Műhelybeszélgetés a 20 éves Szjt.-ről
Vagy 25 évesről? Illetve hány évet élhet még az 1999. évi LXXVI. törvény? És még sok, hasonló érdekes kérdés, annál is érdekesebb előadás hangzott el a november 25-ei szakmai rendezvényen a Magyar Ügyvédi Kamara dísztermében.
Először is álljon itt: nehézkes előkészületek után egy nagyon színvonalas rendezvénnyel ünnepelte számos szakmai szervezet (többek között az SZTNH és az MSZJF) az Szjt. 20. évfordulóját. (Ha nem is a hatálybalépésének a napján, de ez ebből a szempontból teljességgel jelentéktelen kérdés.)
A rendezvényt Pomázi Gyula, az SZTNH elnöke nyitotta meg. A program keretében kiváló szerzői jogászok (és én) tartottak előadásokat a magyar szerzői jog múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Id. Ficsor Mihály néhány kerek évfordulóhoz kötve emlékezett meg a magyar szerzői jog érdem- és értékgazdag múltjáról: 135 éve született meg az első, 50 éve a harmadik, 20 éve a negyedik Szjt. Ugyancsak jubileumi évforduló 2019 abból a szempontból, hogy idén lenne 100 éves Bogsch Árpád, a nemzetközi szerzői jog talán legjelentősebb alakja. Ám ezen felül Ficsor Mihály – anekdoktákban gazdag stílusában – arra is kitért, mi várható 20 év múlva, pontosabban lesz-e még Szjt. ennyi idő múlva. A második előadást Faludi Gábor tartotta. Informatív, adatgazdag, gyakorlatorientált előadásában azt járta körbe, hogy milyen bírósági gyakorlat épült az Szjt. köré – és hogy ez valójában mit is jelent. Az előadás egészében nehezen reprodukálható, olyan tartalomgazdag volt, leírni is alig volt esély a sok ítélet/határozat-számot. Az egyik legfontosabb megállapítás szerint azonban, és ez érdemi összegzés lehet a prezentációról, az érdemi bírósági határozatok limitált száma azt igazolhatja, hogy az Szjt. alapjaiban kiállta az idők próbáját. A harmadik előadó Győri Erzsébet volt. Előadásában a képzőművészeti/vizuális művészeti ágazatokat érintő szerzői jogi szabályozást, annak kihívásait és nehézségeit szedte csokorba. Őt Tomori Pál követte, aki nyolc pontban szedte össze a szerzői és a szomszédos jogosultakat érintő hazai szabályozási környezetet. Végkövetkeztetésében leszögezte, hogy bár e két terület egymástól független, ám komoly – és szabályozási, gyakorlati szempontból is sikeres – átfedéseket mutat.
Egy kis szünetet követően a program második részét Grad-Gyenge Anikó kezdte. Előadásában az Európai Unió által elvárt jogharmonizációs feladatokról, és ezek magyar megoldásairól beszélt. Személyes élményekben bővelkedő előadásában kiemelte a főbb sikereket és néhány apróbb sikertelenséget is e területen. Lábody Péter pedig a jogharmonizációs kötelezettségek legújabb csokráról, a szerzői jogi reformcsomagról, azon belül is a CDSM- és a SatCab-irányelvekből fakadó feladatokról tett említést. Megismerhettük belőle az IM és az SZTNH jogalkotási menetrendjét, de főleg azt, hogy milyen területeken várható, és nem várható érdemi törvénymódosítás. Végül jómagam zártam a sort egy kitekintéssel a nagyvilágból a magyar szerzői jogra váró kihívásokról, egyes nehézségekről, különösen amelyeket az internet, a platform-gazdaság, a nemzetközi kereskedelmi jog, avagy a világpolitika jelenthet e téren. E három előadást végül egy kerekasztal beszélgetés követte, ahol a fenti hét előadóhoz csatlakozott Gyertyánfy Péter és Kiss Zoltán is. Az esemény moderátora, Legeza Dénes kérdéseivel kezdődött a panelbeszélgetés, majd hamar átvették ennek a helyét az egymásnak szegezett kérdések. A programot végül Békés Gergely kérdése zárta: mit szeretnének a legjobban az egybegyűltek annak érdekében, hogy a magyar szerzői jog továbbra is erős maradjon. A közös jogkezelők szerepének megőrzése, a nyilvánosság és az oktatás fontossága, az érdekoldalak egymás iránti türelme mind-mind elhangzott itt.
Az eseményről készült hivatalos fotók közül – a fényképész és az SZTNH engedélyével – az alábbiakban megosztanék néhány „életképet”.