Angol döntés a stream-linkelés jogszerűségéről
2019. november 1-én különösen érdekes döntést hozott Birss bíró Angliában. A stream-linkelést – földrajzi körülményektől függően – legalizáló döntés tankönyvi példává válhat.
Először is íme az ítélet linkje. (Vélhetően a Bailii oldalról is elérhető, de még november elején kaptam ezt a PDF-es linket, azóta is ezt használom.) A jogvita alapját egy nagyon érdekes (bár véletlenül sem egyedi) stream-link aggregátor, a TuneIn szolgáltatása adta. Ebben a TuneIn sok ezer online rádió elérhetőségét gyűjtötte össze – e linkek egy része azonban Angliában vagy a rádió származási országában nem engedélyezett módon közvetített zenei tartalmakat a nyilvánossághoz. Birss bíró (aki szellemi tulajdonvédelmi perekben – Richard Arnold mellett – ugyancsak számtalanszor járt már el) egy rendkívül alapos, izgalmas (bár hosszú, 213 pontból álló) ítéletet hozott két hónapja. Mivel az ítélet egészében érdemel egy olvasást, kiragadni nem fogok belőle részeket, de íme néhány érdekesség: egyrészt nagyon szépen összefoglalja Arnold bíró korábbi megállapításait az EUB nyilvánossághoz közvetítés vagyoni jogával kapcsolatos joggyakorlatát illetően, majd kiegészíti azokat az Arnold döntése óta meghozott ítéletekkel. (Különösen a GS Media miatt fontos ez.) Ezen felül – és ez az igazán izgalmas – az online rádiókat négy nagy csoportba sorolja a szerint, hogy a rádió honossága angol-e vagy sem, illetve hogy engedélyezték-e a felhasználást vagy sem. E faktorok mentén veszi számba az ítélet egyes minta platformok megvizsgálásával, hogy mikor beszélhetünk új nyilvánosságról és mikor nem. Ennek megfelelően a nem célzott (vagyis angol piacra nem szánt), és ezért nem is engedélyezett oldalak TuneIn-en keresztül történő elérhetővé tétele új nyilvánosságot szülhet, s ezzel szükségessé teheti a licencelést Angliában.
A TuneIn döntés elemzését ennél jóval hosszabban lásd az IPKat blogon és a Kluwer Copyright Blogon.