Franciaországban egyre több szó esik arról, hogy a blockchain technológiát szellemi tulajdonvédelmi peres eljárásokban bizonyítási eszközként hogyan lehet felhasználni. A gyakorlatban ugyanis, mint látni fogjuk, egyre inkább kezdenek elterjedni az ilyen alapú megoldások. A blog tematikájához igazodva most csak néhány szerzői jogilag releváns szempontot villantunk fel.

Szerzői jogi perekben Franciaországban a felperesnek három dolgot is bizonyítania kell: (1) a szerzői jog fennállását, vagyis az alkotás tényét és azt, hogy a mű egyéni-eredeti jellegű; (2) a szerzői jogok érvényesítésére vonatkozó jogosultságot; (3) végezetül azt, hogy szerzői vagyoni vagy személyhez fűződő jogokat megsértették, vagyis a bitorlást. A szellemi tulajdon más formáival ellentétben a szerzői jogi oltalom, a Berni Uniós Egyezményből eredeztethetően, Franciaországban is mű létrehozásától kezdve, bármilyen formalitás vagy regisztráció teljesítése nélkül fennáll (CPI L.111-1. cikk). Ez ugyan a szerzői jogi oltalom keletkezését megkönnyíti, a jogérvényesítés során viszont a jogosultnak a mű létrejöttét be kell tudnia bizonyítani, ami nehézségekbe ütközhet.

A blockchain mint a szerzői jog keletkezésének bizonyítására szolgáló eszköz egyre többször merül fel szakmai fórumokon és a gyakorlatban is, a bírói gyakorlatnak is el kell kezdenie felkészülnie az ezzel kapcsolatos kérdésekre. Lássuk tehát, hogyan illeszkedik a blockchain a jelenlegi rendszerbe.

A mű keletkezésének időpontja bármilyen módon bizonyítható, a bizonyítékokat az eljáró bíró szabadon mérlegeli. Leggyakrabban használt bizonyítási eszközök a végrehajtó által felvett jegyzőkönyv, a Soleau-boríték (ez a szellemi tulajdonvédelmi hivatalnál, az INPI-nél kerül letétbe), közös jogkezelőnél önkéntes műnyilvántartásba vétel, esetleg a műnek saját címre ajánlott levélként való elküldése. Mivel ezek mindegyike dátummal ellátott dokumentum, bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az adott időpontban a mű már létezett. Éppen ezért ajánlott a mű létrehozását követően mihamarabb igénybe venni valamelyik lehetőséget, annak ellenére, hogy időbeli korlátja egyiknek sincsen. A bizonyítékok mérlegelése során a bíró egyébként elfogadhat még vázlatokat, katalógusokat, emaileket is.

Ebbe a sorba illeszkedik a blockchain is, amely csak egy a lehetséges bizonyítási eszközök közül. Nem bír a többinél magasabb bizonyító erővel, annak ellenére, hogy a tranzakció titkosított, magas szintű biztonsági protokollal rendelkezik és időbélyeggel ellátott. Inkább csak arról van szó, hogy a korábbi, főként papíralapú bizonyítási eszközök helyett dematerializált formában történik a bizonyítás. Éppen ezek a jellemzők okozzák a peres eljárásban való felhasználhatóságának nehézségeit: „olvashatóvá”, a bíró számára értelmezhetővé kell tenni a számítógépes információt és megfelelő módon kell tudni igazolni, hogy a blockchainben rögzített tranzakció valóban a kérdéses műre vonatkozik. A bíróság tehát lehet, hogy szakértőt vagy végrehajtót jelöl ki ennek a feladatnak az elvégzésére, aki a láncba rögzített adatokat „lefordítja” a számára.

Az ezzel okozott költségeket és időveszteséget megelőzendő egyes végrehajtói irodák (pl. itt és itt) már kimondottan blockchain technológiával kombinált szolgáltatásokat is kínálnak. Ez lehetővé teszi, hogy már a keresethez a bíró számára értelmezhető módon lehessen csatolni a mű keletkezésével kapcsolatos bizonyítékokat. Ez azt jelenti, hogy a jogosult a végrehajtó által fenntartott biztonságos szerverre feltölti a művet tartalmazó fájlt. A végrehajtó ezt a fájlt blockchain tranzakcióvá konvertálja és rögzíti a láncon. Majd jegyzőkönyvet vesz fel, amelyben megállapítja az adott fájlhoz tartozó egyedi tranzakciós kódot, valamint a tranzakció időpontját. A végrehajtók szerint ennek a gyorsaságon és az automatizáltságon kívül az az előnye, hogy magát a jegyzőkönyvet akár későbbi időpontban is el lehet készíteni. Ennek oka a blockchain magas fokú biztonságossága: amit egyszer a láncon rögzítettek, azt gyakorlatilag később nem lehet megváltoztatni. A végrehajtó tehát szükség esetén arról veszi fel a jegyzőkönyvet, hogy az adott fájlhoz tartozó tranzakció annak időbélyeggel ellátott keletkezése óta változatlan formában van rögzítve a láncon.

A gyakorlatban olyan jogosultak számára, akik nagy számban hoznak létre szerzői műveket előnyös lehet ez a megoldás, hiszen nem kell minden egyes mű kapcsán egyedi jegyzőkönyvet felvenni. Más esetekben, amennyiben csak alkalomszerűen kell az alkotás tényéről bizonyítékot bemutatni, viszont a blockchain használata nem jár plusz előnnyel a fentebb ismertetett hagyományos eszközökhöz képest.

Adott esetben az alkotás egyes fázisairól készült tranzakció szintén megfontolandó lehet: az egyes fázisok végrehajtása időpontjának meghatározásán túl segítséget nyújthat például többszerzős művek esetén az egyes alkotók közötti közreműködés arányának megállapításában. [1] Hasonlóképpen, az alkotás folyamatának a nyomon követéséhez a blockchain egy termék eredetiségének bizonyítását is lehetővé teszi – és ez a tulajdonsága a szellemi tulajdon minden formájánál jelentőséggel bírhat. A Louis Vuitton és Christian Dior márkák mögött álló LVMH csoport például egy erre a célra szolgáló saját megoldás, az AURA kifejlesztésén dolgozott a Microsofttal és ConsenSysszel, de ugyanígy említhető a hasonló célra szolgáló Arianee projekt is.

A szerzői jogi perekben tehát a blockchain, különösen, ha végrehajtó által felvett jegyzőkönyvvel egészítik ki, várhatóan fontos szerephez jut majd a közeljövőben. Jelentősége azonban limitált, a szerzői jog fennállásának bizonyítására alkalmas technikai megoldás. A mű egyéni, eredeti jellegének, vagy a jogérvényesítésre való jogosultság bizonyítására a technológia jellegénél fogva nem igazán alkalmas. Ahogy még az is kérdéses, hogy a bírói gyakorlatot milyen irányba fejleszti ez a megoldás, különös tekintettel a végrehajtók közreműködésére.

[1] Canas, Sophie: Blockchain et prevue – Le point de vue du magistrat. Dalloz IP/IT, 2019. p. 81.