben megállapított hatékony védelmének”.

Számomra a kérdést a konkraktuális felelősség esetében megítélhető kártérítés mértéke, és annak a Ptk.-szerinti korlátozása veti fel, hiszen az irányelv a teljes kártérítés talaján áll.

A szerzői jogokra vonatkozóan a fentebb idézett jogérvényesítési irányelv többek között elvárja, hogy

  • a tagállamok biztosítsák, hogy a jogsértő … a jogosult számára a jogsértés folytán elszenvedett tényleges kárnak megfelelő kártérítést fizessen,
  • a bíróságok a kár megállapításakor vegyék figyelembe a sértett fél elmaradt hasznát (…)
  • a jogosultnak a jogsértés által okozott nem vagyoni kárát (…)

A francia jog esetében lehetséges volt jogértelmezéssel feloldani az ütközést.

A kérdés az, hogy a magyar jogrendszer tudja-e a jelenlegi formában az irányelvben elvárt, annak megfelelő mértékű hatékony védelmet biztosítani, vagyis a Ptk. szerint szerződésszegés esetén megítélhető-e az irányelvben elvárt mértékű kártérítés.

Nem valószínű, hogy a Ptk. és az Szjt. együttes értelmezésével egy bíróság az irányelv értelmezési elvárásának megfelelően szerzői jogra vonatkozó szerződés megszegés esetén is el tud jutni oda, hogy a Ptk. 6:142-143. §-t mégis az irányelvnek megfelelően alkalmazza. Ha pusztán értelmezéssel az ellentmondást nem lehet feloldani, akkor törvénymódosításra lehet szükség.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük